|
|
|
| Előadó: | TNB feat. Fazy |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
TNB |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Tárd ki a kapukat, ne zárkózz magadba, ami a szívemen, a számon ezt mindenki aggatja, hidd el nem üres az élet, csak ki kell tölteni, mint a pohárba pezsgőt csak ki kell tölteni. Évek telnek szabadon. Kell, de mégsem akarom, itt állok a garaton, úgy érzem ez egy maraton, nagyon telik az idő, végigér a homokóra pedig még nem rég játszottam lent homokozóban. A tűz lobog tovább és én csak keresem az utam, bár néha úgy tűnik, hogy ez egy flúgos futam, néha rothadó deszkán, néha edzett a célom, mára tudatosult bennem hogy ez lett célom. Tükröm-tükröm mondd meg, hogy mi lesz majd velem, mikor mondhatom egy lánynak, hogy szívből szeretem, egyre inkább érzem, hogy fordul el a kulcs a zárban, álmomban én csak úszok az óceánban.
Legyen üdvözlött a világ, lenyeltem a mérgemet, nem lapozok át szívesen, de felejtem az éveket. Mindenki félremegy a nagy egyenes úton, pedig egyszerű a választás csak tereltem a lényeget, mivel méreget a többség, aki tudatlan, tudat alatt érzem, hogy megakadok az utamban. Furcsállom, hogy ez lettem, minden másnapra jut egy olyan gondolat, hogy úgy érzem elveszek, de ami a szívemből szól, azt nem dönti meg egy mese, ha 100 istenről szól, én még ott leszek a srácoknak, akik szeretnek, ott leszek a szívetekhez közel álló szerepnek. Higgyétek el hogy szép az álom varázsa, szép a világ, ha megvan az életetek parázsa, de furcsa hogy ez lettem, minden másnapra jut egy olyan gondolat, hogy úgy érzem elvesztem.
Kicsit nehéz erről beszélni a dolgokat magamban átlapozni, visszanézni, hogy lehet ezt ennyire elcseszni, de most már megtörtént, vissza én már nem nézek, szemed csillogására, én örökké emlékszem, a sírás kerülget, mikor én rád gondolok, de próbálom elfojtani nem mutatni, így erősebbnek látszom, be kell vallanom beszari voltam és még az is vagyok, én ettől függetlenül nem változok. Hidd el, szeretlek, remélem, emlékszel még, erre minden sorom szerelemmel van megkövezve, bár minden érintés minden szó ez ami… az érzéssel kimondott szó, felnézek az égre, látom itt még mindennek nincs vége, nem mondhatom azt, hogy minden megérte, haladnom kell tovább, ennek mind a ketten tudjuk okát, hogy ne tornázzuk el egymás idegzeti fokát.
Schoblocher Barbaráék feltöltötték jó energiákkal a Park közönségét
A 2011 őszén alakult Blahalouisiana Székesfehérvárról indult. Akkor beat-rock/pop-soul zenekarként aposztrofálta magát. A csapat azonban a tavaly megjelent Sötét Villám című lemez után napjainkban már egy, az eddiginél jóval színesebb zenei világba kalauzol. Az Amore (de nem veled) című szerzeménnyel a Blahalouisiana a közelmúltban le is leplezte az új érát.
A Parkban július 17-én tartott fellépésen a már ismert számokon kívül újdonságok is várták a rajongókat: a Blahalouisiana júliusig ugyanis több új dal megjelenését tervezi, melyeknek előszele már a budapesti koncerten is érzékelhető volt. Az estét Molnár Tamás nyitotta a Blahalouisiana előtt.
Blahalouisiana-dalszövegek itt.
Az este főszereplője a Blahalouisiana, és énekesnője, Schoblocher Barbara nem arról ismert, hogy megbújik a sarokban. A frontember öltözködése, karakteres hangszíne, hangjának intenzitása és dalszövegeinek tartalma mind megköveteli a maximális figyelmet. Mindemellett Barbara igazán kellemes jelenség a személyisége szempontjából is: a közönséggel együtt lélegezve vezette végig a koncertet, jóleső együtt-rezgéseket generálva.
A már a friss sajtófotókon is egészen üde stílust magára öltött formáció a közelmúltban megjelent Amore (de nem veled) című, az új érát előrevetítő dala mellett a koncert dallistájában a legnagyobb favoritok is helyet kaptak: a Túl távol, elég közel, a Szeressetek, a Faliórák vagy a Testemnek ha engedem.
Mi is az a friss éra, amellyel beharangozták a fővárosi koncertet?
Innen szép a győzelem, Ahol összeér összeér, Éllek túl, Ott van a nap, Nem ereszt – ilyen nótákkal is pakolta tele az estét a Blahalouisiana. Barbi párja, Apey (azaz Áron András, akivel több formációban is együtt zenélnek — így az Áron András & The Black Circle Orchestra-ban is) mély hatással van az énekesnő stílusára. Áron András igazi multi-instrumentalista multitálentum, aki a metalos gyökerei ellenére otthonosan mozog többek között a country világában is. Ebben pedig Barbi is remekül működik, s egyúttal finoman, jó érzékkel be is építi a stílus elemeit saját formációjába.
Mára a konga, a szaxofon, a földszínek alkalmazása, a béke és a szeretet hangsúlyozása, hippi-életérzés mind komfortosan vibrál a Blahalouisiana dalaival.
Beat, rock, kultúrház, háttérfüggöny és táncdalfesztivál
A látvány – Beatles-koncertek és a hetvenes éveket idéző, művelődési házas diszkók archív képkockáival, valamint a színpadon háttérként alkalmazott, szintén a kultúrház-érzetet keltő, finoman megvilágított drapériákkal egészült ki. Mindez a táncdalfesztiválok korszakába repített vissza. A beat és a rock volt a főszereplő. Több volt a félháznál a Parkban, a zenekar pedig láthatóan lazán, könnyedén létezett a színpadon. Élvezték azt a felhőtlen vibe-ot, amit ez az új irány hozzád a koncerthez.
Ez az összhatás a korábbi, Kovács Kati-Schoblocher Barbi duettet is megidézte.
Ha érdekel, milyen volt a látvány és az érzések a Parkban, nézd meg ezt a videót a korábbi duettről. Remekül leírja a fővárosi Blahalouisiana-koncert hangulatát.
A Faliórák annyira csúcsra járatta az érzelmeket, hogy Barbi sírva fakadt
– Bármennyire szeretek szerelmes lenni, a mai koncert érzése annál sokkal jobb
– fogalmazott az énekesnő.
A Vaksötét ezt követően akusztikus verzióban hangzott el és adott némi nyugvópontot az estének, hogy aztán a Kedvenc naplementém ismét felrázza a közönséget. A Szeressetek pedig tovább kontrázta a hangulatot.
Az estét az új sláger, az Amore zárta: temperamentumos, olaszos életérzést hagyva maga után.
– Vigyétek el ezt a sok pozitív energiát oda, ahol a legnagyobb szükség van rá. Meg tudjuk menteni a világot, elegen vagyunk itt és most ehhez
– tette hozzá Barbi.
Fotók: Blahalouisiana
