|
|
|
| Előadó: | Dharmatic |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Zavaró-kaparó torokkal
Fájdalmasan képzett hangokkal
Fejezem ki azt, mi a szívemet bántja
Amitől a tollat kirántja a művész,
Ahogy a kalapból a bűvész
A galambot, és mint színpadon a fűrész
Az élet úgy vág ketté,
Hogyha nem vagy erős eléggé.
Ref.:
Egy szívből, zenélek egy szívből,
Élek egy szívből, mi nekem maradt,
amíg élet az élet addig remény akad.
Egy perccel, egy tettel
Közelebb érek, ahogy
Szállnak az évek,
Tapasztaltabban mesélek,
Minden attól függ, hogy
Mit érzel belül, hogy
Benned háború vagy békesség
Terül el, ki mit kerül el,
Vagy talán éppen hogy,
Fenn a fényben, vagy a sötétségben
Nézz körbe a világ csak a tied
Csak a szíved kell ahhoz, hogy sokra vigyed.
Ref.:
Egy szívből, zenélek egy szívből,
Élek egy szívből, mi nekem maradt,
amíg élet az élet addig remény akad.
Az utcán sétálok, fejemben dallamok,
Valamire várok, valakire várok,
Ez az egész átok, kósza gondolatok
Mostmár nem habozok, valaminek történnie kell már
Vigyen el az ördög, ha soha ki nem török
A börtönből mi a fejembe zár,
Készülj fel, az álmokban nincs határ.
Ref.:
Egy szívből, zenélek egy szívből,
Élek egy szívből, mi nekem maradt,
amíg élet az élet addig remény akad.
Nem nem jó, nekem így nem jó
Nem nem jó, nekem ez nem jó
Ne-ne-nem jó, nem nem éh yo figyelj!
Felkelő nap országa, ez itt a lemenő,
Te kettő-féltől attól félsz, hogy holnap temető
Rímekkel telt tüdőmből hiányzik a levegő,
Dugjátok a rappet ami nekem lett a szerető,
Lerágom a körmöm, másokon meg öltöny,
Előzetes életfogytig szabadságom töltöm el,
Ezen a földön, ahol csörgetem az aprót
A zsebemben, a fejemben rég vezettem a naplót,
Azt, hogy felkenék az álmomból, kimásznék az ágyaból,
Kimásznék a-a lövészárkokból, felkelnék az álmomból,
Kimásznék az ágyamból, ahogy ezt rappelem, valaki még rám gondol.
Ref.:
Egy szívből, zenélek egy szívből,
Élek egy szívből, mi nekem maradt,
amíg élet az élet addig remény akad.
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
