|
|
|
| Előadó: | FankaDeli |
|---|---|
| Album: | minden Kincsem |
| Megjelenés: | 2003 |
| Hossz: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Kőházy Ferenc |
|
Demeter Zoltán |
|
| Kiadó: | pAnAmA Music |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Verse 1.:
Ne kérdezz, csak figyelj, dőlj hátra, és nézd az eget,
és gondolkozz el azon, hogy milyen most az életed,
ennyit érsz, nem csodálkozom, hogyha még nem érted,
de nem ellened szövegelek öcsém, hanem csak érted,
lehetsz fiatal vagy idős, tehetséges vagy béna,
nem számít, csak meglegyen a lé, ha az a téma,
hogy milyen körökben mozogsz, hogy kik vesznek körbe,
és csodálom hogy bele mersz nézni még a tükörbe,
mikor jöttek a dallamok és vártak, mielőtt szépen lassan megálltak,
éreztem a fejemben a lüktetést, ami előbbre vezet,
én nem foglalom el a helyed, azt csak is te teszed,
hogy a másét elveszed, a rosszabb utat látod,
nem akarok más lenni, de megvetem a világot,
nem vágyok másra, a DaFanCah ilyen marad,
mi veletek vagyunk, a Föld bárhogyan is halad...
Refrén:
Mi veletek voltunk, és veletek vagyunk,
mi veletek élünk, és veletek halunk,
Mi veletek voltunk, és veletek vagyunk,
mi veletek élünk, és veletek halunk,
Mi veletek voltunk, és veletek vagyunk,
mi veletek élünk, és veletek halunk,
Mi veletek voltunk, és veletek vagyunk,
hja, kezeket a magasba...!
hja, kezeket a magasba...!
hja, kezeket a magasba...!
Verse 2.:
Én utat mutatok annak, aki a sötétben keres,
és segítek ha kell, öcsi: nem fontos, hogy szeress,
úgyis tudom, hogy tudod, az igazi érzés itt bent
belülről jön, és elnyom mindent!,
a lakásban és az utcán lent, ahol lerohan az élet,
s te mégis a mocskok életét éled,
hitek, emberek, hatalom, lóvé,
ennyi csak a világ, sosem te leszel a góré,
a célom: elérni a mennyet és a jót,
és kimondani az eddig ismeretlen szót,
hogy honnan származik az a származás perceit elnyomó,
az igazságot örökre elhallgató hatalom,
én csak az igazamat akarom, hogy ne legyen felesleges az a sok széteső darabom,
ami mindenkit megérint, és hogyha felnézel az égre,
hogy veletek vagyunk, akkor talán rájössz erre végre...!
Refrén:
Mi veletek voltunk, és veletek vagyunk,
mi veletek élünk, és veletek halunk,
Mi veletek voltunk, és veletek vagyunk,
mi veletek élünk, és veletek halunk,
Mi veletek voltunk, és veletek vagyunk,
mi veletek élünk, és veletek halunk,
Mi veletek voltunk, és veletek vagyunk,
hja, kezeket a magasba...!
Instrumental...
Verse 3.:
Nincsen más, csak a nyakamban a láncom,
te is tudod, az vagyok, akinek látszom,
mert veled együtt élek, és veled együtt halok,
ne felejts el, kérlek, és többet nem akarok,
csak amit hoz az élet ,és nekem nem számít,
hogy ki lesz a góré, mert tudom, csak ámít a világ,
a betondzsungel, ahol nem nő virág,
és te is tudod, hiába mondod az imát,
mert nincs SEGÍTSÉG, egyedül állsz a tömegben,
és jól tudod, a menekvés nem a löketben van,
de mégis beszúrod, és már nagyon unod,
hogy napról napra próbálkozol, mégis elszúrod,
nincsen pénzed, nincs szeretet és nincs az a lány,
aki megfogná a kezed, és vele talán,
megértenéd egyszer mennyit ér az élet,
csak a semmi felé tartunk, de veletek nem félek...!
Refrén:
Mi veletek voltunk, és veletek vagyunk,
mi veletek élünk, és veletek halunk,
Mi veletek voltunk, és veletek vagyunk,
mi veletek élünk, és veletek halunk,
Mi veletek voltunk, és veletek vagyunk,
mi veletek élünk, és veletek halunk,
Mi veletek voltunk, és veletek vagyunk,
hja, kezeket a magasba...
Hja, kezeket a magasba,
Hja, kezeket a magasba,
Hja, kezeket a magasba,
mindenki, na kezeket a magasba!,
Hja, kezeket a magasba,
Hja ,kezeket a magasba,
Hja, kezeket a magasba,
Hja, kezeket a magasba........!
