|
|
|
|
|
| Előadó: | Rovo |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Rovó Balázs |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Most kinyílott az avatar, nézd ott egy boldog kisfiú
Egy kedves képen, hogy nevet, a kis hiú.
Na meg egy másik, itt kaptam meg a hintalovamat,
Mire megtanultam ráülni, az nem volt könnyű folyamat.
Emlékszem, legelőször átestem, persze nem sírtam,
Felkeltem és székről másztam fel rá, azt bírtam órákig.
Bazsi csak hintázott meg majszolt,
Egész addig a pillanatig, míg este anya rám szólt,
Hogy most már aztán lefekvés, nem mondom ám többször,
Jajj ugyan, hát már így is közölted, vagy ötször.
Tény, hogy emlékek raktárából táplálom a jelent,
Tény, hogy nem tudom elmondani, ki fontos mit is jelent.
Az is igaz, hogy sokat hibáztam, elcsúszott az életem,
Gyötör, hogy úrrá lett rajtam a holnaptól félelem.
De ezt csak magamnak köszönhetem, mert a tudat néha lefagy,
Ember nézz már tükörbe, ijesztő, minden te vagy!
Ez a gusztustalan féreg, hát mi az miért élek,
Hogy érzek, te sem tudod, amolyan szív kontra lélek.
Hogy megfutamodom, magam köré építettem falakat,
Melyek miatt könnyes szemmel írom most e szavakat.
Igen, volt kit szerettem, és volt ki viszont szeretett,
Volt ki rajtam, de akadt olyan is, aki velem nevetett.
Most megfáradtam picit, pedig évek óta oly nehéz,
Esz a penész, meglehet hogy oly sok ember lenéz.
De bízom, e sorokkal, tán e korszaknak vége jön,
Hogy bennem béke és szeretet, ha nincs még, létrejön.
Magyarnak születtem, azzá tett a sorsom,
És sokáig csak az számított, hogy tele legyen a korsóm.
És most itt állok a tükör előtt, magammal szemben,
Ki vagy te ember? Szedd össze magad!
A pápa álláspontja a mesterséges intelligenciáról továbbra is érdekes, részletes és helytálló.
A Vatikán volt az egyik első hatóság a világon, amely részletes és alapos állásfoglalást tett közzé az MI szerzői jogokra és kreativitásra gyakorolt hatásáról, valamint szabályozási beavatkozást sürgetett a károk megelőzése érdekében.
Részlet a Szentszék legutóbbi, kiváló állásfoglalásából
„Régóta bőséges bizonyíték áll rendelkezésre arról, hogy a közösségi médiában az elköteleződés maximalizálására tervezett algoritmusok – amelyek jövedelmezőek a platformok számára – a gyors érzelmeket jutalmazzák, és büntetik az időigényesebb emberi reakciókat, mint amilyen a megértéshez és a reflektáláshoz szükséges erőfeszítés. Azzal, hogy az embereket a könnyű egyetértés és a könnyű felháborodás buborékaiba csoportosítják, ezek az algoritmusok csökkentik a meghallgatás és a kritikus gondolkodás képességünket, és növelik a társadalmi polarizációt.
Tovább rombolhatja az analitikus és kreatív gondolkodás képességünket
Ezt tovább súlyosbítja a mesterséges intelligenciába mint mindentudó „barátba", minden tudás forrásaként, minden emlék archívumaként, minden tanács „orákulumaként" vetett naiv és kritikátlan bizalom. Mindez
tovább rombolhatja az analitikus és kreatív gondolkodás képességünket, a jelentés megértését, valamint a szintaxis és a szemantika közötti különbségtétel képességét.
Csökkenti kognitív, érzelmi és kommunikációs képességeinket
Bár az MI támogatást és segítséget nyújthat a kommunikációval kapcsolatos feladatok kezelésében, hosszú távon az a döntés, hogy kitérünk a saját gondolkodás erőfeszítése elől, és beérjük mesterséges statisztikai összeállításokkal, azzal fenyeget, hogy csökkenti kognitív, érzelmi és kommunikációs képességeinket.
Az elmúlt években a mesterséges intelligencia rendszerek egyre inkább átvették az irányítást szövegek, zenék és videók előállítása felett. Ez az emberi kreatív ipar nagy részét azzal a veszéllyel fenyegeti, hogy lebontják és lecserélik az „MI által működtetve" címkével, az embereket pedig a gondolat nélküli gondolatok és a tulajdonos és szeretet nélküli névtelen termékek passzív fogyasztóivá teszik. Eközben
az emberi géniusz remekműveit a zene, a művészet és az irodalom területén puszta gyakorlóterepekké degradálják a gépek számára.
A lényegi kérdés nem az, hogy a gépek mire képesek vagy mire lesznek képesek
Hanem az, hogy mi mire vagyunk és leszünk képesek, emberségben és tudásban gyarapodva a szolgálatunkra álló hatékony eszközök bölcs felhasználása révén. Az egyének mindig is igyekeztek megszerezni a tudás gyümölcseit az elkötelezettség, a kutatás és a személyes felelősségvállalás által megkívánt erőfeszítés nélkül."
