|
|
|
Gyávák súgták fülembe: válaszd a futást,
tovább mennék, én is érzem: hős lett már a Júdás
jellem, mindig tudtam: állva a tudás,
harc a félelmekkel, ez teljes átalakulás
Gyávák súgták fülembe: válaszd a futást,
tovább mennék, én is érzem: hős lett már a Júdás
jellem, mindig tudtam: állva a tudás,
harc a félelmekkel, ez teljes átalakulás
Kétszer születtem, kétszer más világra,
Egyszer ráncigáltak, most már bárki láthat
Rád simán hat, pedig torzult, beteg elme
Ha figyeltél, pont előtted fordult teljes testbe
Sírból keltem, így kerültem én az ország fölé
Jól esően szorít saját lényem két korlát közé
Ólomsúlyú szárnycsapásokkal körözök, ki érdemes
Arra vigyázok, réges-rég megszoktam, hogy kétszeres
A túlerő, meg hát szűk köralak a felfogás
Meg én kockát próbálok írni, figyelj jól, ez most más:
Nem győzködök senkit, nem adom a rímcsavaró trendit
Nem leszek sztár manapság, nem ez kell itt
Csak a régi motorosok, rozsdás roncsokkal az élen
Rég előzhettem volna már, de ebből én nem kértem
Hogy az egekbe emeljen néhány tudatlan kamasz
Én elmondom mi bánt, te büszkélkedj, hogy hol tartasz
Neked ennyi, nekem egy újabb hajnal, telesírt lappal
Megint fejem alatt párnaként az íróasztal
Mint egy író, nappal csak úgy vagyok, éjjel létezem
Ébredésem után külön életet él kezem
Szállít szellemhajóként elmém borús tengerére
Hogy éltethet egy embert saját szenvedése?
Egy kérdés, mire válaszolt az éjfekete madár,
mi mély vágások között újabb ép ereket talál
Egy kérdés, mire válaszolt az éjfekete madár,
mi mély vágások között újabb ép ereket talál
Gyávák súgták fülembe: válaszd a futást,
tovább mennék, én is érzem: hős lett már a Júdás
jellem, mindig tudtam: állva a tudás,
harc a félelmekkel, ez teljes átalakulás
Gyávák súgták fülembe: válaszd a futást,
tovább mennék, én is érzem: hős lett már a Júdás
jellem, mindig tudtam: állva a tudás,
harc a félelmekkel, ez teljes átalakulás
Csökevényes fehér szárnyak helyére feketék nőttek
Pánik vezérelt egy ideig, de ez még több lett
Tudtam végre repülni, de nem láttam: ezt többlet
Minden éjjel után nappal szégyenkezve értem földet
Körbe öleltek, átokként kezeltem, megint én
De miért? Kérdeztem megint én, a válasz a sors vizén
Evezőket kaptam, fair mezőnyben haltam,
Majd mocsokban ébredtem, a holló ma én lettem
De ez végleges, mutálódott véremben a DNS
Tűrtem a fájdalmat, mert rájöttem hogy érdemes
Néha mintha megszűnne, de teljes metamorfózis
Ez csak múló illúzió, mert a porhó is eltűnik,
miután a téli tájat befedte
Szerettem, de a csalódás fegyvert adott kezembe
Súlyos pajzsokat, persze még sok ilyet tartogat tudom a lét,
hogy akiért mindent megteszek, majd otthagy megint
Szorít, nem enged, majd kerget, legyint
Kényszerít, hogy így tegyek mással, pont e szerint
Gyávák súgták fülembe: válaszd a futást,
tovább mennék, én is érzem: hős lett már a Júdás
jellem, mindig tudtam: állva a tudás,
harc a félelmekkel, ez teljes átalakulás
Gyávák súgták fülembe: válaszd a futást,
tovább mennék, én is érzem: hős lett már a Júdás
jellem, mindig tudtam: állva a tudás,
harc a félelmekkel, ez teljes átalakulás
Elfeledett vágyakról, fekete szárnyakon,
Eltemetett fájdalom, ha neked ez mást adott, vagy vett el
Ha nem kell, hát ne vedd el
Mint egy szuperhős, mára eggyé vált a nevemmel
Holló, holló, holló…
Igaz, nem repkedhetek házakon
Nem reppelgetek szárazon, lefektetve pár lapon
Csak én és a világom, néha egy ablak, amit kitárok felétek
Érzem hogy féltek, mégis benéztek,
Mint egy horrorfilm vonz, mégis rettegsz
Ez én vagyok, mégis érzed, hogy tükör előtt rekedsz
Mikor hallgatod, ez kicsit fura, fel sem tűnik
Szétvet az erő, senki sem látott elgyengülni
Mégis a mai napig sírok a történtek miatt,
Több mint egy éve volt, mégis több évre kihat
Talán örökre, ha tehetném, úgy osztanám körökre
Mint egy játékot, mégis a most fogasát örömre
Hogy a volt-at tegyem vissza, mert én azt szerettem
Majd temettem, exhumáltam verbuváltam sereget
Ellene, mégis hagytam, hogy beépüljön újra,
Az új énembe mint egy átültetett szív
Kell, de ellene a lelkem mégis harcot vív
Gyávák súgták fülembe: válaszd a futást,
tovább mennék, én is érzem: hős lett már a Júdás
jellem, mindig tudtam: állva a tudás,
harc a félelmekkel, ez teljes átalakulás
Gyávák súgták fülembe: válaszd a futást,
tovább mennék, én is érzem: hős lett már a Júdás
jellem, mindig tudtam: állva a tudás,
harc a félelmekkel, ez teljes átalakulás
A Fonogram-életműdíjas Soltész Rezső az M5 Húrokon írt történelem című műsorában mesélt életéről és karrierjéről. "Ötven éve van jelen a zenei színpadokon, számtalan műfajt kipróbált, és az derült ki, hogy a romantikus dalokkal éri el a legnagyobb sikereit. Az 1981-es Táncdalfesztivál óta pedig azt javasolja mindenkinek, hogy 'Szóljon hangosan az ének'. Az előadó, akiről senki nem tud rosszat mondani. Egykori híres frizurája miatt itthon és a KGST országaiban nők sokasága rajongott érte. A frizura ment, Rezső maradt" - szól az epizód leírása.
Soltész Rezső-dalszövegek itt.
"A 'Húrokon írt történelem' valóban része az életünknek. Megtisztelve érzem magam, hogy részt vehettem a sorozatban, és köszönöm a lehetőséget. Külön köszönöm Lacinak a beszélgetést és Péternek a barátságot! Egy élmény volt veletek..."
- írta Soltész Rezső közösségi oldalán.
A Húrokon írt történelem a magyar beat-pop-rock történelem legendás előadóinak életútinterjú-sorozata. A zenészek pályafutásuk kezdetétől a rendszerváltoztatásig tartó évtizedek társadalmi, politikai, kulturális környezetéről mesélnek, sztoriznak, nevetnek és könnyeznek. Élettörténeteik egy olyan korszakba visznek vissza bennünket, amikor a könnyűzene a lázadás, az őszinte önkifejezés eszköze és egy jobb világ ígérete volt. A művészek beszélgetőpartnere és a sorozat producere Szabó László.
Forrás: fonogram.hu
Fotó: Soltész Rezső Facebook
