|
|
|
| Előadó: | Olvasók a zŰrben |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Bati (Olvasók a zŰrben) |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
(Bati)
újra mélyen,
újra, újra..
a legkisebb gondom
is a lelkemet fúrja
bár elsétáltam,
mégis egy helyben
mégis kétkedve
keresem a helyem
mert jó ha megölelsz,
jó a gondolat
jó az érzés,
mégis elpusztulhat
egy tekintettől tőled
egy tekintettől mástól
kit soha nem láttam még,
mégis pártol
mégis megfog
könyörtelen, kikészít
megemberel, felhevít
mégsem Ő veszít..
és nem neki fog fájni,
még most sem értem
hogy hová tűntem akkor,
amikor mindent elhittem
az érintésem; nem érted
szavaim sem, féltem
mégis érted mindent
kockára tettem
most azt hinnéd; még mindig!
pedig már rég nem..
csak gondolatom játszik,
az én lelkem vétlen
pedig jártam én már ott is
ahol nem is hinnéd
mondtam én már olyat;
többet ért minden kincsnél
legalábbis neked
én tényleg nem akartam;
hogy azt hidd,
egy életre veled maradtam..
de rájöttem én is,
néha hiába a józan ész
felemészt, megkerül
csak azzal ahogyan rámnéz
Ő, igen Te
Ő helyett ki?
ki vagy most te énvelem
és hol kötök ki?
REFR:
kezemben a lámpa,
de nem fénylik és nem világít
a fekete tulipán
most végleg elkábít
kezemben a szára,
ha szúr; az sem érdekel
fogom amíg bírom,
és soha nem alszom el
(Bati)
rossz kapitány vagyok,
engem józanságon nem kapsz
majd azt hazudom,
amivel végül elszaladsz
majd rámdobod a fegyverem
merő bolondságból
mit gondoltál, mégis?
lehullott a szép fátyol...
lehullott minden szépség,
még a mocskod is kell...
ha látlak elkerüllek,
mert nem hiszem el
hogy így is megbénulok
ha felém veted tekinteted
pedig nincs benne semmi,
persze felőled...
ez a bamba félreértés
te úgymondtad, én azt hittem...
eltöröm a varázspálcám,
nem varázsolok többet
(mert)
fekete a tulipán,
és nem a koromtól
elfutottam messze,
lábnyomom majd kárpótol..
(Stek)
de lábnyomod nem látszódik
a beton kemény földön,
tiszta remény nélkül kereslek,
ezzel csak időm töltöm,
könnyed felszárítja bőröm
szikkadttá tesz egészen,
de bízom hogy hazug szavad,
nem dönti romba reményem..
sajnálkozz csak kedvesem,
bánatodra úgysincs szó...
kiskabátod cimkéjén is
ez áll: ingyen szűz ringyó..
és erősítés gyanánt
hívod majd a figyelmem,
de teszek rá mit mondassz
amióta szűröd kitettem
pontosítok: elmentél,
nem bántam meg tényleg
de látod ismét az van,
hogy igazam lett végleg...
nem sajnállak komolyan,
és nem bántalak téged,
hanyag testartásod elég,
hogy ne lássalak szépnek,
páros lábbal ugrom
de a tó víze még jeges,
és hogy kihúzz majd belőle,
te is tudod felesleges,
mert a tulipánom sárga,
mégis átvált feketére,
ha lelkem világítja majd
be másnak szeme fénye
REFR.
(Bati)
most engem figyelsz?
kérdem mi szél hozott erre,
ahová nem jár megértés,
csak a pálinkám fele
kéne mi? a téma
az ország, meg az utca
hogy ki-kit fosztott ki
meg hogy mit hozott a jézuska
sajna nincs, nem is lesz
és tényleg nem is kéne
hogy arra emlékezz,
hogy mit mondtam délbe..
már akkor alig láttam,
a nap is fejbe rúgott,
és végül másnap reggelre
jól be is rugok
most megint engem figyelsz?
vagy mögöttem áll valaki,
ha tudnád, amit én tudok
tovább lehetne lapozni
és megváltozna minden,
bár már így is részeg vagyok
fejben hazafelé ballagok,
s sorokban szaladgálok
köztetek,
nyíregyházi életkép
a haverok a barátok,
nálam mindenki elfér még
emléxem én mindenre
gondolhatsz bármit
20 alatt inni délig
ez majd biztos beszámít
ha megpusztul a májam,
de sírás helyett bambi,
szupaszonik történet,
a kertvárosba pacsi
illetve minden hova
még nem is járok sehol,
mégis 100 kazetta tele,
ez a bemutatóm, csekkold
régimódi mesélgetés,
mögötte lágy karcolás,
ez fexik nekem,
hawer
nem folytogatás...
REFR.
