|
|
|
Tibbah:
Héé' várj má'! Finuccsi ismét a májknál
Leporoltuk a Zingert, még jobban a vártnál
Felnőtt a kiskölyök, veszélyes fegyver lett
Szemétnek tanult, de kurva nagy geci lesz
Bloose Broavaz, minden ujjon kevlár gyűszű
Megbasszuk az anyád, amíg te rejszolsz, mint a güzü
Barbár cucc, a slepp itt a húst falja
Tőlünk mindig mindenki, amit várt azt kapja
T-kyd:
Hé Siska tesó az élet néha kegyetlen játék,
Néha szemből jön a szeretet, vagy hátulról az árnyék.
Néha nem elég a szándék, ha a világ fordít hátat,
De a telep túlélésre tanította a fajtánkat.
A hazug ember hamar kihullik, kutya se bánja,
Amiről mi pofázunk, az minden igaz ember álma.
De a szarokat leszarjuk, mert a szarok szarra születtek,
Itt T-kyd meg a Finuccsi, testvérem higyj a fülednek!
Dipa:
Siska nektek megy, mint betonnak az ütve fúró,
Siska, Siska marad, mert nektek, ha büntet úgy jó.
Finuccsi szódaráló, meg a kibaszott sleppje,
Először megéget, aztán chilit ken a sebre.
Már azt se tudom mit, merre hallok, annyi sztár van,
De ha mi színre lépünk, reng a föld, mint Pakisztánban.
Nagy menütől lakunk jól, nem a mediumtól,
Tőlünk többet tudhatsz, meg mint egy médiumtól.
Bom:
Nem spanol veled azért, hogy vedd meg a lemezét,
Szarik a fajtádra, Siska reppel mert ehhez ért.
Ez döghús, fölötte köröznek a keselyűk,
Préda, a vadász, úgy basz vigyázba, hogy többé le se ülsz.
Új szettet hozunk, mindig úgy teszünk ahogy
Nekünk tetszik, aranyat köpünk, és húst eszünk, baszod.
Vírusként terjed el az országban a lemez,
Mer ez az a Finuccsi, akit a Rossz Társaság fedez.
Bigmek:
Mi nyersen esszük a dögöt, mindig a húst hússal
Mindig gusztussal, tudod mindent a Bloose ural.
Siska back in the game, ismered ismerni, fogod, a nevet
Reppelni kutya, hallgatni isteni dolog.
Ezek a vérebek már 10éve veretlenek,
A pestis dögvész volt, ez a mixtape veszedelem.
Minden fülnek, együtt a Finuccsi és a Barbárok,
Ezek bajtársak, nem pedig buzik egy fiúbandából.
Frog:
Ez Bloose, a tempót diktáljuk, ettől húz,
Ez döghús, szanaszét basz mint a 220 (ZzZz)
A kiégett szarodat hagyjad már
Még olajat a tűzre, Siska, Tibbah, Deego rakjad rá!
Ez Barbár, ettől minden madár falnak megy
És kapsz olyan sakk-mattot, hogy még anyád se vígasztal meg
Úgyhogy inkább ezt edd meg, itt van nyersre főzve,
Már véged van, mielőtt még tényleg elkezdődne.
Sog:
Tesó vagy Siska, a pályán teszed haver
Tekered a cigit, az lent tartja ki mer
Ez a BB krú, nem a kérdez krú,
Ez a válasz krú, söréttel eláraszt krú
Shotgun szájak, meg taroló rímek
Az ívek a beatek, felszámozunk, bazd meg.
Zsákod a vállamon, cetlim a lábadon
Műszakátadás, Siska ezt rád hagyom.
Phat:
Héé' yo, vágod-baszod Siska legtelepibb tróger,
A legtrógerebb a telepi Siska, míg zeng az Zinger.
Phat fedez, megsebez, pofádba basz a repesz,
Szétfröccsenti a fejed, a lírikus 357-es. (buum)
Spanom vége lesz, csak hangosíts a dekken,
Lefti ne stoppold a dekkem, mert nem vagyok elég sztekken még!
Rengeteg ilyet, ne a műanyag szart,
A squad a hamis világnak tükröt tart
Döghús
Cof:
Szabad szájú bányász kölyök,
Többeknek csak ádáz köcsög.
