|
|
|
Margit: - A Pityu előtt eltitkolom én, de bárkire gondolok.
Álmomban sosem árulom el, hanem inkább horkolok.
A legjobban aki érdekel, hárman vannak ők.
Éles a kardjuk, félni kell, ha megtámadnak, legyőznének,
Ők a három testőrök,
Ráérek most délelőtt.
Besenyő: - Margit, mingyá' fő'keltem a' érdeklődésedet!
Figyelj csak a füleddel!
Na, ugye milyen tehetséges vagyok?
Pedig nem gyakoroltam, tudhatod!
Aztán mégis csak tudom!
Hallottad?
És ezt, amit még csak most fogok, ugye azt meg még nem?
Na, figyelj!
Látod, hogy ide-oda játszok a hegedűn, fel-alá?
És a magasba' is hogy megtanultam!
Na, tud ilyet a három testőr?
És ez még mind semmi!
Várjá' csak, mingyá' gyövök!
Margit: - Pityu, te százból százszor elalszol juszt is az ágyamon.
Hiába hegedülsz, dafke azért sem csökken a bánatom.
Bezzeg a három testőrök majd a helyedbe lép.
Kevés az időm, készülök, értem jönnek, elrabolnak.
Az új ruhám lesz rajtam épp,
A sárga pöttyös, zöldeskék.
Három éve vettem még,
Nem főzök, ma nincs ebéd.
Besenyő: - Margit! Má' megin' itt vagyok!
Tudok állathangot utánozni!
Hallottad?
Vagy például Margit,
ezt a répát egyedül mennyire erősen eltöröm...
És ezt nézzed, hogy egy gyufaskatulyát mennyire megrágok!
És ezt hallgasd, a nadrágomba mit bele tudok ereszteni!
Figyeled, hogy rázom ezt a kanna vizet?
Margit! De azér' csak a hegedűn vagyok a virtuóz!
Hallgass mán ide Margit, amikor hegedülök!
Gondolj a régi szép emlékekre!
Például amikor a múltkor a büfében olyan jóllaktam!
Margit! Ne legyél már behemót!
