|
|
|
én már várom azt a napot, én már várom azt az órát
hogy újra szádból hallhassam azt a gyönyörű szócskát
hogy átölelj, testem karjaidban érezzem
hogy ha mellettem ébredsz fel, megtehessem hogy kérdezzem
milyen volt az éjjel, hogy emlékszel-e még rá
az első közös estére, hogy mikor döbbennél rá
hogy szeretjük egymást, ez egy örök mámor
elbújhatsz előlem, de én rád találok bárhol
hiszen ismerhetnél engem, hiszen Te voltál ki ápolt
a legrosszabb félévem után a szemedben lángolt
a tűz...de én a mai napig érzem
nem feledlek soha, amíg csak lélegzem
én egy szavadtól elájulok, hisz a hangod elvarázsol
a szívem hangszer és én érzem ahogy játszol
megfejtem a fejthetetlent, leírom az írhatatlant
áttörök minden gátat, ordítom a súghatatlant
egy perc és hallod én elárulok mindent
érzéseim teregetem, hogy tudd meg mi szorít bent
hogy érezd most is hiányzol, bár fényévekre egymástól
de mégis látlak magam előtt, rám őrangyalként vigyázol
emlékeimben őrzöm, az arcod, a lelked
a tested, a hangod, a csókod, az ízed
az érintésed..az illatod..
a felhőkbe a nevünket írhatod...
minden nyári este mikor a csillagokra néztem
a képek téged ábrázoltak, miközben felidéztem
a múltat.. s ilyenkor bánom amit tettem
olyannak okoztam csalódást akit nagyon szerettem
de most fordult a kocka, itt megpördült a világ
lehullottak a szirmok, majd elszáradt minden virág
nem az esőcseppek hulltak, én a könnyeimmel tápláltam
a kiszáradt tó medreket, eltörtem varázspálcákat
hogy hibáim felvállaljam, hogy igyam meg a levét
annak mit kifőztem, de nem felejtem a nevét
hisz Ő volt az egyetlen kit ennyire tudtam szeretni
a műtétem túl drága, s egy újabb donort szerezni
úgy érzem lehetetlen, bár az idő mindent megold
azt mondják a bölcsek, és hogy majd az Isten felold
olyan mint egy mese, a főhőst én játszottam
de sajnos úgy látszik rossz karaktert választottam
a képregény lapjai egyre üresebben állnak
de én elvesztem a sorok között, remélem rám találnak
ennyi idő után még hiányzok azt vallod
de mivel nem akarsz már látni, így a búcsúzásom hallod
emlékeimben őrzöm, az arcod, a lelked
a tested, a hangod, a csókod, az ízed
az érintésed..az illatod..
a felhőkbe a nevünket írhatod...
minden nyári este mikor a csillagokra néztem
a képek téged ábrázoltak, miközben felidéztem
a múltat.. s ilyenkor bánom amit tettem
olyannak okoztam csalódást akit nagyon szerettem
Díjjal ismerte el a szerzők munkáját a Magyar Könnyűzeneszerzők és Szövegírók Egyesülete.
Példakép kategóriában Hrutka Róbert, életmű kategóriában Németh Gábor, míg újító kategóriában az Akkezdet Phiai kapta a különleges beton plakettet.
A Magyar Könnyűzeneszerzők és Szövegírók Egyesülete 250 tagot számlál, és sok ismert zenészt tud a soraiban.
Az egyesület alapvető feladata
Alakulása, azaz 2007 óta a könnyűzenei szerzők általános érdekképviselete, tagjainak érdekvédelme és érdekérvényesítése. A szervezet díjat alapított 2023-ban azzal a céllal, hogy a magas színvonalú alkotó és előadó-művészeti tevékenységeket elismerje és ösztönözze.
- A díj nem közvetlenül egy adott év teljesítményét, hanem az alkotó szakmára kifejtett hatását értékeli - fogalmazott Bíró Zsolt, a SZERZŐK Egyesületének elnöke, aki a díjazottakat személyesen felkeresve adta át a különleges, vízcseppet és hullámokat ábrázoló beton plaketteket.
Példakép kategóriában az elismerést Hrutka Róbert Artisjus- és Fonogram-díjas zenész és zeneszerző kapta.
Eddigi pályafutása során több mint 200 nagylemezen dolgozott, és közel ezer reklám - és filmzene megírására kérték fel. A díj átvételekor arról beszélt, kizártnak tartotta pályája elején, hogy valamikor példakép lehessen.
- Egyáltalán azt sem gondoltam, hogy zenész leszek. Gyerekkoromban elvesztettem a hallásomat, nem tudtam beszélni, hét éves koromig jártam a kórházakat. A doktor bácsi azt mondta, hogy majd megtanulok beszélni, a hallásom viszont már nem lesz jobb, legfeljebb nem leszek zenész. Ezek után a hangszer jelentette nekem azt a kaput, amit meg tudtam nyitni önmagam és mások felé is. Kiskamasz koromban eldöntöttem, hogy nekem ez lesz az életem – mondta el Hrutka Róbert.
- „hiszek abban, hogy pár jó hang is képes megváltoztatni a világot. A zene pont olyan, mint az élet: megírjuk, eljátsszuk, és nem marad utánunk semmi, csak a dal. Most ezt a dalt írjuk egész életünkben”.
- fogalmazott Hrutka.
Hrutka Róbert és Bíró Zsolt, a SZERZŐK Egyesületének elnöke
Fotó: Bellon-Nagy Kata
Újító kategóriában a díjat az egyesület elnöksége az Akkezdet Phiainak ítélte oda, mint a budapesti underground hip-hop legfontosabb csapata.
A beton plakettet együtt vette át a három tag, azaz Saiid (Süveg Márk), Újonc (Závada Péter) és DJ. Frequent (Havas Patrik).
- Mindig is újdonságra törekedtünk, volt bennünk egy konvekciókkal szembeni lázadás – fogalmazott Závada Péter. - Underground akartunk maradni, de aztán nem jött, vagy nem teljesen jött össze.
Süveg Márk szerint manapság nehéz újat kitalálni, mert már minden meg lett írva. Az a fontos, hogy befelé, és csapat esetén egymásra kell figyelni, és nem visszaigazolást várni a social mediában. Havas Patrik úgy véli, mindenkinek önmagának kell maradnia ahhoz, hogy maradandót tudjon alkotni.
A SZERZŐK Egyesülete az életműdíjat Németh Gábor dobosnak, dalszerzőnek adományozta.
Németh Gábor
Fotó: Bellon-Nagy Kata
Játékát számtalan együttesből ismerheti a közönség, legyen az a Bikini, a Skorpió, a Beatrice, a P. Mobil vagy épp a róla elnevezett Németh Gábor Project.
- Aki valamikor elkezdte a zenélést és komolyan gondolta, annak nincs vége soha, maximum a föld alatt
– mondta el Németh Gábor a példakép díj átvételekor.
- Eredetileg csellózni tanultam, és 8 év után váltottam át a dobra. A célom az lett, hogy a legjobb dobos legyek, rengeteget gyakoroltam. Millió zenekarban játszottam, és a pályafutásom csodálatos ilyen szempontból is.
Videók a három díjátadásról
Kiemelt kép: Akkedet Phiai/Bellon-Nagy Kata
