|
|
|
|
|
| Előadó: | Alcohol |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Csöves Tóth Sándor Rugg Rómeó Bognár Zsolt |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Hard Rock |
| Címkék: | Keressük! |
Indulnom kéne,
De maradnom is talán
De melyik a jó út,
Az most nekem is talány.
A lelkem újra száll,
A szél messze elrepít,
De a szívem rab marad,
Azon semmi nem segít.
Hideg minden,
A szívem csak vacog.
Amikor szemembe néz,
Véres nap ragyog.
De sajnos hamar
Felhős lesz az ég.
Elment a nyár,
Messze jár már rég,
És most újból
fagyos lett a táj,
Búcsút kell intsek,
Pedig piszkosul fáj.
Ezer kérdés,
De válasz nincs sehol.
Istenem, súgd meg végre,
Merre a hely, ahol
Nincs már többé kín
És nincsen fájdalom.
Mennem kell, mert egyre jobban fájlalom
8 hónap nyár után, most győz a tél, mint rég.
Mást már nem kívánok,
Vigyázzon rád az ég.
Csendes patak volt,
Én hömpölygő folyó.
Övé a tenger,
Enyém a süllyedő hajó.
Magával rántott,
Mégis élveztem,
De a hullám összetört,
Örökre elvesztem.
Véget érhet,
De sosem múlik el.
Hát akkor miér kell,
Mért búcsúzzak el?
Lehet, hogy így van jól,
Így döntött az ég.
De vmi bennem
Örökre porrá ég.
Homályos ködfolt,
Mi előtted lebeg
Napfényed tűzben ég,
Mer a szíved megreped
De az ész most vihart dúlt,
Felhőkön dalol.
Egyszer majd keresni fogod,
Merre a hely, ahol
Nincs már többé kín
És nincsen fájdalom.
Mennem kell, mert egyre jobban fájlalom
8 hónap nyár után, most győz a tél, mint rég.
Titokban arra vágyom,
Csak egyszer ölelj még.
Örökkön örökké.
De egyszer tudom jól,
Felnyílik szemed.
Akkor majd én mondom,
Örökre ég veled.
A kínom a fájdalom,
Mind szívedben dalol.
Számodra sem lesz,
Nem lesz hely, ahol
Nincs már többé kín
És nincsen fájdalom.
Mennem kell, mert egyre jobban fájlalom
8 hónap nyár után, most győz a tél, mint rég.
Mást már nem kívánok,
Vigyázzon rád az ég (2x)
Vigyázzon rád az ég
Öröknek hittem,
Úgy éreztem én
És csak erről szólt
Ez az egész költemény.
Szavakban többet
Nem mondhatok már.
Ennyi volt, véget ért
8 hónap nyár.
Viszlát.
A pápa álláspontja a mesterséges intelligenciáról továbbra is érdekes, részletes és helytálló.
A Vatikán volt az egyik első hatóság a világon, amely részletes és alapos állásfoglalást tett közzé az MI szerzői jogokra és kreativitásra gyakorolt hatásáról, valamint szabályozási beavatkozást sürgetett a károk megelőzése érdekében.
Részlet a Szentszék legutóbbi, kiváló állásfoglalásából
„Régóta bőséges bizonyíték áll rendelkezésre arról, hogy a közösségi médiában az elköteleződés maximalizálására tervezett algoritmusok – amelyek jövedelmezőek a platformok számára – a gyors érzelmeket jutalmazzák, és büntetik az időigényesebb emberi reakciókat, mint amilyen a megértéshez és a reflektáláshoz szükséges erőfeszítés. Azzal, hogy az embereket a könnyű egyetértés és a könnyű felháborodás buborékaiba csoportosítják, ezek az algoritmusok csökkentik a meghallgatás és a kritikus gondolkodás képességünket, és növelik a társadalmi polarizációt.
Tovább rombolhatja az analitikus és kreatív gondolkodás képességünket
Ezt tovább súlyosbítja a mesterséges intelligenciába mint mindentudó „barátba", minden tudás forrásaként, minden emlék archívumaként, minden tanács „orákulumaként" vetett naiv és kritikátlan bizalom. Mindez
tovább rombolhatja az analitikus és kreatív gondolkodás képességünket, a jelentés megértését, valamint a szintaxis és a szemantika közötti különbségtétel képességét.
Csökkenti kognitív, érzelmi és kommunikációs képességeinket
Bár az MI támogatást és segítséget nyújthat a kommunikációval kapcsolatos feladatok kezelésében, hosszú távon az a döntés, hogy kitérünk a saját gondolkodás erőfeszítése elől, és beérjük mesterséges statisztikai összeállításokkal, azzal fenyeget, hogy csökkenti kognitív, érzelmi és kommunikációs képességeinket.
Az elmúlt években a mesterséges intelligencia rendszerek egyre inkább átvették az irányítást szövegek, zenék és videók előállítása felett. Ez az emberi kreatív ipar nagy részét azzal a veszéllyel fenyegeti, hogy lebontják és lecserélik az „MI által működtetve" címkével, az embereket pedig a gondolat nélküli gondolatok és a tulajdonos és szeretet nélküli névtelen termékek passzív fogyasztóivá teszik. Eközben
az emberi géniusz remekműveit a zene, a művészet és az irodalom területén puszta gyakorlóterepekké degradálják a gépek számára.
A lényegi kérdés nem az, hogy a gépek mire képesek vagy mire lesznek képesek
Hanem az, hogy mi mire vagyunk és leszünk képesek, emberségben és tudásban gyarapodva a szolgálatunkra álló hatékony eszközök bölcs felhasználása révén. Az egyének mindig is igyekeztek megszerezni a tudás gyümölcseit az elkötelezettség, a kutatás és a személyes felelősségvállalás által megkívánt erőfeszítés nélkül."
