|
|
|
|
|
| Előadó: | Freedom Sound Hungary |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Darcsi Péter Ürögdi Csaba Lissa Miklós Nagy Krisztián Sáfár Szilvia Somogyi Dániel ürögdi Csaba Ferenc |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Refr.
Miért hazudsz pont az én szemembe,
Mikor nincs is tovább, mindennek vége
Meggyalázod, amit életnek hívsz,
Nem fáj eléggé, mikor vérkönnyet sírsz
A dob üteme felizzít, szétszabdalja a szívemet
A testeden a hideg fut, ha meghallod a beatemet.
Kész dráma, ami lejátszódik itt fenn, a színpadon,
Mert lehet ma bármilyen nap, ez nem a szünnapom!
A gitártól a szőr feláll a hátamon,
De érted ezt is vállalom, ha meghallgatod pár dalom.
A dob üteme felizzít, szétszabdalja a szívemet
A testeden a hideg fut, ha meghallod a beatemet.
Refr. (2x)
Verze2
A mikrofon a tüdőmet elpusztítja,
De a közönség megkapja azt, amire vágyik ma.
Lehetek hangos vagy halk, a vége mindig ugyanaz,
A szinti felaprít, de miért lenne fura az,
Ha a basszusgitártól robbanna fel agyam,
Ha csak száznak nem tetszik, abba miért hagyjam?!
Az ördög a bőrömet hasítja, szabdalja,
De hadd legyek én az, aki az utolsót adja!
Refr.
Verze3
A Hold bronzba öltözik, hogy védje fájdalmától,
Az ég sír, eső szakad, másszatok ki a sírokból!
A gyerekek halva születnek, elszállnak a lelkek,
Megbuktak az angyalok, vért izzadnak a versek.
Élő testünk szétporlad, hogy új halálra keljünk!
A temető már jelkép, hát keljünk fel és menjünk!
A rabságnak vége, a halált feltámasztom,
A Nagy könyvet kiolvasom és szétszabdalom
Hogy bukjon, mi sors, vesszen minden, ami a jövő!
Éljen minden halott és haljon minden élő!
Bukjon, mi sors, vesszen minden, ami a jövő!
Éljen minden halott és haljon minden egyes élő!
Miért hazudsz pont az én szemembe,
Mikor nincs is tovább, mindennek vége
Meggyalázod, amit életnek hívsz,
Nem fáj eléggé, mikor vérkönnyet sírsz
Miért hazudsz pont az én szemembe,
Mikor nincs is tovább, mindennek vége
A pápa álláspontja a mesterséges intelligenciáról továbbra is érdekes, részletes és helytálló.
A Vatikán volt az egyik első hatóság a világon, amely részletes és alapos állásfoglalást tett közzé az MI szerzői jogokra és kreativitásra gyakorolt hatásáról, valamint szabályozási beavatkozást sürgetett a károk megelőzése érdekében.
Részlet a Szentszék legutóbbi, kiváló állásfoglalásából
„Régóta bőséges bizonyíték áll rendelkezésre arról, hogy a közösségi médiában az elköteleződés maximalizálására tervezett algoritmusok – amelyek jövedelmezőek a platformok számára – a gyors érzelmeket jutalmazzák, és büntetik az időigényesebb emberi reakciókat, mint amilyen a megértéshez és a reflektáláshoz szükséges erőfeszítés. Azzal, hogy az embereket a könnyű egyetértés és a könnyű felháborodás buborékaiba csoportosítják, ezek az algoritmusok csökkentik a meghallgatás és a kritikus gondolkodás képességünket, és növelik a társadalmi polarizációt.
Tovább rombolhatja az analitikus és kreatív gondolkodás képességünket
Ezt tovább súlyosbítja a mesterséges intelligenciába mint mindentudó „barátba", minden tudás forrásaként, minden emlék archívumaként, minden tanács „orákulumaként" vetett naiv és kritikátlan bizalom. Mindez
tovább rombolhatja az analitikus és kreatív gondolkodás képességünket, a jelentés megértését, valamint a szintaxis és a szemantika közötti különbségtétel képességét.
Csökkenti kognitív, érzelmi és kommunikációs képességeinket
Bár az MI támogatást és segítséget nyújthat a kommunikációval kapcsolatos feladatok kezelésében, hosszú távon az a döntés, hogy kitérünk a saját gondolkodás erőfeszítése elől, és beérjük mesterséges statisztikai összeállításokkal, azzal fenyeget, hogy csökkenti kognitív, érzelmi és kommunikációs képességeinket.
Az elmúlt években a mesterséges intelligencia rendszerek egyre inkább átvették az irányítást szövegek, zenék és videók előállítása felett. Ez az emberi kreatív ipar nagy részét azzal a veszéllyel fenyegeti, hogy lebontják és lecserélik az „MI által működtetve" címkével, az embereket pedig a gondolat nélküli gondolatok és a tulajdonos és szeretet nélküli névtelen termékek passzív fogyasztóivá teszik. Eközben
az emberi géniusz remekműveit a zene, a művészet és az irodalom területén puszta gyakorlóterepekké degradálják a gépek számára.
A lényegi kérdés nem az, hogy a gépek mire képesek vagy mire lesznek képesek
Hanem az, hogy mi mire vagyunk és leszünk képesek, emberségben és tudásban gyarapodva a szolgálatunkra álló hatékony eszközök bölcs felhasználása révén. Az egyének mindig is igyekeztek megszerezni a tudás gyümölcseit az elkötelezettség, a kutatás és a személyes felelősségvállalás által megkívánt erőfeszítés nélkül."
