|
|
|
Csillagos fenn az ég,
Lassan látszik már a sápadt Hold,
Bár volna még egy éjszakánk,
Bár érezném mi akkor volt.
Életemben eddig még,
Sosem láttam a világot úgy,
Mint karjaiban, szótlanul,
A gondolata belém bújt.
Csak egy idegen, lelkem szigetén,
Heves vizeken, evez én felém.
Teste sose volt,
Csak a képzeletben él.
Csak egy idegen, nem ront soha rám,
Nem hagy hidegen, fagyos éjszakán.
Néha elhiszem, hogy csak gondolat voltál.
Szemeiben ég a tűz,
És csak néha oltja könnye el,
Ha fáj nagyon a búcsúzás.
Ha a végső percben átölel.
Kezeiben szebb a szép,
S felém nyújtja amit nekem szánt,
Egy könyvet, melyben vigaszt vár,
Ha volna még, mi nagyon bánt.
Csak egy idegen, lelkem szigetén,
Heves vizeken, evez én felém.
Teste sose volt,
Csak a képzeletben él.
Csak egy idegen, nem ront soha rám,
Nem hagy hidegen, fagyos éjszakán.
Néha elhiszem, hogy csak gondolat voltál.
Csak egy idegen, lelkem szigetén,
Heves vizeken, evez én felém.
Teste sose volt,
Csak a képzeletben él.
Csak egy idegen, nem ront soha rám,
Nem hagy hidegen, fagyos éjszakán.
Néha elhiszem, hogy csak gondolat voltál.
