|
|
|
| Előadó: | Smile Of Hell |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
(csak, hogy ki tudd mondani, hey)
Refrén:
ez itt az, ez itt a végtelen
ez itt untitled fent a négyzeten
ebben a szívem a lelkem a két kezem
csak akkor beszélj, hogyha kérdezem x2
kopott eső cseppek kopognak
kint a koptatott keppemen
ez itt SoH, Aztech
üdv ez itt az én terem
ez itt az én felem
hol rappelem a nézetem
itt nem feslik a technik
utca tudomány a négyzeten
betűkből öntve szavakká formázom
minden mi bennem van,
hogy a hideg téged kirázzon
mindenki vigyázzon, hogy
hova lép, mit tép fel
inkább a saját szaroddal foglalkozz
hogy a hétvégén mit tépsz el
igaz a kényszer,
hogy más szarának vermet áss,
többet kéne tudnod, ahoz hogy
a máséba beleláss,
itt ez a rohadás, amit ti
hip-hopnak hívtok,
inkább rendelek egy pizzát
nem háborúkat szítok
lett volna beef lemez
de nem teszem még ez se lesz
ki szemtől szembe jópofa
attól hátamon a célkereszt
inkább névtelenül maradok
a seggeteken a fertő
minek mondjam, ha hallod mástól
ez itt untitled 2
refrén (x2)
nem recsegek ha gondolod,
rajtatok aszalok,
míg te fetrengsz a földön
én akkor se hasalok
inkább kaparok egy pár sort
mi lükteti az ereket
megrázza az egeket
a bólogató fejeket
amíg csak tekerek
míg készülnek a lemezek
hogyha jól szól
mögötte tudhatod a kezemet
megannyi nevezet
tudja már a nevemet
hogyha én tolom az alapot
te ne keressél fedelet
szeged szeretet na
EZ a legmelegebb
én magamba szívtam
a betont a tereket
míg más kitereget rólam
addig ürülnek a felesek
itt van aki felállt de
van aki elesett
hogyha megkeresed
itt aztech-ok az ütemek
készítsed az üveget
hegyezzed a füledet
porold le az ülepet
ha leesett vedd föl
nem mondom úgy is hallod
ez itt untitled 2
refrén (x2)
felettem ítélkeznek az istenek
fent a kék ég lebeg
már csak méterek kellenek
hogy végleg a tiéd legyek
kérlek kövess a mélybe
egy új békébe
hol megváltozik a világ
megfordul az érme
éles a penge éle
amit a szívemhez szorítok
már csak halkan suttogok
többé nem ordítok
nem tompítok, hogy essek
hogy mást keressek
nem kell már semmilyen szer
mert már nem kell hogy feledjek
itt a vénámban a méreg
mert megmérgezett az élet
hangosítsd fel az adást
hogyha éjszaka félnétek
jövök a tűzön a parázson
mert nincsen megnyugvásom
sok a kóró, sok a gyökér
de nagy lesz a rakása
én addig vágok amíg
elfogy majd az erdő
mutatom, hogy lássad untitled 2!
refrén (x2)
outro
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
