|
|
|
|
|
| Előadó: | Punnany Massif |
|---|---|
| Album: | Körkorkép |
| Megjelenés: | 2006 |
| Hossz: | 3:28 |
| Szövegírók: |
Felcser Máté (Rendben Man) |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Szerzői kiadás |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Magaménak érzem e víziót lehet kedves akár álnok, hisz egy lelki roncstól is elvehetetlenek az álmok. A felépített világok amiket magam elé tárok gyakran, szép vagy fájdalmas képek sora mit benne látok mind az enyém. A fejemet az ágyra lehajtva ez az emberrel született örök gyümölcsöző manna azt mondja, jöjjön sankos emlékeidből építsünk várakat, öröm áradta lepje el a színtelen hétköznapodat, de ne menekülj bűnösen sosem oda, hajnalról nappalra virradva megbűnhődsz a saját világodba, talán kitalálom, ahogy kilátogat oda gondolom magamba hátha, de válasz nem érkezik soha. Megfejthetetlen történetek, megtörtént események, képek pörögnek előttem szüntelenül. Olykor előre látok az időben, térben, nyitott szemű világomban ez nem más flash mint a dejavu. Jaj, bárcsak tudnék hozni neked egy tárgyat, egy vágyat, hidd el, hogy hoznék én neked, mindenkinek százat, de lehetetlen a két világ között nagyobb az alázat, egy felsőbb hatalom tudná ezt megtenni talán csak. Rossz, hogy ennek is mint minden másnak vége, testem lelkem összekötő fonál visszahúz a mélybe, nem marad emlékem a valóságba invitál, teljes lényemmel a földhöz ragadt világba szanál.
Lehajtod fejed, megváltod jegyed az álomvilágba a tested hál ha funkcionál a kispárna, míg televíziókban e tini verzió egy újabb dimenzió(óu) napszaktól független. Ketté válik az hámok alkotta bázis, azért a rendszer néha hibáz, ha felüti fejét a mátrix láz, ez a dejavu, c'est la vie(selavie) néha keserű, szélsőséges fantasy ami élethű(hű), van hogy nyugtalan vagy, kiver a víz hideg kiráz beszív a kiber bláz képeket tapétáz. Sokszor visszatér, harcolni kell az életér, megnő az élettér, ez nem csak vízió(jó?) Többszörösen összetett headset, visszapörgethetnéd ha tetszett, a fantázia rítusa rutinosan edzett, egy másik világ ugyanakkor mégis ugyanez, hogy is van ez, hogy átéled ami még nincs, de majd lesz?!
Hosszú idő után újra összeállt Diaz és Mentha: megjelent a Méreg, a duó friss dala, amely a 2010-es években megismert közös munkák (Nélküled, A part) után új fejezetet nyit a történetükben.
A Méreg az elmúlt évek megpróbáltatásaira, belső vívódásaira reflektál: ugyanakkor nem csak a veszteségekről szól, hanem arról az állapotról, amikor az ember azt érzi, hogy nincs a jó úton, de ezt még magának sem meri bevallani. A belső én ilyenkor szinte ordít, hogy valami nem oké, de ezt sokszor nem halljuk meg - a refrén is erre a felismerésre reflektál.
„Sokszor vannak olyan pillanatok, amikor úgy érezzük, senki nem ért meg minket, pedig jó lenne, ha valaki mélyre látna és meglátná, mi a bajunk. Közben ezeknek a dolgoknak a nagy részét végül magunkban kell helyretennünk”
- meséli a dalról Diaz. A Méreg hangulatában melankolikus és mély, ugyanakkor fontos volt, hogy reményt is adjon: „Szerettem volna, ha azt éreznék az emberek, hogy nincsenek egyedül.”
A zene és a szöveg megírásán túl a videoklip is teljes egészében self made módon készült. A Kanári-szigeteken, Tenerifén forgatott anyagról Mentha így mesélt: „Ez egy régi történet köztünk Diazzal, mindig ott volt a levegőben, hogy egyszer újra csinálunk valamit. Most jött el az ideje”. A videót stáb nélkül forgatták le, minden külső segítség nélkül, ami tudatos döntés volt: "A videót teljes egészében mi készítettük - gyakorlatilag én forgattam az anyagot, stáb nélkül. Itthon nem találtunk olyan helyszínt, ami azt éreztük, hogy passzolt volna a dal hangulatához. Az óceán, a fekete homokos tengerpart és a Teide látványa viszont mind erősen rezonált a Méreg világával” - teszi hozzá.
A Diaz-Mentha együttműködés nem érinti sem a Wellhello, sem a Hősök működését: mindkét formáció továbbra is aktív, a Méreg egy különálló projekt eredménye.
Fotó: DiazMentha
