|
|
|
| Előadó: | Groovland |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Reggel fél 6, ugh..
és ráadásul hétfő
megint fel kell kelni,
ezt nem szereti Ő.
Peti, a rapper kiugrik az ágyból
hogy kiugrik az túlzás, meggondolja százszor.
Felvesz egy bőnacit, baseball sapkát
és felhúzza a vadiúj csukát
Megint egy nap, jaj unalommal teli,
megint a tanulás, irány a suli!
Jó reggelt kívánok!
Jó reggelt - mondja
De hogy mi a jó reggelben azt Ő se' tudja.
Kilép a kapun, balra van a suli, na arra én ma nem megyek
az már tuti.
Mert jobbra-jobbra! Merre? Ott!
Egy fekete csinibabát meglátott.
Bombázó a popsi és gyönyörű mellek! Most balra, vagy jobbra? Migidi-merre menjek?
Refrén (2X)
De nehéz az iskolatáska, (az iskolatáska)
ilyen szép napos délelőtt. (szép napos délelőtt)
Peti áll a válaszra várva, (aha-aha)
hátha lesz, ki megszánja őt!
(Egy-két-egy-két) Kilencig csak nézte,
a megoldás megvan, felderült a képe.
Természetesen jobbra ment,
fején walkman, szól Groovland.
Megbabonázva nézte a csípőt, arra gondolt "most megtaláltam őt".
Hopp! De hősünk találkozott a haverokkal és átfutott a játékterembe, oh yeah
Lökte a lóvét a flipperbe.
Whoa, hirtelen, oh micsoda véletlen, a lány épp ott terem.
Most mi legyen, ha'? Hisz itt az alkalom, a gépben viszont, ott van még egy szabadon.
A túróba is hát itt hagyom, mert a lány meglóg, ezt nem hagyhatom!
Refrén
Az ész most dobva, a szív a kotta.
Pigiri-Petink elindult a lány mögött lopva.
Gondolta "megismerkedek vele"
Pár óra és ugh-ah-yeah
Na de, ember tervez a nő meg végez, és ha nem vigyázunk akkor végleg kivégez.
Peti is óvatlan volt most.
Lassan, de biztosan odament a lányhoz.
-A nigiri-nevem Acid-Peti, bátyám Ice-T!
-Az enyém egyszerűen Lúc Gizi.
-Hé, érdekes a neved és a hangod, de nem baj megfogott az alakod. Gyere velem picit, icipici Gizi, itt egy kapualj próbáljuk meg hátha...
De hisz ez a suli - kiáltott fel Peti - és Gizi az igazgató lánya!
Refrén 2 (3X)
Könnyebb már az iskolatásta, (az iskolatáska) lehet szép napos délelőtt, (délelőtt) együtt járnak most iskolába s Peti mindig megvárja őt.
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
