|
|
|
| Előadó: | Jazz+Az |
|---|---|
| Album: | Egynek jó |
| Megjelenés: | 1999 |
| Hossz: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Dés László Geszti Péter |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Tom-Tom Records |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Ez van.
Ma senki se keresett, ki számítana egy keveset.
Az ablaktörlő jár. Az ember mindíg jobbat vár.
Vár, de minek vár? Siet a nyár.
A körúton átvág, a Nyugatinál kalapot emel, a vonatra száll.
És minden áll- megfordítva bár, mint reggel.
Az ember araszol.
A jogosítvány ezután ha csak arra szól, kire haragszol?
Válaszolj! "ez nem az a nap, nem az a város."
De ki mondta, hogy a szerelem mindig halálos?
Én tudom, nem sok mára,
én tudom, jobb is járna, és ígéretről nem volt szó.
De tudod, nem hat rám ma a világ fontossága!
Hát ne is nézz most hátra, csak hitesd el, hogy egynek jó!
Hol ide, hol oda....az ablaktörlő törli a napokat.
Hol volt , hol nem volt, egy ölelés, ami rég elmaradt,
és érzem a szemed belül egy tengerpartra néz.
Semmi vész. Jó fotó. Talán még előhívható.
Én tudom, nem sok mára...
A pulton a söröm, a lazítás az övön,
a sarkon az öröm-egynek jó.
A filmben a fazon, az amazon a gazon,
az erkölcsi haszon-egynek jó.
A térről a cica, a névből a Vica...meg a versa-egynek jó.
A két kéz a dudán, aparty a Dunán, a váppábödubám-egynek jó.
A dal be a fülön. A másikon kijön.
Mondjam-e külön? Egynek jó.
A tárból a golyó,a srácról a fotó, a tájból a folyó-egynek jó.
A padban az ima, az ügyből a sima, az áldozat aki ma-egynek jó.
A test, ami kinő, a minta mit kisző az arconaz idő-egynek jó.
A nap, ami följön, a fénye a bőrön, az élet a földön-egynek jó.
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