Tény az tény marad, Siska itt van, és éppen arat
Mint a bolond-veszett kutya, mindenkibe beleharap.
Szemében látszik a harag, az egész ország nem nagy falat.
Ledönt minden falat, halad, csak azt teszi mit nem szabad.
Szavakat szortíroz, melyekkel szótíroz pár szatírában
Mitől mondják, majd páran csak nem írt pársort rám szindrómám van.
Deego:
Figyeld, mit mondok, nyugodtan hidd el nekem.
Szinte már hihetetlen, mennyire hiteltelen.
Hopsz, tess...Ez utcakosz
Ez utca hosszal veri, mit a cuccra dobsz.
De S., savaz sunyiknak ez I.
T. D. S., nem sebez le senki.
K. köcsögök kampóra,
Itt az S-az-I-az-S-a-K-az-A.
Siska:
Te, Fanka én teleszarom a szád,
Mert nem tetszik a dumád.
/Siska elkaplak, ehhez mit szólsz?/
Ezt kapd ki! Nem rettent el a sok írás,
Mit a fórumodon csinálsz, az még nem szavakkal vívás.
Lesz sírás, a Finuccsi neked ma sírt ás,
De egy magadfajta buzit eltemetnem nem kihívás.
Ez szívás, passióból megy a nyírás,
Tökéletes rímkép, mint Zsidrótól a hajnyírás.
A reppgeciség körét kitolták
Mikor a képbe lépek, rátok nem várnak csak bitófák.
Hééj, hát kivel kezdtetek idióták,
Szívjátok a faszom, mer' az való nektek piócák.
A reppemtől, mint az Actiontől - Mindenki megdől
Csak pislogtok, de szikrát sem kaptok ettől.
A Broavaz odabasz, leszarom mit ugatsz te fasz
Nekem a K, egy az egyben kurvák a Rákóczi téren, te féreg.
Vagy te döglesz meg vagy én, de egyikünknek veszni kell
Ha menni kell, hát menni kell, ellened tenni kell.
Gyere, játsszuk ki most csak te meg én
Üssünk össze buzi, csak te meg én.
Ez az enyém, a birtokom a reppem meg a bandám,
Ha ez lenne most az utolsó veszni, akkor sem hagynám.
A félelem itt van, a gyötrelem meglesz,
Szorul a hurok, lassan megdöglesz
A félelem itt van, a gyötrelem meglesz
Szorul a hurok, lassan megdöglesz
A félelem itt van, a gyötrelem meglesz
Szorul a hurok, lassan megdöglesz
A félelem itt van, a gyötrelem meglesz
Szorul a hurok, lassan megdöglesz
Lassan megdöglesz...
- Életem legnagyobb türelemjátékát játszom
- mondta a sztrókon két évvel ezelőtt átesett Révész Sándor az MTI-nek.
A népszerű énekesnek kedden jelent meg önéletrajzi könyve Ezt én választottam címmel, amely egy kalandos élet, 70 év története.
A Helikon Kiadó gondozásában elérhető, fotókkal gazdagon illusztrált kötetben a Generál és a Piramis egykori frontembere őszintén és részletesen vall életéről, családjáról, gyerekkoráról, zenei pályafutása kezdetéről, a Generál és a Piramis együttessel elért hatalmas sikerekről, szólóéveiről, külföldi kalandozásairól, barátairól. Révész Sándor szavait Derksen Gyöngyi és Bálint Csaba jegyezte le.
- Mozgalmas életet éltem, a színpadi létünk a közönség szeme előtt zajlott, miközben habzsoltuk az életet. Az évtizedek során adott sok interjúban nem akartam részletekbe bocsátkozni pályámról és érzelmi átmeneteimről, de a betegségem, illetve 70. életévem arra késztetett, hogy őszintén visszatekintsek, és elmeséljem mindazt, amit átéltem - mondta az énekes.
Sztrókja után ma már jól viseli a hétköznapokat, tud mozogni, és bár vannak nehézségek, visszatért a komfortérzete.
Révész Sándor a hetvenes évek legelején, a Generál együttes szárba szökkenésével alig egy év alatt vált ismeretlen amatőr zenészből országosan népszerű énekessé.
