Az ember a szélén kezd el félni,
Mikor a varjútánc kezdődik,
Pedig mennyi még a régi,
Fel nem fedezett,
S mikor a Holdról írnak
Ordít több százmillió, akiről nem.
Valóság, változás,
Latyak, eső, hópihe, sírva mulatás…
Valaki szólít, de nem felelek.
Elbújok veletek álmok,
Hol nem szúr semmi, nem sért semmi,
Nem marnak belém.
S ott van a méhdöngicsélés,
Míg kint csak átmenet,
Ott állandó a virágzó mező.
Simogató napsütésre válasz
A konok, szitáló eső
Meg a szükség-sereg,
Kiknek kezén, lábán, orrán, száján
Ott a sok reklám, bolond vasveret,
A béklyó.
Csak most néki más forma telíttetett:
Légy jó!
Holdfáradt, holdfáradt, holdárnyék,
Küszködsz, de nincs több elképzelt világ.
Kigyúrt utakon egy eldobott cigarettacsikk.
A busz ablakából, tudod,
Olyan messze van a tegnap a mától,
Ahol mélyen van
Bevésve az arcod és az ujjaid.
Hogy újra ott és itt még láthatnálak,
De a bársony függöny eltakar
És átad a fáradtságnak.
Az álomhóhér gyengéden takarja le szemeim,
Táncod szempilláimon sokkol tovább.
Boldogságot eladó a boltokban,
A fűződ szoros, őszülsz és öregszel titokban.
Hírek
Lábas Viki profi tánccal lepett meg minket a Margaret Island új klipjében
A Senki nem felel c. dalukhoz forgatott klipben Lábas Viki énekesnő egy fiatal, profi kortárs balettáncossal, Vincze Lotárral mutatja be egy párkapcsolat dinamikáját.
A Margaret Island első táncos klipjének képi világát Szeleczki Rozália rendező és Czár Gergely koreográfus álmodta meg, amiben Viki nem félt kilépni a komfortzónájából: életében először kísérletezett a kortárs tánccal.
A klipforgatást megelőző próbafolyamat során Lábas Viki heteken át rendszeresen járt le a táncosok szegedi próbatermébe, elmondása szerint azonban minden perc megérte, rengeteget adott neki a közös tánc: “Bár mindig is szerettem táncolni, magam is meglepődtem, milyen óriási élményt szereztek számomra a hosszú próbanapok Lotárral és a koreográfusunkkal, Gergővel, akiknek nagyon hálás vagyok, hogy amatőr létemre is szívesen fogadtak engem, és a legnagyobb türelemmel biztattak a nulladik perctől kezdve”, mesél erről az időszakról Viki. “Már nevetve emlékszem vissza az őrületes izomlázra, amit a 3-4 órás próbák után éreztem, most értettem meg csak igazán, mit jelent a ‘tetőtől-talpig’ kifejezés… Kemény volt, de nagyon szeretem a végeredményt. A tánc pedig valódi terápia volt számomra, imádnám, ha valamilyen formában be tudnám építeni az életembe a későbbiekben!”
