|
|
|
|
|
én már várom azt a napot, én már várom azt az órát
hogy újra szádból hallhassam azt a gyönyörű szócskát
hogy átölelj, testem karjaidban érezzem
hogy ha mellettem ébredsz fel, megtehessem hogy kérdezzem
milyen volt az éjjel, hogy emlékszel-e még rá
az első közös estére, hogy mikor döbbennél rá
hogy szeretjük egymást, ez egy örök mámor
elbújhatsz előlem, de én rád találok bárhol
hiszen ismerhetnél engem, hiszen Te voltál ki ápolt
a legrosszabb félévem után a szemedben lángolt
a tűz...de én a mai napig érzem
nem feledlek soha, amíg csak lélegzem
én egy szavadtól elájulok, hisz a hangod elvarázsol
a szívem hangszer és én érzem ahogy játszol
megfejtem a fejthetetlent, leírom az írhatatlant
áttörök minden gátat, ordítom a súghatatlant
egy perc és hallod én elárulok mindent
érzéseim teregetem, hogy tudd meg mi szorít bent
hogy érezd most is hiányzol, bár fényévekre egymástól
de mégis látlak magam előtt, rám őrangyalként vigyázol
emlékeimben őrzöm, az arcod, a lelked
a tested, a hangod, a csókod, az ízed
az érintésed..az illatod..
a felhőkbe a nevünket írhatod...
minden nyári este mikor a csillagokra néztem
a képek téged ábrázoltak, miközben felidéztem
a múltat.. s ilyenkor bánom amit tettem
olyannak okoztam csalódást akit nagyon szerettem
de most fordult a kocka, itt megpördült a világ
lehullottak a szirmok, majd elszáradt minden virág
nem az esőcseppek hulltak, én a könnyeimmel tápláltam
a kiszáradt tó medreket, eltörtem varázspálcákat
hogy hibáim felvállaljam, hogy igyam meg a levét
annak mit kifőztem, de nem felejtem a nevét
hisz Ő volt az egyetlen kit ennyire tudtam szeretni
a műtétem túl drága, s egy újabb donort szerezni
úgy érzem lehetetlen, bár az idő mindent megold
azt mondják a bölcsek, és hogy majd az Isten felold
olyan mint egy mese, a főhőst én játszottam
de sajnos úgy látszik rossz karaktert választottam
a képregény lapjai egyre üresebben állnak
de én elvesztem a sorok között, remélem rám találnak
ennyi idő után még hiányzok azt vallod
de mivel nem akarsz már látni, így a búcsúzásom hallod
emlékeimben őrzöm, az arcod, a lelked
a tested, a hangod, a csókod, az ízed
az érintésed..az illatod..
a felhőkbe a nevünket írhatod...
minden nyári este mikor a csillagokra néztem
a képek téged ábrázoltak, miközben felidéztem
a múltat.. s ilyenkor bánom amit tettem
olyannak okoztam csalódást akit nagyon szerettem
A pápa álláspontja a mesterséges intelligenciáról továbbra is érdekes, részletes és helytálló.
A Vatikán volt az egyik első hatóság a világon, amely részletes és alapos állásfoglalást tett közzé az MI szerzői jogokra és kreativitásra gyakorolt hatásáról, valamint szabályozási beavatkozást sürgetett a károk megelőzése érdekében.
Részlet a Szentszék legutóbbi, kiváló állásfoglalásából
„Régóta bőséges bizonyíték áll rendelkezésre arról, hogy a közösségi médiában az elköteleződés maximalizálására tervezett algoritmusok – amelyek jövedelmezőek a platformok számára – a gyors érzelmeket jutalmazzák, és büntetik az időigényesebb emberi reakciókat, mint amilyen a megértéshez és a reflektáláshoz szükséges erőfeszítés. Azzal, hogy az embereket a könnyű egyetértés és a könnyű felháborodás buborékaiba csoportosítják, ezek az algoritmusok csökkentik a meghallgatás és a kritikus gondolkodás képességünket, és növelik a társadalmi polarizációt.
Tovább rombolhatja az analitikus és kreatív gondolkodás képességünket
Ezt tovább súlyosbítja a mesterséges intelligenciába mint mindentudó „barátba", minden tudás forrásaként, minden emlék archívumaként, minden tanács „orákulumaként" vetett naiv és kritikátlan bizalom. Mindez
tovább rombolhatja az analitikus és kreatív gondolkodás képességünket, a jelentés megértését, valamint a szintaxis és a szemantika közötti különbségtétel képességét.
Csökkenti kognitív, érzelmi és kommunikációs képességeinket
Bár az MI támogatást és segítséget nyújthat a kommunikációval kapcsolatos feladatok kezelésében, hosszú távon az a döntés, hogy kitérünk a saját gondolkodás erőfeszítése elől, és beérjük mesterséges statisztikai összeállításokkal, azzal fenyeget, hogy csökkenti kognitív, érzelmi és kommunikációs képességeinket.
Az elmúlt években a mesterséges intelligencia rendszerek egyre inkább átvették az irányítást szövegek, zenék és videók előállítása felett. Ez az emberi kreatív ipar nagy részét azzal a veszéllyel fenyegeti, hogy lebontják és lecserélik az „MI által működtetve" címkével, az embereket pedig a gondolat nélküli gondolatok és a tulajdonos és szeretet nélküli névtelen termékek passzív fogyasztóivá teszik. Eközben
az emberi géniusz remekműveit a zene, a művészet és az irodalom területén puszta gyakorlóterepekké degradálják a gépek számára.
A lényegi kérdés nem az, hogy a gépek mire képesek vagy mire lesznek képesek
Hanem az, hogy mi mire vagyunk és leszünk képesek, emberségben és tudásban gyarapodva a szolgálatunkra álló hatékony eszközök bölcs felhasználása révén. Az egyének mindig is igyekeztek megszerezni a tudás gyümölcseit az elkötelezettség, a kutatás és a személyes felelősségvállalás által megkívánt erőfeszítés nélkül."
