|
|
|
| Előadó: | ST |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Ködfátyol… ködfátyolban hull rám a
lélek tovaszáll egy szebb világot
keresve, bízva a fényben mi a reményt
jelenti számára, minden napon egy új esély adatik,
mégis jobbára a sors adta út az mit
mindenki választ
a múltból menekülve a jövő az mit támaszt
úgy fáradt haldokló szívemnek, mi már csak
néha, csak néha dobban, a képek így még mélyen
bennem élnek, már ezernyi húrt szaggattak
szerte-szét, a felhők összeálltak
vihart keltve, minden igaz vágy esélyét eltörölve
a kövek, mik egykor még összetartoztak
milliónyi darabként hulltak szét
a lélek mihez Teremtőnk egykor testünk emelte
most tovaszáll, új remények után keresve.
Uram szólíts meg, kérlek, vagy hozz rám halált
adj erőt, hogy túléljem a fájdalmaknak korát
nem bírom már, félek, a sötét minden éjjel rám talál
Szólíts meg, vagy töröld lényem el örökre
Uram szólíts meg, kérlek, vagy hozz rám halált
adj erőt, hogy túléljem a fájdalmaknak korát
nem bírom már, félek, a sötét minden éjjel rám talál
Szólíts meg, vagy töröld lényem el örökre
Ember és föld, ledöntött várak, felszakított kötelékek
lehajtott fejek, könnyes szemek, lélek törmelékben
ébredek fel, és ezt látom, ha körbenézek
az álmom volt, mi ébresztett egy hűvös lélegzet
ki elesett, majd felkel, de engem ki segít majd?
ha eltaszít a sors és nem lesz már, mi fenntart
majd elmerülök csendben, lelkem fénye lassan elhalt -jó-
felkapja kopjafám a szél -héj-
minden nap egy új esély, hogy újból összerogyjak
hogy az életemért küzdjek azokkal, kik meggátolnak
inkább elfordulok, csendben hagyom távolodni tudatom
tudom a felhők egyszer felszakadoznak
mint a sebeim, a vércseppek hullanak a földre -a földre-
a látványukkal újból, halk rémületet öntve
az arcomra, nézz rám, én vagyok, ki azt mondta,
hogy a remények ?osszanak? fel, nézz a távolba.
Uram szólíts meg, kérlek, vagy hozz rám halált
adj erőt, hogy túléljem a fájdalmaknak korát
nem bírom már, félek, a sötét minden éjjel rám talál
Szólíts meg, vagy töröld lényem el örökre
Uram szólíts meg, kérlek, vagy hozz rám halált
adj erőt, hogy túléljem a fájdalmaknak korát
nem bírom már, félek, a sötét minden éjjel rám talál
Szólíts meg, vagy töröld lényem el örökre
Mit gyűjtöttek a magyar írók a 19. században, a múlt századfordulón, az 1970-es években, és mit gyűjtenek ma? Mi került be mindezekből a Petőfi Irodalmi Múzeumba?
A PIM legújabb kiállítása, A tárgyak társasága – Írók gyűjteményei az írók gyűjtőszenvedélyét járja körül Jókaitól Lázár Ervinig, ezenkívül megszólaltat nyolc kortárs írót, és magát a múzeumot is a gyűjtő szerepében mutatja be, méghozzá egy kiemelt gyűjteményén, az írógépeken keresztül.
A tárlat a PIM alapításának 70. évfordulóját ünneplő gyűjteményalapú kiállítássorozat második állomása. Az első része, A halandóság törékeny arcai című íróportré-kiállítás már látogatható.
A tárgyak társasága három nézőpontból közelíti meg a gyűjtés fogalmát. A PIM által őrzött írói gyűjteményeket hat tematikus műtárgycsoportba rendezve mutatja be a kiállítás, a csoportok között olyan hívószavak segítik az eligazodást, amelyek utalnak a gyűjtésben megmutatkozó általános emberi motívumokra, ugyanakkor rámutatnak a gyűjtemények egyedi sajátosságaira, a gyűjtő életében játszott meghatározó szerepére is. Az írók tárgyai mellett az érdeklődők abba is bepillantást nyerhetnek, hogy a szépirodalmi szövegekben hogyan jelenik meg a gyűjtőszenvedély.
.jpg)
A kiállításon megtekinthető többek között Lázár Ervin nyakkendőgyűjteménye, néhány festmény Ady Endre és Csinszka egykori Veres Pálné utcai lakásából, továbbá helyet kaptak Tamási Áron szivarosdobozai, Gyurkovics Tibor különböző országokban vásárolt kalapjai, Karinthy Ferenc leányfalusi házának egyik ajtaja neves személyiségek aláírásaival, valamint Tandori Dezső játék medvéi is. A tárlat legkorábbi tárgyai Jókai Mór kagyló- és csigagyűjteményéből, illetve botgyűjteményéből származnak.
.jpg)
A kiállítás második rétegeként a látogatók nyolc kortárs író gyűjteményébe is betekinthetnek: Bartis Attila, Kukorelly Endre, Márton László, Rakovszky Zsuzsa, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Ugron Zsolna és Várady Szabolcs mesélnek tárgyi környezetükről, a tárgyakhoz való viszonyukról, gyűjteményeik és írásaik találkozási pontjairól.
A kiállítás legbelső terében a múzeum maga is mint gyűjtő kerül bemutatásra, méghozzá egy kiemelt gyűjteményével, az írógépekkel. Az írógép szimbolikus tárgyként az író és az elkészült mű között áll, közvetítő szerepben részese a mű keletkezésének. Látható Babits Mihály 1945-ben bombatalálatot ért írógépe is, amelyen életművének legjelentősebb részét írta.
Az írók gyűjteményei jól tükrözik birtokosuk személyiségét, szokásait, kapcsolatait, sőt emlékeit, vágyait, de szólhatnak akár műveinek világáról is. A szépirodalmi szövegekben a gyűjtés témája hangsúlyosan jelen van: kirajzolódnak bennük a gyűjtők különböző típusai, illetve olyan gyűjtemények, amelyeknek csak a képzelet szab határt. Az írók tárgyai eleve különleges aurával bírnak, s ezek között gyűjteményeik darabjai még inkább kitüntetett helyet foglalnak el. A kiállítás az író belső világának rejtettebb, kíváncsiságról, játékosságról, szenvedélyről árulkodó zugába ad betekintést.
A PIM gyűjteményében közel 4500 relikvia található, amelynek többsége hétköznapi tárgy, jelentőségük abban áll, hogy szorosan kötődnek az irodalom szereplőihez, egykor személyes környezetük részét képezték. Az író tulajdonában a tömegtermékek egyedi tárgyakká, a múzeumban hétköznapi tárgyakból relikviákká, kultikus értékű műtárgyakká válnak. Ez a metamorfózis a kiállítótérben folytatódik tovább, ahol eredeti kontextusuktól és rendeltetésüktől megfosztva, addig nem létező összefüggések rendszerébe kerülnek, új jelentéstartalmakkal gazdagodnak.
A kiállítás 2024. december 15-ig tekinthető meg.
A kiállítás kurátora: Zeke Zsuzsanna muzeológus, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: H. Kocsis Annamária, PIM
Fotók: PIM