1. rész, Fotográfus mesterek és fotóművészek íróportréi, 2024. április 27 – június 24.
2. rész, A múzeumi fényképészek íróportréi, 2024. június 27 – december 15.
2024-ben alapításának 70. évfordulóját ünnepli a Petőfi Irodalmi Múzeum, amelyet egy gazdag és sokszínű, gyűjteményeit bemutató kiállítássorozattal ünnepel meg. Ennek a sorozatnak képezi az első részét A halandóság törékeny arcai fotókiállítás a Petőfi Irodalmi Múzeum gyűjteményének íróportréiból. A jubileumi tárlat olyan válogatást mutat be a múzeum archív fényképeiből, amely sajátos keresztmetszetet nyújt az irodalom jeles szereplőiről éppúgy, mint a magyar fotótörténet kiemelkedő alkotóiról.
A kiállítás felépítése rendhagyó, mivel azonos főcím alatt két önálló, időben egymást követő tárlat szerepel. Az elsőn (2024. április 27 – június 24.) az archív írói arcképekre, míg a másodikon (2024. június 27 – december 15.) a múzeumi fényképészek munkája során készült portrékra kerül a hangsúly. A két egymást követő tárlat összesen mintegy 150, a múzeum tulajdonában lévő klasszikus magyar író arcképét vonultatja fel.
Végigtekintve a kiállításon, a látogató számos ismerős fényképre bukkanhat. Ki ne látta volna tankönyvében a megtört tekintetű Arany, az igéző Ady, a kalapos dendi Kosztolányi vagy a vigasztalan Juhász Gyula fotóját? Közös bennük, hogy valamennyit a PIM fotógyűjteménye őrzi.
A múzeum már 1954-es megalakulásakor kiemelt jelentőséget tulajdonított a fotográfiáknak, amelyek műtárgyként, készítőjüket is megnevezve kerültek be a nyilvántartásba. Az áprilisban megnyílt tárlat válogatás a Művészeti, Relikvia- és Fotótár 40 ezer darabos írói ikonográfiai kollekciójából, a PIM fotógyűjteményének legértékesebb egységéből. A Művészeti Tár fotógyűjteménye országosan is a legnagyobb írói képi adatbázis, és mint ilyen, nélkülözhetetlen kiállítások, irodalmi kiadványok összeállításakor is.
Az első bemutatón (2024. április 27. – június 23.) szereplő, időrendben kiállított mintegy 80 fénykép neves fotográfusok – Simonyi Antal, Ellinger Ede, Uher Ödön, Székely Aladár, Rónai Dénes, Pécsi József, Escher Károly, Zinner Erzsébet, Balla Demeter, Gink Károly, Molnár Edit, Szilágyi Lenke és többek - munkáin keresztül egyben fotótörténeti ívet is felrajzol, érzékeltetve, hogyan alakult a portréfényképezés technikája és szemléletmódja a korai és a legújabb felvételek között eltelt mintegy 150 évben. A tárlat legkorábbi fotográfiája Tiedge János Vörösmartyt ábrázoló felvétele 1854-ből, míg a legutóbbiak a 2000-es évekből valók. A kiállítás az irodalom és fotográfia egyfajta izgalmas találkozására invitál.
A gyűjtemény bővelkedik különleges, korai fényképészeti eljárással készült eredeti fotográfiákban. Kiemelkedik közülük Székely Aladár Ady Endréről 1915-ben készült dedikált fotója, Simonyi Antal Jókai Mórról, illetve Arany Jánosról készült albumin fényképei, Ellinger Ede Arany János fényképe, Balogh Rudolf Molnár Ferencről haditudósítóként készült fotója, vagy Edward Steichen, a divatfotózás úttörőjének Molnár Ferenc portréja, és Kaffka Margit albumin fényképe.
A halandóság törékeny arcai címet Juhász Ferenc Molnár Edit Íróportréim című 1973-as pécsi kiállítására írt megnyitóbeszédéből kölcsönöztük.
A második kiállításon (2024. június 27. – december 15.) a PIM fotósai (Berekméri Zoltán, Flesch Bálint, Bókay László, Dobóczi Zsolt, Belicza László Gábor, Gál Csaba és Birtalan Zsolt) által az elmúlt évtizedekben készített íróportrékra kerül majd a hangsúly.
A kiállítás kurátorai: Kovács Ida és Kemény Aranka irodalmi muzeológusok, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: Mihalkov György, PIM
