


| Előadó: | Freedom Sound Hungary |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Darcsi Péter Sáfár Szilvia |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |

Nézz a szemembe, mondd, hogy őrült vagyok,
Ahogy teszik ezt velem az orvosok!
Bezártak ide, egy üres térbe:
De tőlük még idebent sem vagyok védve.
Az orvosok szerint nem léteznek ők,
De hallom őket, hiába üvöltök!
Hogy kik ezek, nem tudom, nem látok senkit,
Csak árnyakat, amik sugdosnak valamit:
„Közénk tartozol.” – ezt mondják,
Szavaikban mégis érzem a csapdát.
Hogy kik ezek, nem tudom, nem látok senkit,
Csak árnyakat, amik sugdosnak valamit.
Verze2
Néha elhallgatnak, de érzem, hogy figyelnek,
Ezzel az őrületbe kergetnek.
Pedig mindenkivel rendesen bántam.
Sosem hazudtam senkinek, mindig őszinte voltam.
Most mégis büntetnek:
Egy üres térben a fény alá ültettek.
Azt hittem biztonságban leszek,
De valahogy utolértek ezek.
Az őrület hasadéka előtt állok…
Csak nézek és várok.
Ugrani nem akarok, lökni nem fognak.
Kellek nekik, a lelkembe látnak,
És fertőzik azt, hogy közéjük álljak.
A sötétből néznek és várnak.
Verze3
Unkee: Doktor úr, könyörgöm, segítsen rajtam!
Csabi: Sajnálom, magán nem lehet.
Unkee: De tudom, hogy itt vannak, érzem és hallom, csak nem látom őket.
Csabi: Nem érti? Maga őrült! Egyedül van!
Unkee: Nem, az nem lehet! Hinnie kell nekem!
Csabi: Maga higgyen nekem! És, ha így folytatja, sosem engedem ki innen… Azt ugye maga sem akarja?
Villódzó fények, idegen szellemek
Mások szerint csak a fejemben léteznek
Mutassátok magatokat meg, gyertek!
Mutassátok magatokat meg, ha nem féltek!
Én nem félek, szembenézek,
Ez az őrület könyörgöm, érjen már véget
És a fényből a sötétbe végre átlépek



Szó sincs retróról, de mindenképpen hangos időutazás a kétezres évek hazai könnyű-rock alapvetéseit egy színpadon látni.
A populárisabb Zanzibar nemrég múlt 25 éves, a vérbeli rock ’n roll brigád, vagyis a felvidéki Rómeó Vérzik pedig kereken három évtizedet ünnepelt novemberben. És bár a starttól mindkét csapat esetében évtizedek teltek el, tagok távoztak és érkeztek, gitárok törtek, meg aranylemezekkel telt meg a fal, egy valami nem változott: a zenéjük őszintesége.
- Nem vagyok az a típus, aki a múltba réved és azon töri a fejét, mit rontott el.. Soha nem függtünk senkitől, és ez adott nekünk igazi szabadságot
- mondta a Rockstar Magazinnak a Rómeó Vérzik frontembere, Koppány, amikor arról kérdezték, lenne-e olyan 30 év távlatából, amit mai fejjel másképpen csinálna.
Persze ha szabadságról meg hitelességről van szó, ahhoz Terecskei Ritáéknak is lesz pár szava, hiszen hiába változtak az idők az alakulásuk óta, ők az elmúlt – már több mint - negyed században kitartottak amellett az őszinte rockvonal mellett, amivel 1999 januárjában legendásan útnak indultak, hogy
olyan slágerek adjanak a hazai könnyűzenének, mint az Igazi nevem, vagy az Ádám keresi Évát és a Szerelemről szó sem volt.
Nem csak nosztalgia várható, hanem ugrálós-éneklős rockbuli is készül
Már csak azért is, mert a Rómeó Vérzik Koppánya kis kényszerpihenője után az Akvárium színpadán tér vissza a fővárosba, hogy még az eddiginél is nagyobb energiával csapjon a húrok közé, legalább annyira pörgős nótákkal, mint
Az Ördög, az Isten, az Élet és a Halál, a Keleti rock és roll, a Kiskakas pedig pláne, hogy nem maradhat le a setlist-ről.
A két zenekar amúgy még sosem turnézott együtt, úgyhogy ez a mostani, március 7-i koncert igazi hazai rocktörténeti különlegességnek számít majd.