- A Generál megalakulása a sors különös dramaturgiájának köszönhető. A zenekar Várkonyi Matyi és Novai Gabi irányításával, Karácsony James jöttének gazdagító élményével, fiatal és tehetséges emberek szövetsége lett, amely gyorsan megtalálta a közönségét. A menedzserként mellénk állt Hegedűs László segítségével külföldön is sikereket arattunk, Lengyelországban 15 ezres stadionokban játszottunk, vezettük a holland slágerlistát, és megkockáztatom, hogy a világhírnév küszöbén álltunk. Ebből végül nem lett semmi, de nem sokon múlt - fejtette ki.
Som Lajos akkor már évek óta csábította a Piramis zenekarba, és 1975-ben igent mondott. A keményebb zenék már a Generál idején motiválóak voltak számára. Az interneten a közelmúltban felbukkant a Mikor megszülettem... című dokumentumfilm, amelyet Gazdag Gyula 1979-ben készített a Piramisról, a zenekar fiatalokra gyakorolt elképesztő hatásáról. Az alkotást annak idején csak egy alkalommal vetítették.
- A film hitelesen ábrázolt minket, és a közönség reakcióját egyaránt. A Piramist alkotó öt zenész egyszerű városi fickó volt, hasonlítottunk rajongóinkhoz, talán ez is benne volt abban, hogy sokan példaképként tekintettek ránk. Horváth Attila dalszövegei nagyszerűen kifejezték az akkori fiatalok, a csöves generáció életérzését, gondoljunk csak a Kóbor angyalra, a Ha volna két életem, a Szállj fel magasra vagy a Szabadnak születtem soraira - mondta Révész Sándor.
Az énekes 1981-ben kilépett a Piramisból és 1984-ig külföldön dolgozott, világslágereket énekelt egy óceánjáró hajón. Abban a zenekarban társa volt például Banyák Nándor hegedűvirtuóz és Bianki Iván, a Kex korábbi gitárosa. "Nagy kihívás volt egy semlegesnek mondható, hatszáz fős közönség előtt estéről estére fellépni, ez profi hozzáállást követelt, és óriási tapasztalattal vértezett fel".
Miután hazatért, 1985-ben a Hanglemezgyár kezdeményezésére, és Presser Gábor szakmai támogatásával elkészítette első szólólemezét. Az album, amelyre a Presser-Dusán szerzőpáros mellett ő maga is írt dalokat, rendkívül sikeres lett, olyan számokkal, mint a Nem tudtam, hogy így fáj, a Vigyázz a madárra, vagy A francia lány.
- Volt szó a folytatásról Gáborékkal, a lemezzel Magyarországon James-szel és egy remek csapattal turnéztunk, és néhány közös nyugat-európai fellépésen is szerepeltünk 1987-ben, de akkor én már egy alföldi tanyán éltem, és az ott megélt szabadságélményt nem nagyon akartam feladni - mondta Révész.
A könyvből kiderül, hogy Révészt a Skorpióba, a Dinamitba, sőt a világhírű német heavy metál zenekarba, az Acceptbe is hívták énekelni, de nem ment, közös projektje a Mud együttes tagjával, Rob Davisszel pedig kísérlet maradt. A Piramis 1992-1993-as és 2006-os visszatérése a színpadra is magában rejtette az új lemez ígéretét. "Én nagyon akartam, a többiek, Som Lajos, Závodi Janó, Gallai Peti és Köves Pinyó sajnos nem voltak erre fogékonyak".
Bár autodidakta módon alakította ki az énekhangját, a Piramis időszakában szinte végig úgy érezte, repül a színpadon, ami katartikus élmény volt.
- A hetvenes években a színpadi hangosítás minősége még nem volt megfelelő, ezért legérettebbnek az utóbbi tizenöt évben éreztem magam, a Piramis-évek projekttel, és a Közlegények trióval. Mindkettővel egész pályám dalaiból mazsoláztunk, és egy korábban ismeretlen intim hangot sikerült megtalálni - jegyezte meg.
A betegsége óta egy reklámfelkérésre újra felénekelte a Piramis Ajándék című, eredetileg 1978-as sikerdalát, amely így a mai fiatal generációhoz is eljutott.
A hangját az elmúlt két évben ugyan nem trenírozta úgy, mint azt a pályáján eltöltött évtizedek alatt, de manapság egyre többet foglalkozik vele. "Ha az egészségi állapotom lehetővé teszi, szívesen visszatérek a színpadra".
Fotók: Révész Sándor
