|
|
|
| Előadó: | Olvasók a zŰrben |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Bati (Olvasók a zŰrben) Stek |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
(Stek)
Egy világ omlik össze,
mikor egy másik felkel,
bennem, nem szükséges,
de nagyon fontos rendszer
ez
egy olyan srác számára,
aki elérte hogy nappal,
ne gondoljon az álmára!
csak menjen tovább két lábon,
ne is nézzen vissza már,
hite még itt marad,
de agya most már kitalál,
egy útvesztő az egész,
keze mégis úgy meséli,
hogy egyenes és jó volt,
mégis fülét szavam sérti
hogy
hajnalban a napsugár,
úgy köszönt be reggel,
hogy elnyomja a mocskot,
tested mégsem erre kel fel,
hanem csókjára, hangjára,
testét tartó szárnyára,
ami te vagy és nem viccből,
lettél kobakjának párnája
látod várnál ha,
felfognád azt ésszel, hogy
nem a tested voltam,
hanem húsodban a méregfog
és könyörögnék neked
megfognám a kezed,
és két szemedbe mondanám,
veled többé nem vétkezek
mert az én helyem az máshol van,
talán még egy pár sorban,
talán még egy pár hölgyben
kiknek szívét megtörtem
nem úgy mint a tiéd,
kinek lelkét ápoltam,
kinek száját csókoltam,
és aki miatt elkárhoztam
hozzád szólok,
torzult ráncos harcosom
orvul támad majd a fény,
egy sötét ködös alkonyon
bevallom, hogy vírus vagy,
és védekeznék ellened,
ha ismerném az ellenszert,
de ezt nem kéne sejtened,
és olyan vagy nekem
mint a kis tövis a rózsákon,
megszúrsz és nem engedsz el
ezzel tartasz pórázon
csak tudd azt hogy szeretlek
és kitartok melletted,
pedig ellened vagyok,
hiszen mindenem elvetted!!!
(Bati)
nem maradt itt semmi,
csak a kavalkád itt legbelül
felemészt teljesen,
úgy érzem, nincs ki megbecsül
nekem nem kell más keze
a vonásaid rajtam
nekem nem kell más csókja
az agyam távol tartja
az összes próbát kiállja
mert húz a te mágnesed,
szétszakadok úgy érzem..
végleg átestem...
a másik oldalra
amit te nem ismersz,
egy halott naplója,
amit te pecsételsz
habzó szájjal fetrengek,
kifoglak törölni!
nem érdemled szép szavam,
el kellene fordulni..
de hiába futok,
a szívem szeme rajtad..
mindenhonnan meglát,
gondolataimba rak..
nehéz most minden;
a levegő, a puszta lét
egy labirintusban vagyok,
és nincsen aki megvéd
csak bolyongok és nem értem...
tényleg nem értem...
magányomban iszok
vigasztalás képen
vállamra teszem kezeim
én állok magam mellett,
kívülről már láttam ilyet;
de akkor nem kellett
akkor nem kellet
minden kínját érezni
akkor nem kellet
a saját bőröm félteni
most nincsen itt a jó barát
ki elcipel a vállán,
ki megértené mi van bennem,
s tartaná a fáklyát
sötét van, sötét volt
nem vettem észre
megoldom egyedül,
még nincs a pohár tele
igen elindulok,
igen újra el...
leporlom a dzsekimet,
és a vándor útra kel
történt egyszer ilyen is
ezt is megéltem,
nem hittem a rosszban,
én csak mindig meséltem
várni azt a pillanatot,
amit semmiképp
nem akarsz megélni,
mégis félrelép
mégis meglep,
ami mindennap a fejedben..
kószálgat a gondolat,
könycsepp a szemedben..
értéktelen halandzsa,
egyszer mindennek vége,
csak szép álom volt..
nemlett belém vésve..
mégis hagyott egy sebet,
felfordulnak a napszakok
érzem hogy vérzek,
nem emlékezni -nemtudok..
(Stek)
a szemed csukva tartom
hogy ne lásd meg a mi itt folyik
hogy ne lássák meg mit teszek
a jóban hívő hit prolik
és tisztelem jelenként,
úgy mondom el az imámat,
hogy megértsd mi a szépség,
az ölelés és imádat
te törvény szegő némber,
beléd rejtem testemet,
és feltartom az égbe,
sárral összemocskolt lelkedet
és tiszta lesz a folyó,
tiszta lesz a part is
nekem szennyes lesz a világ,
ahol egy fa bot lesz a karnis
bár csak tudnád,
miért vagyok gondterhelt,
hogy vágyad legfőbb nyomában
a szavam lesz mit ott termett,
de vágyakra már nincs idő
már így is sok a jóbol,
hazug vakok látnak
hangok úsznak ki a tóból,
sértő minden mozdulat,
mit ölelésként pótoltak,
és sértő mint csók,
amit ma már csóknak csúfolnak
egy könnyes világ kölykeként,
hívom majd a csodámat,
ki mellettem van jóban,
és a rosszba csak ő dorgálhat,
váll a vállhoz
bízom még a esőben
hogy elmossa a piszkot,
és a víztől lesz majd felhőtlen
a tenger kék tekintet
ami emlékeztet arra majd,
hogy igaz minden ember,
aki a rossz helyett jóra hajt!
- Életem legnagyobb türelemjátékát játszom
- mondta a sztrókon két évvel ezelőtt átesett Révész Sándor az MTI-nek.
A népszerű énekesnek kedden jelent meg önéletrajzi könyve Ezt én választottam címmel, amely egy kalandos élet, 70 év története.
