|
|
|
Aztán úgy történt minden, ahogy lennie kellett
Pedig az a nyolc perc ott egymás mellett
Én a melled néztem, te egy másik srácot
De ő nem illett hozzád, ez messziről látszott.
Csak egy szimpla trükk lehet, egy ócska csel
Hiszen ott volt az arcodon megannyi jel
Hogy te is kiszúrtad, kiszűrted a szerelmet
Az lehetetlen, hogy neked semmit jelentett.
Persze úgy történt minden, ahogy lennie kellett
Ajtók nyitódtak, záródtak, a percek meg teltek
Leszálltak, felszálltak, én néztem a melled
Az nem eshetett meg, hogy észre sem vetted
Lehet csak arra vársz, hogy a lábadra lépjek
És egy reszkető mondattal elnézést kérjek
Akkor belémszeretnél, és én is te beléd
Azt mindketten tudnánk, hogy nekünk ez elég
Elvinnél engem egy salátabárba
Én meg panaszkodnék, hogy milyen rohadtul drága
De csak viccesen, jaj de nevetnénk rajta
És ezután te meg még rájönnél arra
Hogy én nem vagyok az a komolyabb fajta
Inkább a mindent viccesen felfogó forma
Aki az érzelmeit úgy magába fojtja
Belebonyolódnánk a lelkiállapotokba
Végül úgy történt minden, ahogy lennie kellett
Pedig volt ez a pár perc, így egymás mellett.
Tőlem ennyire tellett, amatőr módon
A melled bámulva csüngtem a kapaszkodómon
És egy feszültebb ponton
Hozzád is lehetett volna szólnom,
De te hamarabb szálltál, én tovább haladtam
Túlléptem rajtad, majd rajtad maradtam
Végre megérkezett a pop koronázatlan királynőjének, Dua Lipának harmadik nagylemeze, a Radical Optimism, amely 11 dalból áll. Az énekesnő egyedüllétét kiemelő album első felvétele beszédesen az „End Of An Era” (azaz: egy éra vége) címet viseli és olyan slágerek gyűjteménye, mint a „Houdini”, a „Training Season” és az „Illusion”. Dua „pszichedelikus popként” írja le új lemezét, megjegyezve róla, hogy „olyan kiállások és különféle hangzások keveréke ez, amit ha csukott szemmel hallgatsz, akkor egy kész, vizuális világ tárul eléd”.
„Az albumot a szingliségem alatt írtam” – mondta el Dua. „Mindig valami vicces történettel érkeztem a stúdióba, és mindegyik más-más dalt inspirált. Van egy lazaság és őszinteség, ami korábban nem volt meg bennem.”
Az album elkészítésekor a világsztár olyan kivételes művészekkel dolgozott együtt, mint Caroline Ailin (Dua Lipa: New Rules), Danny L. Harle (Caroline Polachek, Charli XCX), Tobias Jesso Jr. (Adele) és Kevin Parker, akit művésznevén Tame Impalaként ismerhet a nagyvilág.
Dua hozzátette: „Mindenki háttere és munkamódszerei jól összeálltak barátként és zeneileg is.” Így folytatta: „Nagyon nyitottak voltunk egymással, és úgy éreztem abban a szobában, hogy sebezhető lehetek, és szabadon beszélhetek a tapasztalataimról. Ennek a zeneisége olyan gazdagnak és izgalmasnak hatott, és szerettem volna ebben teljesen elmerülni és részese lenni.”
A Dua önfelfedezése által ihletett Radical Optimism egy olyan anyag, amelyben értelmet nyer a tiszta öröm és boldogság megélése azokban a helyzetekben is, amelyeket korábban lehetetlennek tűnt elfogadnunk.
A 11 szám közül egy igazán mély jelentésű, a „These Walls” kapott fókuszt a Spotifyon, amelyről elárulta az énekesnő a Zane Lowe-nak adott, nemrég közzétett interjújában, hogy:
„Van ez a közhely, hogy "ó, ha ezek a falak beszélni tudnának, tudod, mit mondanának". Szerintem érezhető az az energia, amikor besétálsz egy szobába és két ember veszekedett, vagy ideges.”
„Azt gondolom, hogy elkerülhetetlen az a beszélgetés, amit senki sem akar, de meg kell tenni, valakinek ki kell szállnia, és bármennyire is fájdalmas, ez általában megfelelő okok miatt történik, mert rólad van szó, és a megérzésed mindig megmondja, hogy valami jó vagy nem…”
Íme a Radical Optimism dallistája:
1. End Of An Era
2. Houdini
3. Training Season
4. These Walls
5. Whatcha Doing
6. French Exit
7. Illusion
8. Falling Forever
9. Anything For Love
10. Maria
11. Happy For You
Fotók: Dua Lipa
