|
|
|
Meglepően józanul egy hullaszagú klubban
Jöttem rá arra, mennyi mindent meguntam
Hogy már eltűnt az a lelkes, az a mindenkire mérges
És előjött egy másik, aki már arra se képes
Hogy dühös legyen attól, amitől felrobbant régebben
Amit tegnap még éreztem, mára már megértettem
Azt hittem ez véletlen, nincs kódolva a génekben
Hogy az nem holmi kémia, hogy milyen vagyok lélekben
Józanul, mocskosul tiszták a dolgok
Nincs egy elveszett perc meg sötét foltok.
Hogyha hozzámszóltok, minden ugyanúgy hallatszik
Hisz csak az agy az ami üzemel, a többi meg alszik...
Csak az agy az ami üzemel, a többi meg alszik...
Csak az agy az ami üzemel, a többi meg alszik...
Kirívóan józanul, már-már idegen a helyzet
Egy-két egyforma fickó épp arra gerjed
Ahogy pár egyforma lány szívószálat tekerget
Pár egyforma italban, amit a pasijuk rendelt meg
Ők affajta standardek, a szabvány, a minta
Mintha el lenne tiltva az egyediség titka
Egy-két lélegző, kefélő, emberi sablon
Akik ugyanarról beszélnek, ugyanolyan hangon
Mind ugyanazt szeretné, mind ugyanarra gondol
Mind ugyanoda vágyik, ugyanolyan okból
Ugye eleged van már az ugyanilyenekből?
Na, ugye, én is ugyanúgy megőrülök ettől...
Józanul, mocskosul tiszták a dolgok
Nincs egy elveszett perc meg sötét foltok.
Hogyha hozzámszóltok, minden ugyanúgy hallatszik
Hisz csak az agy az ami üzemel, a többi meg alszik...
Csak az agy az ami üzemel, a többi meg alszik...
Csak az agy az ami üzemel, a többi meg alszik...
Zavaróan józanul, lassan eltelik az este,
Egy éjjelnappali csemegeboltban a megváltást keresve
Töprengek azon, hogy ehhez a kedvhez,
Ennek a hangulatnak, milyen nedű kedvez
Ami semmit sem leplez, szinte fájdalommentes
Átlátszó kaland... vagy valami rendes?
Vörös vagy fehér, zamatos, testes?
Persze azért ne legyen több mint egy ezres
Na ne nevettess, csak még egy perc és meglesz
- Azt ott hátulról kérném, hogyha lennél olyan kedves -
Repesek az örömtől, a kezemben vár rám
Gasztronómia élmény, amit szétöntenék a járdán
Aztán kesze-kusza minden, meg-megakadt a nyelvem
Összefolytak az utcák, amíg hazafele mentem
Csakis egyre, folyton arra gondoltam
Hogy még így is józan vagyok, kitartóan józan
Pedig nem apróztam el, már délután berúgtam
Abban a hullaszagú klubban, ahol mindent meguntam
Nem éreztem. Már tudtam, a többin túl vagyok
Még egy kicsit így maradok, aztán szépen belefulladok.
Józanul, mocskosul tiszták a dolgok
Nincs egy elveszett perc meg sötét foltok.
Hogyha hozzámszóltok, minden ugyanúgy hallatszik
Hisz csak az agy az ami üzemel, a többi meg alszik...
Józanul, mocskosul tiszták a dolgok
Nincs egy elveszett perc meg sötét foltok.
Hogyha hozzámszóltok, minden ugyanúgy hallatszik
Hisz csak az agy az ami üzemel, a többi meg alszik...
Schoblocher Barbaráék feltöltötték jó energiákkal a Park közönségét
A 2011 őszén alakult Blahalouisiana Székesfehérvárról indult. Akkor beat-rock/pop-soul zenekarként aposztrofálta magát. A csapat azonban a tavaly megjelent Sötét Villám című lemez után napjainkban már egy, az eddiginél jóval színesebb zenei világba kalauzol. Az Amore (de nem veled) című szerzeménnyel a Blahalouisiana a közelmúltban le is leplezte az új érát.
