Előadó: | Suhancos |
---|---|
Album: | Keressük! |
Szövegírók: |
Kőházy Ferenc (FankaDeli) Szabó Balázs Kőházy Ferenc |
Keressük a zeneszerzőt! | |
Kiadó: | Keressük! |
Stílus: | Keressük! |
Címkék: | Keressük! |
Balázs:
Megállsz a sarkon éppen háttal az esti szélnek,
elképzelem, milyen durva hogy tegnap éjjel jól meg úúúúú...
Te meg engem visszanézel a lámpa tövén fenn a részeg,
Milyen drága, jajj de kéjes szeretem, mert olyan édes.
A történetnek aza vége,
Nem mindig ugyanaz a széles
Vásznú álom mászik reggel a kis tévében rá a képre.
Mer olyan is van , hogy én gondoltam tejszínhabot a kakaóba,
te meg ütöttél a sóval, rakjuk be még a mikróba
Balázs (refrén):
Születni kell az újra.
Tanulni járni megvakulva,
Tapogatva elborulva.
Ez életképes!
Nem hiszek már a szemnek,
szépérzéknek, türelemnek,
Ölelésnek, részegségnek.
Végre vége!
FankaDeli:
Végre vége, ennyi ez van!
Ha jön a sztori, haverom besz@rsz,
Tavaly nyáron meg idén télen,
Veled tényleg éget a képem,
Forró még most is, kenem a zölddel.
Az ilyen bringát soha ne kösd el,
Ferike mivan már kapjál már észhez,
Még egy sör aztán utána AIDS-teszt!
Balázs:
Emlékszem tavaly nyáron,
Rám szakadtál a padláson.
Úgy kértem a jó istentől adjon helyet a vaságyon!
Adjon helyet, adjon szállást,
Már meguntam a járkálást,
Az idegen földön lakást,
Pohár alján csendes szobát.
Balázs (refrén):
Születni kell az újra.
Tanulni járni megvakulva,
Tapogatva elborulva.
Ez életképes!
Nem hiszek már a szemnek,
szépérzéknek, türelemnek,
Ölelésnek, részegségnek.
Végre vége!
FankaDeli:
Kemény vagyok mint a kutyaszar a pincébe,
Kemény voltam az ágyba meg a vécébe,
Kemény leszek, többször nem dőlök be!
Ez már nem ujjazás, ez már öklözve.
Mi lesz puritán piros 18,
De ő csak 16. Hát bazdmeg Feri,
Ha ezt megúszod, tényleg menő vagy,
[***], hogy gondolkozni kéne bazz!!
Balázs (refrén):
Születni kell az újra.
Tanulni járni megvakulva,
Tapogatva elborulva.
Ez életképes!
Nem hiszek már a szemnek,
szépérzéknek, türelemnek,
Ölelésnek, részegségnek.
Végre vége!
Születni kell az újra.
Tanulni járni megvakulva,
Tapogatva elborulva.
Ez életképes!
Nem hiszek már a szemnek,
szépérzéknek, türelemnek,
Ölelésnek, részegségnek.
Végre vége!
Schoblocher Barbaráék feltöltötték jó energiákkal a Park közönségét
A 2011 őszén alakult Blahalouisiana Székesfehérvárról indult. Akkor beat-rock/pop-soul zenekarként aposztrofálta magát. A csapat azonban a tavaly megjelent Sötét Villám című lemez után napjainkban már egy, az eddiginél jóval színesebb zenei világba kalauzol. Az Amore (de nem veled) című szerzeménnyel a Blahalouisiana a közelmúltban le is leplezte az új érát.
A Parkban július 17-én tartott fellépésen a már ismert számokon kívül újdonságok is várták a rajongókat: a Blahalouisiana júliusig ugyanis több új dal megjelenését tervezi, melyeknek előszele már a budapesti koncerten is érzékelhető volt. Az estét Molnár Tamás nyitotta a Blahalouisiana előtt.
Blahalouisiana-dalszövegek itt.
Az este főszereplője a Blahalouisiana, és énekesnője, Schoblocher Barbara nem arról ismert, hogy megbújik a sarokban. A frontember öltözködése, karakteres hangszíne, hangjának intenzitása és dalszövegeinek tartalma mind megköveteli a maximális figyelmet. Mindemellett Barbara igazán kellemes jelenség a személyisége szempontjából is: a közönséggel együtt lélegezve vezette végig a koncertet, jóleső együtt-rezgéseket generálva.
A már a friss sajtófotókon is egészen üde stílust magára öltött formáció a közelmúltban megjelent Amore (de nem veled) című, az új érát előrevetítő dala mellett a koncert dallistájában a legnagyobb favoritok is helyet kaptak: a Túl távol, elég közel, a Szeressetek, a Faliórák vagy a Testemnek ha engedem.
Mi is az a friss éra, amellyel beharangozták a fővárosi koncertet?
Innen szép a győzelem, Ahol összeér összeér, Éllek túl, Ott van a nap, Nem ereszt – ilyen nótákkal is pakolta tele az estét a Blahalouisiana. Barbi párja, Apey (azaz Áron András, akivel több formációban is együtt zenélnek — így az Áron András & The Black Circle Orchestra-ban is) mély hatással van az énekesnő stílusára. Áron András igazi multi-instrumentalista multitálentum, aki a metalos gyökerei ellenére otthonosan mozog többek között a country világában is. Ebben pedig Barbi is remekül működik, s egyúttal finoman, jó érzékkel be is építi a stílus elemeit saját formációjába.
Mára a konga, a szaxofon, a földszínek alkalmazása, a béke és a szeretet hangsúlyozása, hippi-életérzés mind komfortosan vibrál a Blahalouisiana dalaival.
Beat, rock, kultúrház, háttérfüggöny és táncdalfesztivál
A látvány – Beatles-koncertek és a hetvenes éveket idéző, művelődési házas diszkók archív képkockáival, valamint a színpadon háttérként alkalmazott, szintén a kultúrház-érzetet keltő, finoman megvilágított drapériákkal egészült ki. Mindez a táncdalfesztiválok korszakába repített vissza. A beat és a rock volt a főszereplő. Több volt a félháznál a Parkban, a zenekar pedig láthatóan lazán, könnyedén létezett a színpadon. Élvezték azt a felhőtlen vibe-ot, amit ez az új irány hozzád a koncerthez.
Ez az összhatás a korábbi, Kovács Kati-Schoblocher Barbi duettet is megidézte.
Ha érdekel, milyen volt a látvány és az érzések a Parkban, nézd meg ezt a videót a korábbi duettről. Remekül leírja a fővárosi Blahalouisiana-koncert hangulatát.
A Faliórák annyira csúcsra járatta az érzelmeket, hogy Barbi sírva fakadt
– Bármennyire szeretek szerelmes lenni, a mai koncert érzése annál sokkal jobb
– fogalmazott az énekesnő.
A Vaksötét ezt követően akusztikus verzióban hangzott el és adott némi nyugvópontot az estének, hogy aztán a Kedvenc naplementém ismét felrázza a közönséget. A Szeressetek pedig tovább kontrázta a hangulatot.
Az estét az új sláger, az Amore zárta: temperamentumos, olaszos életérzést hagyva maga után.
– Vigyétek el ezt a sok pozitív energiát oda, ahol a legnagyobb szükség van rá. Meg tudjuk menteni a világot, elegen vagyunk itt és most ehhez
– tette hozzá Barbi.
Fotók: Blahalouisiana