|
|
|
|
|
én már várom azt a napot, én már várom azt az órát
hogy újra szádból hallhassam azt a gyönyörű szócskát
hogy átölelj, testem karjaidban érezzem
hogy ha mellettem ébredsz fel, megtehessem hogy kérdezzem
milyen volt az éjjel, hogy emlékszel-e még rá
az első közös estére, hogy mikor döbbennél rá
hogy szeretjük egymást, ez egy örök mámor
elbújhatsz előlem, de én rád találok bárhol
hiszen ismerhetnél engem, hiszen Te voltál ki ápolt
a legrosszabb félévem után a szemedben lángolt
a tűz...de én a mai napig érzem
nem feledlek soha, amíg csak lélegzem
én egy szavadtól elájulok, hisz a hangod elvarázsol
a szívem hangszer és én érzem ahogy játszol
megfejtem a fejthetetlent, leírom az írhatatlant
áttörök minden gátat, ordítom a súghatatlant
egy perc és hallod én elárulok mindent
érzéseim teregetem, hogy tudd meg mi szorít bent
hogy érezd most is hiányzol, bár fényévekre egymástól
de mégis látlak magam előtt, rám őrangyalként vigyázol
emlékeimben őrzöm, az arcod, a lelked
a tested, a hangod, a csókod, az ízed
az érintésed..az illatod..
a felhőkbe a nevünket írhatod...
minden nyári este mikor a csillagokra néztem
a képek téged ábrázoltak, miközben felidéztem
a múltat.. s ilyenkor bánom amit tettem
olyannak okoztam csalódást akit nagyon szerettem
de most fordult a kocka, itt megpördült a világ
lehullottak a szirmok, majd elszáradt minden virág
nem az esőcseppek hulltak, én a könnyeimmel tápláltam
a kiszáradt tó medreket, eltörtem varázspálcákat
hogy hibáim felvállaljam, hogy igyam meg a levét
annak mit kifőztem, de nem felejtem a nevét
hisz Ő volt az egyetlen kit ennyire tudtam szeretni
a műtétem túl drága, s egy újabb donort szerezni
úgy érzem lehetetlen, bár az idő mindent megold
azt mondják a bölcsek, és hogy majd az Isten felold
olyan mint egy mese, a főhőst én játszottam
de sajnos úgy látszik rossz karaktert választottam
a képregény lapjai egyre üresebben állnak
de én elvesztem a sorok között, remélem rám találnak
ennyi idő után még hiányzok azt vallod
de mivel nem akarsz már látni, így a búcsúzásom hallod
emlékeimben őrzöm, az arcod, a lelked
a tested, a hangod, a csókod, az ízed
az érintésed..az illatod..
a felhőkbe a nevünket írhatod...
minden nyári este mikor a csillagokra néztem
a képek téged ábrázoltak, miközben felidéztem
a múltat.. s ilyenkor bánom amit tettem
olyannak okoztam csalódást akit nagyon szerettem
Hosszú idő után újra összeállt Diaz és Mentha: megjelent a Méreg, a duó friss dala, amely a 2010-es években megismert közös munkák (Nélküled, A part) után új fejezetet nyit a történetükben.
A Méreg az elmúlt évek megpróbáltatásaira, belső vívódásaira reflektál: ugyanakkor nem csak a veszteségekről szól, hanem arról az állapotról, amikor az ember azt érzi, hogy nincs a jó úton, de ezt még magának sem meri bevallani. A belső én ilyenkor szinte ordít, hogy valami nem oké, de ezt sokszor nem halljuk meg - a refrén is erre a felismerésre reflektál.
„Sokszor vannak olyan pillanatok, amikor úgy érezzük, senki nem ért meg minket, pedig jó lenne, ha valaki mélyre látna és meglátná, mi a bajunk. Közben ezeknek a dolgoknak a nagy részét végül magunkban kell helyretennünk”
- meséli a dalról Diaz. A Méreg hangulatában melankolikus és mély, ugyanakkor fontos volt, hogy reményt is adjon: „Szerettem volna, ha azt éreznék az emberek, hogy nincsenek egyedül.”
A zene és a szöveg megírásán túl a videoklip is teljes egészében self made módon készült. A Kanári-szigeteken, Tenerifén forgatott anyagról Mentha így mesélt: „Ez egy régi történet köztünk Diazzal, mindig ott volt a levegőben, hogy egyszer újra csinálunk valamit. Most jött el az ideje”. A videót stáb nélkül forgatták le, minden külső segítség nélkül, ami tudatos döntés volt: "A videót teljes egészében mi készítettük - gyakorlatilag én forgattam az anyagot, stáb nélkül. Itthon nem találtunk olyan helyszínt, ami azt éreztük, hogy passzolt volna a dal hangulatához. Az óceán, a fekete homokos tengerpart és a Teide látványa viszont mind erősen rezonált a Méreg világával” - teszi hozzá.
A Diaz-Mentha együttműködés nem érinti sem a Wellhello, sem a Hősök működését: mindkét formáció továbbra is aktív, a Méreg egy különálló projekt eredménye.
Fotó: DiazMentha