(Bati)
eltorzult az emlék,
csak csordogál a part mentén,
elér az mindenhova
a hitvány érzelmek szelén.
homályos a kép,
de valahol még érzem
azt a hatást amint
a színétől lesz végem
és leszek újra szabad
hé, most hova szaladsz?
várj már meg hallod?
á dehogy hallasz...
hogy is hallanál
ott a víz alatt
vagy te egy hal lennél?
csak ki ne fogjalak
újra meg újra,
mint a hülye mesédbe
ha aranyhal lennél,
a kívánságom az lenne;
hogy menj amilyen messze
csak lehet itt a bolygón
menj ameddig lehet,
és vissza ne fordulj
ne akard majd látni,
az én szemem kékjét,
és ne akarj kérdezni,
ígysem látom még a végét
ígysem tudom még, hogy mit tettem
hogy hová lett az én fejem
hogy miért küldtem el, amikor szerettem?
de kisütött a nap,
közben tisztul már a fejem
ha ez egy keresztrejtvény volt,
akkor hamar megfejtettem
csak elejtettem mindent,
szilánkokat törlök fel,
vért morzsolok össze
és játszok a szíveddel..
de bezár most a kisdoboz
nincs már kedvem játszani
ha meg nemis rám figyeltél,
ellehet váltani..
REFR.
Erőteljesen rúgja rá az ajtót a 2026-os évre a Down For Whatever. Megérkezett legújabb daluk, a „Menekülj tőlem!”, amely ezúttal is hozza a zenekartól megszokott intenzív megszólalást.
A sötétebb hangulatú szerzemény tökéletesen vetíti előre azt az irányt, amely a banda hamarosan érkező új nagylemezén teljesedik majd ki.
Itt a Menekülj tőlem!
A leginkább modern rock jegyekkel építkező zenekar számára a tavalyi esztendő kiemelkedő volt, hiszen két jubileumi koncerttel ünnepelték meg a tizedik születésnapjukat (Barba Negra, Dürer Kert), valamint részt vettek az első teljes egészében önálló turnéjukon is.
A most megjelenő „Menekülj tőlem!” nyers őszinteséggel fogalmaz meg belső konfliktusokat - mindezt feszes hangszereléssel és karakteres énektémával.
„A Menekülj tőlem egy bensőséges folyamat eredménye, a személyes démonokról, a szorongásról és az ismétlődő belső hullámvölgyekről szól. A dal középpontjában a lelkiismeret-furdalás áll.
Az a fajta belső elakadás, amikor az ember tudja, hogy nem képes azt nyújtani, amire egy számára fontos személynek szüksége lenne.
A szám a visszatérő, mély felismerések és a saját korlátaink tudata köré szerveződik. A városi képek, a lepusztult utcák, a lámpák és a hajnalok a mentális labirintusaink jelképei. Ezek a szimbolikus elemek az elveszettséget, az elakadás érzését és a kiút hiányát jelenítik meg a dalban. A lámpaoltás például azt a pillanatot jelképezi, amikor már nincs mibe kapaszkodnunk...” - kezdte Diószegi Kiki, a zenekar frontembere.
„Az alkotási folyamat ezúttal eltért a korábbi munkáinktól. A Menekülj tőlem eredetileg egy saját magamnak készült, írt dal volt, amelyet hosszú ideig nem akartam publikálni. Végül a zenekarral együtt dolgoztuk át, megtartva a dallam, a szöveg és az eredeti harmóniák őszinteségét, majd felöltöztettük abba a formába, amelyben most megjelenik.” - tette hozzá.
Zenekari hagyomány, hogy a videóklipeket is ők maguk készítik, Császár Róbert és Zsoldos Dávid irányításával.
„Miután a dal elérte a végleges formáját, Dáviddal együtt elkezdtük kidolgozni, hogyan tudnánk vizuálisan is reflektálni erre a hangulatra. Tudatosan hidegebb színekkel dolgoztunk ebben az image klipben, ugyanakkor a dal erős kettőssége miatt szerettünk volna egy ellenpontot is megjeleníteni benne - így került képbe a vörös tónus.” - kezdte Császár Róbert.
„Az esős, elmosódott képi világot nem utólagos, speciális effektekkel készítettük el, hanem egy 1×1 méteres plexilapot rögzítettünk a kamera elé, amit a felvételek közben permeteztünk vízzel.” - zárta végül a kulisszákat illetően.
2026 sem csak stúdiómunkáról szól majd
A formáció hamarosan miniturnéra indul, amelynek állomásai Debrecen, Tatabánya, Gödöllő és Kaposvár lesznek. Tavasz végén pedig egy újabb friss dal megjelenése várható, tovább építve a közelgő, tíz tételes lemez világát. A Down For Whatever tehát nagy lendülettel, határozott tervekkel vág neki az új évnek - a „Menekülj tőlem!” pedig világos üzenet: a produkció nem lassít, sőt, minden eddiginél tudatosabban halad tovább saját útján.
Fotók: Down For Whatever