A Helikon Kiadó gondozásában elérhető, fotókkal gazdagon illusztrált kötetben a Generál és a Piramis egykori frontembere őszintén és részletesen vall életéről, családjáról, gyerekkoráról, zenei pályafutása kezdetéről, a Generál és a Piramis együttessel elért hatalmas sikerekről, szólóéveiről, külföldi kalandozásairól, barátairól. Révész Sándor szavait Derksen Gyöngyi és Bálint Csaba jegyezte le.
- Mozgalmas életet éltem, a színpadi létünk a közönség szeme előtt zajlott, miközben habzsoltuk az életet. Az évtizedek során adott sok interjúban nem akartam részletekbe bocsátkozni pályámról és érzelmi átmeneteimről, de a betegségem, illetve 70. életévem arra késztetett, hogy őszintén visszatekintsek, és elmeséljem mindazt, amit átéltem - mondta az énekes.
Sztrókja után ma már jól viseli a hétköznapokat, tud mozogni, és bár vannak nehézségek, visszatért a komfortérzete.
Révész Sándor a hetvenes évek legelején, a Generál együttes szárba szökkenésével alig egy év alatt vált ismeretlen amatőr zenészből országosan népszerű énekessé.
- A Generál megalakulása a sors különös dramaturgiájának köszönhető. A zenekar Várkonyi Matyi és Novai Gabi irányításával, Karácsony James jöttének gazdagító élményével, fiatal és tehetséges emberek szövetsége lett, amely gyorsan megtalálta a közönségét. A menedzserként mellénk állt Hegedűs László segítségével külföldön is sikereket arattunk, Lengyelországban 15 ezres stadionokban játszottunk, vezettük a holland slágerlistát, és megkockáztatom, hogy a világhírnév küszöbén álltunk. Ebből végül nem lett semmi, de nem sokon múlt - fejtette ki.
Som Lajos akkor már évek óta csábította a Piramis zenekarba, és 1975-ben igent mondott. A keményebb zenék már a Generál idején motiválóak voltak számára. Az interneten a közelmúltban felbukkant a Mikor megszülettem... című dokumentumfilm, amelyet Gazdag Gyula 1979-ben készített a Piramisról, a zenekar fiatalokra gyakorolt elképesztő hatásáról. Az alkotást annak idején csak egy alkalommal vetítették.
- A film hitelesen ábrázolt minket, és a közönség reakcióját egyaránt. A Piramist alkotó öt zenész egyszerű városi fickó volt, hasonlítottunk rajongóinkhoz, talán ez is benne volt abban, hogy sokan példaképként tekintettek ránk. Horváth Attila dalszövegei nagyszerűen kifejezték az akkori fiatalok, a csöves generáció életérzését, gondoljunk csak a Kóbor angyalra, a Ha volna két életem, a Szállj fel magasra vagy a Szabadnak születtem soraira - mondta Révész Sándor.
Az énekes 1981-ben kilépett a Piramisból és 1984-ig külföldön dolgozott, világslágereket énekelt egy óceánjáró hajón. Abban a zenekarban társa volt például Banyák Nándor hegedűvirtuóz és Bianki Iván, a Kex korábbi gitárosa. "Nagy kihívás volt egy semlegesnek mondható, hatszáz fős közönség előtt estéről estére fellépni, ez profi hozzáállást követelt, és óriási tapasztalattal vértezett fel".
Miután hazatért, 1985-ben a Hanglemezgyár kezdeményezésére, és Presser Gábor szakmai támogatásával elkészítette első szólólemezét. Az album, amelyre a Presser-Dusán szerzőpáros mellett ő maga is írt dalokat, rendkívül sikeres lett, olyan számokkal, mint a Nem tudtam, hogy így fáj, a Vigyázz a madárra, vagy A francia lány.
- Volt szó a folytatásról Gáborékkal, a lemezzel Magyarországon James-szel és egy remek csapattal turnéztunk, és néhány közös nyugat-európai fellépésen is szerepeltünk 1987-ben, de akkor én már egy alföldi tanyán éltem, és az ott megélt szabadságélményt nem nagyon akartam feladni - mondta Révész.
A könyvből kiderül, hogy Révészt a Skorpióba, a Dinamitba, sőt a világhírű német heavy metál zenekarba, az Acceptbe is hívták énekelni, de nem ment, közös projektje a Mud együttes tagjával, Rob Davisszel pedig kísérlet maradt. A Piramis 1992-1993-as és 2006-os visszatérése a színpadra is magában rejtette az új lemez ígéretét. "Én nagyon akartam, a többiek, Som Lajos, Závodi Janó, Gallai Peti és Köves Pinyó sajnos nem voltak erre fogékonyak".
Bár autodidakta módon alakította ki az énekhangját, a Piramis időszakában szinte végig úgy érezte, repül a színpadon, ami katartikus élmény volt.
- A hetvenes években a színpadi hangosítás minősége még nem volt megfelelő, ezért legérettebbnek az utóbbi tizenöt évben éreztem magam, a Piramis-évek projekttel, és a Közlegények trióval. Mindkettővel egész pályám dalaiból mazsoláztunk, és egy korábban ismeretlen intim hangot sikerült megtalálni - jegyezte meg.
A betegsége óta egy reklámfelkérésre újra felénekelte a Piramis Ajándék című, eredetileg 1978-as sikerdalát, amely így a mai fiatal generációhoz is eljutott.
A hangját az elmúlt két évben ugyan nem trenírozta úgy, mint azt a pályáján eltöltött évtizedek alatt, de manapság egyre többet foglalkozik vele. "Ha az egészségi állapotom lehetővé teszi, szívesen visszatérek a színpadra".
Fotók: Révész Sándor
