


| Előadó: | Pentele Ska Club |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Szabó "Nil" Dániel |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Ska |
| Címkék: | Keressük! |

Az állatoknak az erdőben zene kellett,
gondolták hogy építenek egy koncerttermet.
Mókus lesz a tervező, hód intézi a fát,
a bagoly fentről irányítja majd a munkát.
Róka lesz az, aki a munkásokat szervezi,
nyúlé az engedély, a medve a terepet rendezi.
Ment is a munka, mindenki dolgozott,
volt aki építkezett, volt aki gondolkozott.
Dolgoztak az állatok, pörögtek ahogy kell,
mindenki izzadt, melózott ezerrel.
Néhányan aztán gyorsan eltűntek,
a meló helyett inkább az árnyékba feküdtek.
Nem volt hülye, hamar rájött a róka,
a szemét menyéteknek, büdös ám a munka.
Ment is a róka, üvöltött dühödten:
"Eláslak titeket!Élve, nem döglötten!"
REF:
Fekszetek, henyéltek, alvó menyétek!
Vegyétek! Vigyétek! Helyére tegyétek!
Feküdtek tovább, az árnyékban a menyétek.
"Nem munkások vagyunk mi! Hanem zenészek!"
Aztán a menyétek elkezdtek nyafogni:
"Róka te nem tudsz minket a munkára fogni!
Mi itt az árnyékban nem ám henyélünk,
pihennünk kell rendesen, hiszen este zenélünk!
Mi dobbal, bőgővel, trombitával játszunk!
Nem építkezünk és még csak nem is ásunk!"
REF:
Fekszetek, henyéltek, alvó menyétek!
Vegyétek! Vigyétek! Helyére tegyétek!
A róka erre hamar, de nagyon hamar begurult,
a helyzet nem kicsit, de hamar eldurvult!
Megverte a menyéteket, elkergette őket,
még kővel is megdobálta a menekülőket.
Közben a koncerttermet felépítették,
a fáradt munkásokat pedig szépen beültették.
Muzsika nem volt, mert zenélni nem tudtak,
a menyétek addigra meg messze tudottak.
REF:
Fekszetek, henyéltek, alvó menyétek!



Szó sincs retróról, de mindenképpen hangos időutazás a kétezres évek hazai könnyű-rock alapvetéseit egy színpadon látni.
A populárisabb Zanzibar nemrég múlt 25 éves, a vérbeli rock ’n roll brigád, vagyis a felvidéki Rómeó Vérzik pedig kereken három évtizedet ünnepelt novemberben. És bár a starttól mindkét csapat esetében évtizedek teltek el, tagok távoztak és érkeztek, gitárok törtek, meg aranylemezekkel telt meg a fal, egy valami nem változott: a zenéjük őszintesége.
- Nem vagyok az a típus, aki a múltba réved és azon töri a fejét, mit rontott el.. Soha nem függtünk senkitől, és ez adott nekünk igazi szabadságot
- mondta a Rockstar Magazinnak a Rómeó Vérzik frontembere, Koppány, amikor arról kérdezték, lenne-e olyan 30 év távlatából, amit mai fejjel másképpen csinálna.
Persze ha szabadságról meg hitelességről van szó, ahhoz Terecskei Ritáéknak is lesz pár szava, hiszen hiába változtak az idők az alakulásuk óta, ők az elmúlt – már több mint - negyed században kitartottak amellett az őszinte rockvonal mellett, amivel 1999 januárjában legendásan útnak indultak, hogy
olyan slágerek adjanak a hazai könnyűzenének, mint az Igazi nevem, vagy az Ádám keresi Évát és a Szerelemről szó sem volt.
Nem csak nosztalgia várható, hanem ugrálós-éneklős rockbuli is készül
Már csak azért is, mert a Rómeó Vérzik Koppánya kis kényszerpihenője után az Akvárium színpadán tér vissza a fővárosba, hogy még az eddiginél is nagyobb energiával csapjon a húrok közé, legalább annyira pörgős nótákkal, mint
Az Ördög, az Isten, az Élet és a Halál, a Keleti rock és roll, a Kiskakas pedig pláne, hogy nem maradhat le a setlist-ről.
A két zenekar amúgy még sosem turnézott együtt, úgyhogy ez a mostani, március 7-i koncert igazi hazai rocktörténeti különlegességnek számít majd.