|
|
|
| Előadó: | bEne |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
"...Benned én tudtam nem fogok felesni..."
"...Köszöntlek jövő én bízok benned...."
"...De úgy tudtam tudod, de úgy tudtam érzed..."
"...Magad sem tudod, hogy valójában ki kell...."
"...De kérlek ne vedd el azt, mit ketten együtt építettünk fel..."
Minden kidőlt....
Nem tudom, hogy kezdjem de mégis érzem,
Hogy írnom kell valamit, mert elvérzem,
Megérzem azt, hogy ha fáj neked valami,
A némaság szavai mindenkit alakít...
Egy szellő suhant el mellettem 2 éve,
Meleget hozott, mindezek értéke
Nem ér fel annyival, mit emiatt érzek
De eldöntöttem: magammal végzek...
Hiába kérsz meg, már késő mindennek,
A széttört érzések, emlékek, vágyak
Már esznek, már felemésztenek,
A kezeim a számba már nyugtatót tesznek.
Tudom elvesztek az értékek bennem...
Minden, amit én érted tettem
Számodra már múlt, számomra még jelen,
Pedig már érezte szívem, amit az eszem.
De neked ez kell, én elmegyek csendben megértem,
A távolságot, mint szíved is elértem,
Csak szeress, én csak ennyit kértem,
Mert elveszek... a végtelenségben...
Elvesztem... Tudom, már vesztettem!
Minden, amit én veled terveztem,
Elveszett mint én, emiatt észleltem,
Hogy a hiány erősebb, mint az érzelmek
Nálad...De mondd mikre vágynak
Az érzések benned? De kérdem: ők látnak?
Mit látnak helyetted? Mire szánnak időt,
Ha általuk minden, minden kidőlt??
Rövid távlat...én meghalok, mert aki bánthat
Te vagy, te vagy az egyetlen a számnak
Akit kíván, akiért kiabál:
...Hiányzol!...
Ó bárcsak tudnám hány szál virág volt,
Mit letéptem, és aztán fogadalmat tettem,
Szépet és jót, ami feléd irányult
De te azt mondod, hogy el kéne mennem...
De hidd el, hogy nem, hidd el nem tehetem,
így nem, mert régen is tudtam, hogy élve nem
Élném túl azt, amit eddig veled megéltem
De most a sorsod jön elő és nem a végzet.
Tudom, hogy érzel valamit de hiába,
Az érzés kevés, a távolság meg kiállt amellett,
Hogy bármit is tesznek
Az emberek...idővel már nem megy...
Tudom azt is: engem akarsz, ezt kiáltva ordítod,
De a közös képről elfordítod
Arcod, és felveszed maszkod,
Hogy erősnek látszódj, és, hogy az arcom
Majd, idővel múljon, ne fájjon,
Én meg csodálkozhatok a tájon,
Mit együtt kreáltunk...
De az idő próbáját mi ki nem álltuk...
Elvesztem... Tudom, már vesztettem!
Minden, amit én veled terveztem,
Elveszett mint én, emiatt észleltem,
Hogy a hiány erősebb, mint az érzelmek
Nálad...De mondd mikre vágynak
Az érzések benned? De kérdem: ők látnak?
Mit látnak helyetted? Mire szánnak időt,
Ha általuk minden, minden kidőlt??
Ez már nem olyan szerelem, ami gyerek,
Ez már olyan, hogy nyerek vagy vesztek
Számomra... De lehet, hogy számodra
Nem, mert adottságaid változnak.
Távoznak belőled a jók és a rosszak,
Mert idősödsz és újakat hoznak
Az új korszakok, az új időszakok,
Mikor már érzed te is, hogy most hagy ott
Az, kivel leélnéd saját életed,
Az kivel elérnéd a saját végzeted,
Nem a sorsod, mert van különbség
- Nem mellettem leszel feleség... -
És, hogy ha egyszer mások kelnek fel
Melletted reggel majd jussak eszedbe,
Hogy én voltam az, ki gyerekkorodban
Megkérte volna kezed egy templomban.
De ezt már nem tudod, mert elmentek
A tervek veled távol, messze...
A tettek elvesztek, ezek sem változtak,
Maradtak álmok... szép álmokat...........
"...Rájöttem mindig te vagy kit kerestem..."
Elvesztem... Tudom, már vesztettem!
Minden, amit én veled terveztem,
Elveszett mint én, emiatt észleltem,
Hogy a hiány erősebb, mint az érzelmek
Nálad...De mondd mikre vágynak
Az érzések benned? De kérdem: ők látnak?
Mit látnak helyetted? Mire szánnak időt,
Ha általuk minden, minden kidőlt??
Elvesztem... Tudom, már vesztettem!
Minden, amit én veled terveztem,
Elveszett mint én, emiatt észleltem,
Hogy a hiány erősebb, mint az érzelmek
Nálad...De mondd mikre vágynak
Az érzések benned? De kérdem: ők látnak?
Mit látnak helyetted? Mire szánnak időt,
Ha általuk minden, minden kidőlt??
...Minden kidőlt...
...Minden kidőlt...
...Minden kidőlt...
"...Egyik szereti a másikat, tisztelve kezeli..."
"...Kéz a kézben, tenyér a tenyérben..."
