|
|
|
én már várom azt a napot, én már várom azt az órát
hogy újra szádból hallhassam azt a gyönyörű szócskát
hogy átölelj, testem karjaidban érezzem
hogy ha mellettem ébredsz fel, megtehessem hogy kérdezzem
milyen volt az éjjel, hogy emlékszel-e még rá
az első közös estére, hogy mikor döbbennél rá
hogy szeretjük egymást, ez egy örök mámor
elbújhatsz előlem, de én rád találok bárhol
hiszen ismerhetnél engem, hiszen Te voltál ki ápolt
a legrosszabb félévem után a szemedben lángolt
a tűz...de én a mai napig érzem
nem feledlek soha, amíg csak lélegzem
én egy szavadtól elájulok, hisz a hangod elvarázsol
a szívem hangszer és én érzem ahogy játszol
megfejtem a fejthetetlent, leírom az írhatatlant
áttörök minden gátat, ordítom a súghatatlant
egy perc és hallod én elárulok mindent
érzéseim teregetem, hogy tudd meg mi szorít bent
hogy érezd most is hiányzol, bár fényévekre egymástól
de mégis látlak magam előtt, rám őrangyalként vigyázol
emlékeimben őrzöm, az arcod, a lelked
a tested, a hangod, a csókod, az ízed
az érintésed..az illatod..
a felhőkbe a nevünket írhatod...
minden nyári este mikor a csillagokra néztem
a képek téged ábrázoltak, miközben felidéztem
a múltat.. s ilyenkor bánom amit tettem
olyannak okoztam csalódást akit nagyon szerettem
de most fordult a kocka, itt megpördült a világ
lehullottak a szirmok, majd elszáradt minden virág
nem az esőcseppek hulltak, én a könnyeimmel tápláltam
a kiszáradt tó medreket, eltörtem varázspálcákat
hogy hibáim felvállaljam, hogy igyam meg a levét
annak mit kifőztem, de nem felejtem a nevét
hisz Ő volt az egyetlen kit ennyire tudtam szeretni
a műtétem túl drága, s egy újabb donort szerezni
úgy érzem lehetetlen, bár az idő mindent megold
azt mondják a bölcsek, és hogy majd az Isten felold
olyan mint egy mese, a főhőst én játszottam
de sajnos úgy látszik rossz karaktert választottam
a képregény lapjai egyre üresebben állnak
de én elvesztem a sorok között, remélem rám találnak
ennyi idő után még hiányzok azt vallod
de mivel nem akarsz már látni, így a búcsúzásom hallod
emlékeimben őrzöm, az arcod, a lelked
a tested, a hangod, a csókod, az ízed
az érintésed..az illatod..
a felhőkbe a nevünket írhatod...
minden nyári este mikor a csillagokra néztem
a képek téged ábrázoltak, miközben felidéztem
a múltat.. s ilyenkor bánom amit tettem
olyannak okoztam csalódást akit nagyon szerettem
"Úgy érzem, egy életem van, nem leszek félember
mer’ bent izzik a szabadság a véremben"
Nyolcszámos lemezzel jelentkezik májusi tripla Aréna-koncertje előtt Magyarország legnépszerűbb előadója. A skatulya I. című lemezről a mariana.árok már túlszárnyalta a 2,5 milliós megtekintést YouTube-on, a cipoe pedig szintén hasít: 1,6 millió megtekintésnél jár. Ezekhez érkezik most hat további dal.
A dalszerző-előadó így mesél a lemezről: „Korábban mindig próbáltam előre összeírni, megtervezni minden dalt, aszerint haladni az alkotómunkával, ahogyan a fejemben egy album összeállt. Viszont a zenekészítési folyamat ennek a szöges ellentéte. Megannyi ilyen tapasztalat után biztosra mondom, hogy a legjobb hangulatok, illetve a legértékesebb gondolatok és dallamok mindig akkor érkeznek, amikor nincs előre felvázolva, hogy vajon milyen lesz a teljes egész.
A skatulya I. című lemezen Azahriah új területekre lép. Ő maga így fogalmaz: „A skatulya albumsorozattal igyekszem a legkísérletezőbb, legszélsőségesebb hangzásokat próbálgatni, aztán a legjobbakat leválogatom, s végül egy összefüggő sztorivá igyekszem formálni a lemezen.” S hogy a kísérletezést mennyire komolyan veszi, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a tartarosz című dal – ami egy metálszám. Hasonlóra – hogy egy, a karrierje csúcsán járó popsztár metáldallal rukkoljon elő – még a nemzetközi színtéren se nagyon akad példa. De hát ő maga énekli: izzik a szabadság a vérében.
A visualizerekben a mariana.árok klipjének különös, enigmatikus látványvilága köszön vissza (Emil Goodman munkái), a szövegek pedig a carpe diemtől a világvége-flessig igen széles skálán mozognak. Egy biztos: úgy lángol, hogy még a tenger mélyén se lehet kioltani.
Fotó: Azahriah
