|
|
|
Meglepően józanul egy hullaszagú klubban
Jöttem rá arra, mennyi mindent meguntam
Hogy már eltűnt az a lelkes, az a mindenkire mérges
És előjött egy másik, aki már arra se képes
Hogy dühös legyen attól, amitől felrobbant régebben
Amit tegnap még éreztem, mára már megértettem
Azt hittem ez véletlen, nincs kódolva a génekben
Hogy az nem holmi kémia, hogy milyen vagyok lélekben
Józanul, mocskosul tiszták a dolgok
Nincs egy elveszett perc meg sötét foltok.
Hogyha hozzámszóltok, minden ugyanúgy hallatszik
Hisz csak az agy az ami üzemel, a többi meg alszik...
Csak az agy az ami üzemel, a többi meg alszik...
Csak az agy az ami üzemel, a többi meg alszik...
Kirívóan józanul, már-már idegen a helyzet
Egy-két egyforma fickó épp arra gerjed
Ahogy pár egyforma lány szívószálat tekerget
Pár egyforma italban, amit a pasijuk rendelt meg
Ők affajta standardek, a szabvány, a minta
Mintha el lenne tiltva az egyediség titka
Egy-két lélegző, kefélő, emberi sablon
Akik ugyanarról beszélnek, ugyanolyan hangon
Mind ugyanazt szeretné, mind ugyanarra gondol
Mind ugyanoda vágyik, ugyanolyan okból
Ugye eleged van már az ugyanilyenekből?
Na, ugye, én is ugyanúgy megőrülök ettől...
Józanul, mocskosul tiszták a dolgok
Nincs egy elveszett perc meg sötét foltok.
Hogyha hozzámszóltok, minden ugyanúgy hallatszik
Hisz csak az agy az ami üzemel, a többi meg alszik...
Csak az agy az ami üzemel, a többi meg alszik...
Csak az agy az ami üzemel, a többi meg alszik...
Zavaróan józanul, lassan eltelik az este,
Egy éjjelnappali csemegeboltban a megváltást keresve
Töprengek azon, hogy ehhez a kedvhez,
Ennek a hangulatnak, milyen nedű kedvez
Ami semmit sem leplez, szinte fájdalommentes
Átlátszó kaland... vagy valami rendes?
Vörös vagy fehér, zamatos, testes?
Persze azért ne legyen több mint egy ezres
Na ne nevettess, csak még egy perc és meglesz
- Azt ott hátulról kérném, hogyha lennél olyan kedves -
Repesek az örömtől, a kezemben vár rám
Gasztronómia élmény, amit szétöntenék a járdán
Aztán kesze-kusza minden, meg-megakadt a nyelvem
Összefolytak az utcák, amíg hazafele mentem
Csakis egyre, folyton arra gondoltam
Hogy még így is józan vagyok, kitartóan józan
Pedig nem apróztam el, már délután berúgtam
Abban a hullaszagú klubban, ahol mindent meguntam
Nem éreztem. Már tudtam, a többin túl vagyok
Még egy kicsit így maradok, aztán szépen belefulladok.
Józanul, mocskosul tiszták a dolgok
Nincs egy elveszett perc meg sötét foltok.
Hogyha hozzámszóltok, minden ugyanúgy hallatszik
Hisz csak az agy az ami üzemel, a többi meg alszik...
Józanul, mocskosul tiszták a dolgok
Nincs egy elveszett perc meg sötét foltok.
Hogyha hozzámszóltok, minden ugyanúgy hallatszik
Hisz csak az agy az ami üzemel, a többi meg alszik...
Szárnyal Tokán Nóra karrierje
Nemrég hollywoodi sztárokkal közösen forgatott egy sorozatot. Apukájával azonban még soha nem lépett közösen színpadra. Egészen szeptemberig, amikor az Erkel Színház, A TRÓN - Hunyadi Mátyás küldetése című musicaljében fogjuk őket együtt látni.
Eddigi pályafutása során hollywoodi produkcióban, nemzetközi sztárokkal is forgatott már, de apukájával először idén szeptemberben lép közösen színpadra Trokán Nóra. Az ismert magyar színésznő nemrég fejezte be annak a sorozatnak a forgatását, melyben többek mellett a többszörös Emmy-jelölt, a Trónok harcából ismert Emilia Clarke-kal és
a Fehér Lótusz főszereplőjével, Haley Lu Richardsonnal láthatjuk majd együtt.
Nóra mintegy tizenöt éves pályafutása alatt több tucat filmben és megszámlálhatatlan színdarabban szerepelt, egy dolog azonban kimaradt az életéből.
Édesapjával közösen még nem lépett színpadra
De erre sem kell sokáig várnia. Az Erkel Színház A trón című musicallel nyitja első évadját, ebben feltűnik majd két Trokán is.
Trokán Péter a lányával közösen játszik a darabban
- Zofia, akit én játszom, egy fiktív karakter A trón musicalben. Egy gátlástalan bérgyilkos, aki mérgezett rúzzsal történő csókkal öli meg V. Lászlót. Zofia Habsburg Frigyes titkos ügynökeként tevékenykedik a Magyar Királyságban, és az élet és Szente Vajk rendező úgy alakította, hogy Frigyest apukám fogja játszani - mesélte Trokán Nóra.
Fotók: Erkel Síznház
