|
|
|
| Előadó: | Rokko és Kid |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Rokko |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Ref.:
Véget ért egy gyönyörű álomkép
És mondd miért
Véget ért egy gyönyörű álomkép
És még fáj
Minden egyes emlék és minden egyes kérdés
Kavarog bennem,nemtudom mi ez az érzés
Felnézek az égre és azt kérdezem én
Miért kell szenvedjek napról napra még
Megkaptál tőlem bármit mire vártál
Szerelmet adtam,mégis kihasználtál
Egyedül maradtam és őrjítő a magány
Arcodat nem láthatom soha többé már
Összetörted a szívem és végleg elmentél
Nélküled az élet hidd el semmit sem ér
A csókok miket kaptam tőled bennem élnek
Mit tegyek hogy soha,de soha ne égessen
Érintések melyek rólad mesélnek
Mondd meg Istenem,miért kell hogy véget érjen
Lehunyom a szememet és mindig csak azt látom
Hogy véget ért bennem egy gyönyörű álom
Ref.
Széthullott egy szív és köddé vált egy álom
Én kutatok megannyi választ,de azóta nem találom
Ha a hangod hallom még valami megmozdul bennem
A csodaszép álmoké amit én mégis elfeledtem
Volt sok kedves szó,és volt sok hazug mondás
Azt mondtad én vagyok az egyetlen,de ez túlzás
Ha nem látlak téged vajon milyen lesz az élet
Ez a gondolat nem hagy nyugodni,de hát nézd meg
Eltelt néhány hónap és magával vitt mindent
Lassan kezdem azt megszokni,nem lehet enyém az élet
Ha más kell,hát menj,én ezt mondtam neked
Fel sem fogtam abban a pillanatban mit is teszel velem
Késő könnyeket hullatni,hiszen elmúlt és vége
Felfogtam,hogy néha valamit el is vesz az élet
Néha bánat ül le mellém,és hallgat végig csöndben
Közben halkan elmesélem,hogy valakit elvesztettem
Ref.
Kettőnknek fáj amit itt hagytunk
Eltávolodtunk egymástól,de jobbat nem kaptunk
Többé nem kellesz,most hidd el hogy kellesz
Megtudod hogy milyen,ha valakit elveszítesz
Hidd el hogy fáj amit itt hagytunk
Eltávolodtunk egymástól,de jobbat nem kaptunk
Többé nem kellesz,most hidd el hogy kellesz
Megtudod hogy milyen,ha valakit elveszítesz
Ref.
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
