Előadó: | Funktasztikus |
---|---|
Album: | Jelentések Fanyarországról |
Megjelenés: | 2009 |
Hossz: | 2:47 |
Szövegírók: |
Csató Adorján |
Keressük a zeneszerzőt! | |
Kiadó: | szerzői kiadás |
Stílus: | Keressük! |
Címkék: | Keressük! |
/Légy tehát üdvöz, ellenség legyőzője,
Mert te vagy egész Magyarország dicsősége.
A legvidámabb barakkban. Dalol a nyomor.
Fanyarország. Dalol a nyomor. A legvidámabb barakkban./
Ne légy légy a légypapíron, arra írok,
Ne akadj fel ezen ha a birkanyáj elbánik veled,
De látni a szatíron, akkor legyen a király meztelen.
Esküdjetek az orkán széldzsekire, Fleto hastetkóra,
Ének óra éhgyomorra, életigenlő éber kóma.
A tisztelt ház azért kirakati színház,
Hogy legyen kit fikázni, villanypásztorként vigyázni.
Legeltetnek, addig egyezkednek, amíg elfogy.
Vajon hol van már a régi nyár, a BTK,
Most az ország fele börtönben hűsölne mint KMK
Az AVH nem alszik, a dobozos tejital megalszik,
Azt hiszik a piszik itt mindenki megalkuszik.
A követelt Sziszifuszi meló után fusizok.
A kertben humuszt, a pincébe' uránt dúsítok,
Urbanizálódott utamat jelzik felégetett tarlók,
A kalapácsok, sarlók, átlyuggatott tarkók.
Tízből hatan önként vállalták, de ki legyen a hetedik? Én!
Vérvörös útörrő nyakkendőben, büszkén november hetedikén.
Kelepce, elkerülik a Kékestetőt a fényet szedők,
A büdös marad, meg a kételkedők, ilyen a Kárpát Medence.
Persze azóta sok víz ment le a Dunán,
Turulmadár piszkít a kókadt Pannon Pumán.
Az oldalak, érdekek összefolynak, senkiben se bízz,
A káderek könyöklő kölykei a mai felső tíz.
Aranyalma pattog mint a ping-pong labda,
Vannak jópáran akik tudják mindennek meg van az ára, drága jogállam.
Ami egy traktor keréknyomba belefér,
Aki nem hall, nem lát, nem beszél, az nem is ellenfél.
Ellenszélben saját magatokat köptétek szembe,
Nem mintha az mentség lenne, hogy hittetek benne.
De új ország épül, figyelem fővárosi falusi,
Itt az idő lopni, csalni, hazudni.
/Funk, Q-cee. Dalol a nyomor. Csak a szépre emlékezem.
Hangja édes és csengő,
Mint sokszólamó hangszer, zeng
Az okokról, és az erőkről./
Sikeres showcase-nappal indult, majd változatos kanyarokkal, katartikus pillanatokkal és felfedezésekkel folytatódott a Bartók Tavasz keretében megrendezett Ritmo.
Ígéretéhez híven élményekben gazdag, globális merítést adott a 2024-es Budapest Ritmo háromnapos zenei utazása április 11-13. között. Gérald Toto varázslatos afro–francia sanzonjai, Gaye Su Akyol galaktikus karizmája, a BCUC által vezényelt transzszeánsz és a Puuluup felszabadult folkja ejtette rabul a közönséget.
Boldog arcok, a tavaszi estén teraszon pihegő közönség, networképítő nemzetközi szakemberek töltötték meg az Akvárium Klubot a Ritmo két fő koncert napján. A „felfedezések fesztiválja” szinte mindent felvonultatott, amit a műfajtól elvárhatunk: elmélyült pillanatokat, távoli kultúrák üzenetét és önfeledt bulit.
Gérald Toto
A hazai közönség imádta Gaye Su Akyol anatóliai pszichedéliáját, a BCUC afrofuturista őrületét, Gérald Toto simogató hangját és stílusát, vagy a Duckshell és Luca Bassanese közreműködését a Bella ciao erejéig. Az Erzsébet téren a legfiatalabb korosztály is kitáncolhatta magát a Duckshell és a Hét Hat Club ingyenes koncertjein. A Puuluup megnevettette és megtáncoltatta a hallgatóságot, míg a Romano Drom Terne Čhavéval közösen adott jubileumi koncertje ünnepi hangulatban telt. Az időjárás is kedvezett a fesztivál hangulatának, amihez tökéletes aláfestést adott Cyborg Templar és Tibsā az Akvárium teraszán.
A showcase-napon a hagyományos népzenétől a dark folkon át az elektronikus fúzióig vonultak fel térségünk zenei dialektusai.
Minden produkció telt házzal ment a Szimpla Kertben, a fellépések hatására több meghívást kaptak a zenekarok, ami a Ritmo egyik kiemelt törekvése. Sikerrel, az eddigi legmagasabb részvétellel zárult a Ritmo szakmai programja is a Magyar Zene Házában. Chris Eckmann, a ljubljanai székhelyű Glitterbeat kiadó alapítója kapta idén a Budapest Ritmo Díjat és az azzal járó egyedi bakelit lemezt, amelyet Weyer Balázs, a Hangvető programigazgatója adott át. A filmprogram idei különlegessége, Vincent Moon és a Dalinda közös alkotása erős szakmai visszhangot keltett.
A világzenei fesztivál idén is hozta, amitől jellegzetes és különleges ez a programsorozatot: nemzetközi szakemberektől az olasz költő-aktivistán át a dél-afrikai punk kollektíváig és a kíváncsi közönségig, mindenki találkozott a Ritmo sajátos erőterében.
Fotók: Pesthy Márton