"...Nem csak szeretlek, én tisztellek téged,
hisz képes vagy arra, hogy álmaid vidd véghez..."
"...Amit nem hittem volna érted megtettem..."
"...Boldog volt, először az életben..."
"...Hordom a képed, mi elém van téve..."
"...Te vagy, Te lettél az életem..."
...Minden kidőlt...
"...Nem fogok soha úgy szeretni senkit, mint téged..."
"...Mit rejt a szíved, mikor azt mondod h szeretsz?..."
"...Hitte, hogy rátalált a szerelemre..."
"...Ha szerencséd van rájössz a lélek mit rejt..."
"...Az ember sokszor sajnos csak tervez,
de hogy véghez vigye álmait, azért már nem tesz..."
"...Őrzök emléket, mi hozzád köt, örökké Szeretlek Téged...."
Mit gyűjtöttek a magyar írók a 19. században, a múlt századfordulón, az 1970-es években, és mit gyűjtenek ma? Mi került be mindezekből a Petőfi Irodalmi Múzeumba?
A PIM legújabb kiállítása, A tárgyak társasága – Írók gyűjteményei az írók gyűjtőszenvedélyét járja körül Jókaitól Lázár Ervinig, ezenkívül megszólaltat nyolc kortárs írót, és magát a múzeumot is a gyűjtő szerepében mutatja be, méghozzá egy kiemelt gyűjteményén, az írógépeken keresztül.
A tárlat a PIM alapításának 70. évfordulóját ünneplő gyűjteményalapú kiállítássorozat második állomása. Az első része, A halandóság törékeny arcai című íróportré-kiállítás már látogatható.
A tárgyak társasága három nézőpontból közelíti meg a gyűjtés fogalmát. A PIM által őrzött írói gyűjteményeket hat tematikus műtárgycsoportba rendezve mutatja be a kiállítás, a csoportok között olyan hívószavak segítik az eligazodást, amelyek utalnak a gyűjtésben megmutatkozó általános emberi motívumokra, ugyanakkor rámutatnak a gyűjtemények egyedi sajátosságaira, a gyűjtő életében játszott meghatározó szerepére is. Az írók tárgyai mellett az érdeklődők abba is bepillantást nyerhetnek, hogy a szépirodalmi szövegekben hogyan jelenik meg a gyűjtőszenvedély.
.jpg)
A kiállításon megtekinthető többek között Lázár Ervin nyakkendőgyűjteménye, néhány festmény Ady Endre és Csinszka egykori Veres Pálné utcai lakásából, továbbá helyet kaptak Tamási Áron szivarosdobozai, Gyurkovics Tibor különböző országokban vásárolt kalapjai, Karinthy Ferenc leányfalusi házának egyik ajtaja neves személyiségek aláírásaival, valamint Tandori Dezső játék medvéi is. A tárlat legkorábbi tárgyai Jókai Mór kagyló- és csigagyűjteményéből, illetve botgyűjteményéből származnak.
.jpg)
A kiállítás második rétegeként a látogatók nyolc kortárs író gyűjteményébe is betekinthetnek: Bartis Attila, Kukorelly Endre, Márton László, Rakovszky Zsuzsa, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Ugron Zsolna és Várady Szabolcs mesélnek tárgyi környezetükről, a tárgyakhoz való viszonyukról, gyűjteményeik és írásaik találkozási pontjairól.
A kiállítás legbelső terében a múzeum maga is mint gyűjtő kerül bemutatásra, méghozzá egy kiemelt gyűjteményével, az írógépekkel. Az írógép szimbolikus tárgyként az író és az elkészült mű között áll, közvetítő szerepben részese a mű keletkezésének. Látható Babits Mihály 1945-ben bombatalálatot ért írógépe is, amelyen életművének legjelentősebb részét írta.
Az írók gyűjteményei jól tükrözik birtokosuk személyiségét, szokásait, kapcsolatait, sőt emlékeit, vágyait, de szólhatnak akár műveinek világáról is. A szépirodalmi szövegekben a gyűjtés témája hangsúlyosan jelen van: kirajzolódnak bennük a gyűjtők különböző típusai, illetve olyan gyűjtemények, amelyeknek csak a képzelet szab határt. Az írók tárgyai eleve különleges aurával bírnak, s ezek között gyűjteményeik darabjai még inkább kitüntetett helyet foglalnak el. A kiállítás az író belső világának rejtettebb, kíváncsiságról, játékosságról, szenvedélyről árulkodó zugába ad betekintést.
A PIM gyűjteményében közel 4500 relikvia található, amelynek többsége hétköznapi tárgy, jelentőségük abban áll, hogy szorosan kötődnek az irodalom szereplőihez, egykor személyes környezetük részét képezték. Az író tulajdonában a tömegtermékek egyedi tárgyakká, a múzeumban hétköznapi tárgyakból relikviákká, kultikus értékű műtárgyakká válnak. Ez a metamorfózis a kiállítótérben folytatódik tovább, ahol eredeti kontextusuktól és rendeltetésüktől megfosztva, addig nem létező összefüggések rendszerébe kerülnek, új jelentéstartalmakkal gazdagodnak.
A kiállítás 2024. december 15-ig tekinthető meg.
A kiállítás kurátora: Zeke Zsuzsanna muzeológus, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: H. Kocsis Annamária, PIM
Fotók: PIM
