|
|
|
| Előadó: | Olvasók a zŰrben |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Bati (Olvasók a zŰrben) |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
(Bati)
újra mélyen,
újra, újra..
a legkisebb gondom
is a lelkemet fúrja
bár elsétáltam,
mégis egy helyben
mégis kétkedve
keresem a helyem
mert jó ha megölelsz,
jó a gondolat
jó az érzés,
mégis elpusztulhat
egy tekintettől tőled
egy tekintettől mástól
kit soha nem láttam még,
mégis pártol
mégis megfog
könyörtelen, kikészít
megemberel, felhevít
mégsem Ő veszít..
és nem neki fog fájni,
még most sem értem
hogy hová tűntem akkor,
amikor mindent elhittem
az érintésem; nem érted
szavaim sem, féltem
mégis érted mindent
kockára tettem
most azt hinnéd; még mindig!
pedig már rég nem..
csak gondolatom játszik,
az én lelkem vétlen
pedig jártam én már ott is
ahol nem is hinnéd
mondtam én már olyat;
többet ért minden kincsnél
legalábbis neked
én tényleg nem akartam;
hogy azt hidd,
egy életre veled maradtam..
de rájöttem én is,
néha hiába a józan ész
felemészt, megkerül
csak azzal ahogyan rámnéz
Ő, igen Te
Ő helyett ki?
ki vagy most te énvelem
és hol kötök ki?
REFR:
kezemben a lámpa,
de nem fénylik és nem világít
a fekete tulipán
most végleg elkábít
kezemben a szára,
ha szúr; az sem érdekel
fogom amíg bírom,
és soha nem alszom el
(Bati)
rossz kapitány vagyok,
engem józanságon nem kapsz
majd azt hazudom,
amivel végül elszaladsz
majd rámdobod a fegyverem
merő bolondságból
mit gondoltál, mégis?
lehullott a szép fátyol...
lehullott minden szépség,
még a mocskod is kell...
ha látlak elkerüllek,
mert nem hiszem el
hogy így is megbénulok
ha felém veted tekinteted
pedig nincs benne semmi,
persze felőled...
ez a bamba félreértés
te úgymondtad, én azt hittem...
eltöröm a varázspálcám,
nem varázsolok többet
(mert)
fekete a tulipán,
és nem a koromtól
elfutottam messze,
lábnyomom majd kárpótol..
(Stek)
de lábnyomod nem látszódik
a beton kemény földön,
tiszta remény nélkül kereslek,
ezzel csak időm töltöm,
könnyed felszárítja bőröm
szikkadttá tesz egészen,
de bízom hogy hazug szavad,
nem dönti romba reményem..
sajnálkozz csak kedvesem,
bánatodra úgysincs szó...
kiskabátod cimkéjén is
ez áll: ingyen szűz ringyó..
és erősítés gyanánt
hívod majd a figyelmem,
de teszek rá mit mondassz
amióta szűröd kitettem
pontosítok: elmentél,
nem bántam meg tényleg
de látod ismét az van,
hogy igazam lett végleg...
nem sajnállak komolyan,
és nem bántalak téged,
hanyag testartásod elég,
hogy ne lássalak szépnek,
páros lábbal ugrom
de a tó víze még jeges,
és hogy kihúzz majd belőle,
te is tudod felesleges,
mert a tulipánom sárga,
mégis átvált feketére,
ha lelkem világítja majd
be másnak szeme fénye
REFR.
(Bati)
most engem figyelsz?
kérdem mi szél hozott erre,
ahová nem jár megértés,
csak a pálinkám fele
kéne mi? a téma
az ország, meg az utca
hogy ki-kit fosztott ki
meg hogy mit hozott a jézuska
sajna nincs, nem is lesz
és tényleg nem is kéne
hogy arra emlékezz,
hogy mit mondtam délbe..
már akkor alig láttam,
a nap is fejbe rúgott,
és végül másnap reggelre
jól be is rugok
most megint engem figyelsz?
vagy mögöttem áll valaki,
ha tudnád, amit én tudok
tovább lehetne lapozni
és megváltozna minden,
bár már így is részeg vagyok
fejben hazafelé ballagok,
s sorokban szaladgálok
köztetek,
nyíregyházi életkép
a haverok a barátok,
nálam mindenki elfér még
emléxem én mindenre
gondolhatsz bármit
20 alatt inni délig
ez majd biztos beszámít
ha megpusztul a májam,
de sírás helyett bambi,
szupaszonik történet,
a kertvárosba pacsi
illetve minden hova
még nem is járok sehol,
mégis 100 kazetta tele,
ez a bemutatóm, csekkold
régimódi mesélgetés,
mögötte lágy karcolás,
ez fexik nekem,
hawer
nem folytogatás...
REFR.
(Bati)
eltorzult az emlék,
csak csordogál a part mentén,
elér az mindenhova
a hitvány érzelmek szelén.
homályos a kép,
de valahol még érzem
azt a hatást amint
a színétől lesz végem
és leszek újra szabad
hé, most hova szaladsz?
várj már meg hallod?