A Parkban július 17-én tartott fellépésen a már ismert számokon kívül újdonságok is várták a rajongókat: a Blahalouisiana júliusig ugyanis több új dal megjelenését tervezi, melyeknek előszele már a budapesti koncerten is érzékelhető volt. Az estét Molnár Tamás nyitotta a Blahalouisiana előtt.
Blahalouisiana-dalszövegek itt.
Az este főszereplője a Blahalouisiana, és énekesnője, Schoblocher Barbara nem arról ismert, hogy megbújik a sarokban. A frontember öltözködése, karakteres hangszíne, hangjának intenzitása és dalszövegeinek tartalma mind megköveteli a maximális figyelmet. Mindemellett Barbara igazán kellemes jelenség a személyisége szempontjából is: a közönséggel együtt lélegezve vezette végig a koncertet, jóleső együtt-rezgéseket generálva.
A már a friss sajtófotókon is egészen üde stílust magára öltött formáció a közelmúltban megjelent Amore (de nem veled) című, az új érát előrevetítő dala mellett a koncert dallistájában a legnagyobb favoritok is helyet kaptak: a Túl távol, elég közel, a Szeressetek, a Faliórák vagy a Testemnek ha engedem.
Mi is az a friss éra, amellyel beharangozták a fővárosi koncertet?
Innen szép a győzelem, Ahol összeér összeér, Éllek túl, Ott van a nap, Nem ereszt – ilyen nótákkal is pakolta tele az estét a Blahalouisiana. Barbi párja, Apey (azaz Áron András, akivel több formációban is együtt zenélnek — így az Áron András & The Black Circle Orchestra-ban is) mély hatással van az énekesnő stílusára. Áron András igazi multi-instrumentalista multitálentum, aki a metalos gyökerei ellenére otthonosan mozog többek között a country világában is. Ebben pedig Barbi is remekül működik, s egyúttal finoman, jó érzékkel be is építi a stílus elemeit saját formációjába.
Mára a konga, a szaxofon, a földszínek alkalmazása, a béke és a szeretet hangsúlyozása, hippi-életérzés mind komfortosan vibrál a Blahalouisiana dalaival.
Beat, rock, kultúrház, háttérfüggöny és táncdalfesztivál
A látvány – Beatles-koncertek és a hetvenes éveket idéző, művelődési házas diszkók archív képkockáival, valamint a színpadon háttérként alkalmazott, szintén a kultúrház-érzetet keltő, finoman megvilágított drapériákkal egészült ki. Mindez a táncdalfesztiválok korszakába repített vissza. A beat és a rock volt a főszereplő. Több volt a félháznál a Parkban, a zenekar pedig láthatóan lazán, könnyedén létezett a színpadon. Élvezték azt a felhőtlen vibe-ot, amit ez az új irány hozzád a koncerthez.
Ez az összhatás a korábbi, Kovács Kati-Schoblocher Barbi duettet is megidézte.
Ha érdekel, milyen volt a látvány és az érzések a Parkban, nézd meg ezt a videót a korábbi duettről. Remekül leírja a fővárosi Blahalouisiana-koncert hangulatát.
A Faliórák annyira csúcsra járatta az érzelmeket, hogy Barbi sírva fakadt
– Bármennyire szeretek szerelmes lenni, a mai koncert érzése annál sokkal jobb
– fogalmazott az énekesnő.
A Vaksötét ezt követően akusztikus verzióban hangzott el és adott némi nyugvópontot az estének, hogy aztán a Kedvenc naplementém ismét felrázza a közönséget. A Szeressetek pedig tovább kontrázta a hangulatot.
Az estét az új sláger, az Amore zárta: temperamentumos, olaszos életérzést hagyva maga után.
– Vigyétek el ezt a sok pozitív energiát oda, ahol a legnagyobb szükség van rá. Meg tudjuk menteni a világot, elegen vagyunk itt és most ehhez
– tette hozzá Barbi.
Fotók: Blahalouisiana
