|
|
|
| Előadó: | MC DC feat Cecília K.-S. |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Veres Róbert |
|
Subecz Tamás |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | rap,freestylrap |
| Címkék: | Keressük! |
A kezdet kezdetén a sorsom velem ....
Nézz rám és egyből láthatod olyan, mint a többi ember biztos nem vagyok, de nem kérek sajnálatot.
Nem kell a szánalom, magasról .... bármi történt eddig mindig segítettem magamon ez ezután is így lesz, bárki bármit tesz, egyet ígérhetek: DC mindig veletek lesz!
És bár néha fájnak dolgok és a magány is rossz itt van a zene, ami mindig feloldoz, állj meg egy percre és gondolkozz el rajta a Te sorsod jobb lett nem lett el így ....
Adj hálát az égnek, mert engem sokszor semmibe néznek, röhögnek rajtam a hátam mögött, olyannak gondolnak, akit az élet már lekörözött, de ez nem így van, sőt ellenkezőleg, majd
Beintek én egyszer a sok nagymenőnek (nagymenőnek)
Refrén:
Csak egy hang mi elér hozzám, mégis bennem él
Úgy érzem símogat, de távol van mégsem ér.
Igaz mondatok szorosan ölelnek,
De minden szó csak cseppje a tengernek.
Már eltelt egy pár év és csökkent a fájdalom, de néha könnycsepp gördül végig most is az arcomon, nem én sírok, a lelkem könnyezik, de akik nem ismernek, de azok meg sem érthetik, sokan boldogok, de vannak, akik nem én az utóbbihoz tartozom, azt hiszem.
Igaz vannak szép napok, kellemes percek, jó pillanatok, és igaz érzelmek, de ebből kevés van.
De Te úgysem érted ezt meg (úgysem érted ezt meg).
Csak egy hang mi elér hozzám, mégis bennem él
Úgy érzem símogat, de távol van mégsem ér
Igaz mondatok szorosan ölelnek
De minden szó csak cseppje a tengernek.
Neked mindig volt valakid, nekem soha nem volt senkim, egyedül voltam mindig mégse csüngtem senkin.
Igaz vannak barátaim, akik mellettem állnak bármit is csináltam mindig az él oldalamon álltak
Köszönöm nekik, tényleg szívből és a jövő bármit hoz a mérleg mindig az ő oldalukra dől és itt vagyok, a színpadon állok rímeket faragva valóra váltsak egy álmot, és ha a
nevemet kiáltod, azt hiszem, hogy sikerült, hogy hikkel semmibe nézned, remélem ,hogy sikerült, de ha mégsem elmondom újra meg, újra mert egy magamfajta MC csak az igazat mondja
és aki ezt nem hiszi el az jobb, ha átgondolja (jobb ha átgondolja)
Csak egy hang mi elér hozzám, mégis bennem él
Úgy érzem símogat, de távol van mégsem ér
Igaz mondatok szorosan ölelnek
De minden szó csak cseppje a tengernek.
TUDÓSÍTÁS
Ahogyan arról korábban beszámoltunk, a Honeybeast egészen különleges utazásra hívta a közönséget tavaly novemberben. Most pedig a Budapest Park színpadán is életre kelt a minden érzékszervünket kényeztető univerzum.
A zenekartól nem áll távol a kísérletezés: ősszel egy nagylemezzel jelentkeztek, melynek dalai egyszerre felismerhetők, mégis kicsit mások.
A szimfonikusokkal, kortárs balett-tel és Ráskó Eszter stand-uppal színesített színháztermes turnék után, a Honeybeast megint egyedülálló produkcióval lépett színpadra. A korábbi állomásokon már bizonyított – és a Művészetek Palotájában teltházzal zajlott – különleges koncert a Parkban sem okozott különösebb csalódást.
– Egyfajta megújulásban vagyunk. Az album tele van érdekességekkel, olyan dalokkal, melyekben kiléptünk a komfortzónánkból, de szerepel rajta régi munkánk teljesen újragondolva is. Izgalmas, sokszínű anyag, amin nagyon nagy örömmel dolgoztunk – fogalmazott Bencsik-Kovács Zoli, a zenekar dalszerző-szövegírója és gitárosa.
– A kitalált látvány-koncepciónk szerint, a színpad teljes hátsó részét, félkörívben (közel 180 fokban) kitöltő, nagy pixelszámú ledfalat építünk, olyan 3D-s hatást teremtve, amelynek mi, a színpadon zenélő zenekar is részei vagyunk, olyan valós és képzeletbeli helyszíneket megjelenítve, amelyek a Honeybeast dalokban tűnnek föl – mesélte a koncertről Tarján Zsófi – aki nemcsak hangja, de grafikusként, művészeti vezetője is a zenekarnak.
A Legnagyobb hős az Így játszom és a többi jól ismert Honeybeast dal szereplői, akiknek magányaikban, szerelmeikben, félelmeikben és örömeikben oly gyakran magunkra ismerünk, most életre keltek. A közel kétórás koncerten csodás helyszínekre vittek, ahol közös élményeink univerzumait járhattuk körbe, a római Colosseumtól az erdélyi viskóig, Portugáliától egészen az Androméda-köd spirálgalaxisáig.
S hogy milyen volt a Parkos koncert?
Egészen megdöbbentett, hogy Tarján Zsófival is előfordul, hogy félrecsúsznak a hangok. És megesik, hogy nincs szinkronban az ének a zenével. Úgy tűnt, mintha Zsófi túlságosan is akarta volna, hogy jó legyen. Hogyne akarta volna: a tizedik Budapest Parkos koncert volt a Honeybeast életében, ráadásul a Cinematrip valóban különleges látványvilággal spékelte meg az estét. Erre szükség is volt, mert a vizuál igazán felturbózta hangulatot, de a dalok így is csak a koncert második felétől kezdtek igazán működni. Van az úgy, hogy valaki nagyon tökéleteset akar és ettől erőltetetté válik. Picit most is ez volt érzékelhető.
Talán több lazasággal és könnyedséggel nem csúszott vagy épp csuklott volna el az énekesnő hangja. Hasznos volt, hogy a dalok jelentős részénél a zenekar feliratozta a szöveget, mert ha valaki nem tartozik a hardcore Honeybeast-fanok közé, gyakorta nem érthette azt tisztán.
Az atmoszféra, amelyet a zenekar teremt és az az üzenet-halmaz, amelyet a szövegekben hordoz, ellentmond minden hurráoptimista magyar formációnak.
A Honeybeast szeret kísérletezni. És még így is abszolút hitelesen közvetíti a maga egységes és szilárd világképét, ezzel együtt pedig azt a gyakorta keserédes attitűdöt, amely szintén a zenekar sajátja.
Nézz bele a koncertbe itt.
Az előzenekar a The Roving Chess Club volt.
Fotók: Budapest Park