á dehogy hallasz...
hogy is hallanál
ott a víz alatt
vagy te egy hal lennél?
csak ki ne fogjalak
újra meg újra,
mint a hülye mesédbe
ha aranyhal lennél,
a kívánságom az lenne;
hogy menj amilyen messze
csak lehet itt a bolygón
menj ameddig lehet,
és vissza ne fordulj
ne akard majd látni,
az én szemem kékjét,
és ne akarj kérdezni,
ígysem látom még a végét
ígysem tudom még, hogy mit tettem
hogy hová lett az én fejem
hogy miért küldtem el, amikor szerettem?
de kisütött a nap,
közben tisztul már a fejem
ha ez egy keresztrejtvény volt,
akkor hamar megfejtettem
csak elejtettem mindent,
szilánkokat törlök fel,
vért morzsolok össze
és játszok a szíveddel..
de bezár most a kisdoboz
nincs már kedvem játszani
ha meg nemis rám figyeltél,
ellehet váltani..
REFR.
Mirtse Korinna és Balázs Mihály már harmadik közös dalukat hozzák ki Korinna és UTAZØ néven. Két versmegzenésítés után ezúttal a vadiúj Zavar dalszövege saját szerzemény, ami ráadásul egy nem mindennapi témát boncolgat.
Szinte mindenkivel előfordult már élete során, hogy megmagyarázhatatlan okból rátört egy belső kényszer, ami arra ösztönözte, hogy megigazítson, helyre rakjon, kisimítson valamit. Belénk van kódolva a szimmetriára, párhuzamokra való törekvés, egyszerűen jólesik a szemnek, ha szabályosan állnak a tárgyak az asztalon, vagy ha a lábtörlő pontosan párhuzamos a küszöbbel. Az ilyen kényszerekre egyre általánosabb lett nemes egyszerűséggel rámondani, hogy „ne törődj vele, csak az OCD-m”, bele sem gondolva, hogy milyen lehet annak a bőrében lenni, aki tényleg szenved az obszesszív-kompulzív zavartól.
„Talán pont azért, mert ennyire elcsépelt lett az OCD kifejezés, sokan nem tudják felmérni, hogy mennyire megnehezíthet egy életet. Aki pedig ettől szenved, egyedül érzi magát, mert nem mer beszélni a helyzetéről.
Kiskorom óta jelen vannak kényszercselekvések az életemben, és mindig próbáltam elrejteni őket. Elkezdtem fórumokon olvasgatni az OCD-vel élők tapasztalatairól, és összeszorult a szívem, hogy mennyi embert érint ez az egész, ráadásul sokkal súlyosabban, mint amennyire nálam valaha is jelen volt.
Ismeretlenek és névtelenek voltak, mégis úgy éreztem, van egy láthatatlan kapocs, ami összeköt velük. Legszívesebben mindannyiukat megöleltem volna. Úgyhogy most ez a dal az én ölelésem feléjük.”
– mesélt a dal központi témájáról Korinna. A producer, Balázs Mihály (UTAZØ) ezúttal a hangszerelésen kívül a zeneszerzésben is oroszlánrészt vállalt, ugyanis a páros eddigi dalaitól eltérően most a zene született meg először, és később a dalszöveg.
„Szeretem az olyan popdalokat, amiknek az alapja egy akusztikus gitár, vagy valami klasszikusabb hangszer, és már régóta a fejemben motoszkált, hogy szeretnék egy lendületesebb dalt írni, ami így kezdődik. Ezt egy picit modernebb köntösbe bújtattuk, és amikor Kori ráírta a dalszöveget, továbbfejlesztettük olyan zenei megoldásokkal, amik a szöveg témáját erősítik. Jó, amikor egy dal ennyire könnyen megszületik.”
– így emlékszik vissza a dal keletkezésére Balázs Mihály.
Az energikus, erőteljes, pörgős zenei környezet miatt a Zavar nem kesereg a problémákon, hanem rájuk rúgja az ajtót.
„Amint meghallottam a zenét, azonnal beleszerettem, de még nem tudtam, miről szóljon a dal. Misi javasolta, írjak arról, ami minden nap ott van velem, mégsem beszéltem még róla soha. Pár óra múlva ott volt feketén-fehéren a Zavar szövege. Ezt már ki kellett üvöltenem magamból.”
Zavar a zenei megosztókon itt.
Korinna a közösségi médiában:
https://linktr.ee/mirtsekorinna
Spotify → http://bitly.ws/SMDe
Tiktok → https://bitly.ws/3ic4w
Instagram → http://bitly.ws/SMec
UTAZØ a közösségi médiában:
Spotify → http://bitly.ws/SMDu
Instagram → http://bitly.ws/SMeJ
Tiktok → http://bitly.ws/SMWp
Facebook: https://bitly.ws/3ic4I
