|
|
|
Ott álltunk szét tárt karral
a semminek közepén,
arra vártunk segít majd valaki, de nem így történt
Napról napra eszméltem rá
az emberi önzetlenség ajtaján, hiába kopognánk
mert rég semmivé vált
A járható arany közép út
homályos köddé vált,
hanem hajléktalanná válsz
csak a pénz diktál
Napról-napra eszméltem rá
az emberi önzetlenség ajtaján ,hiába kopognánk
mert rég semmivé vált
Menj hát barátom elintézem,
hogy szerencsével járj
de ha mégsem így történne
lehet, magadra maradtál
az Ördögre sem az Istenre
többet nem számíthatsz már
többet nem számíthatsz már
Ha nem érezted még úgy,
hogy irányítják léptedet,
biztos lehetsz benne
megbabonázott egy szervezet
Napról-napra eszméltem rá
az emberi önzetlenség ajtaján, hiába kopognánk
mert rég semmivé vált
Menj hát barátom elintézem,
hogy szerencsével járj
de ha mégsem így történne
lehet, magadra maradtál
az Ördögre sem az Istenre
többet nem számíthatsz már
