|
|
|
|
|
| Előadó: | José |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Ropog József |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Kettő dupla nulla kilenc, José, Én kitörni vágyom
Én kitörni vágyom...
2008-ban kezdődött az egész,
Sokak szerint tré, de mások szerint zenész.
Merész pár kijelentés, miszerint nem nehéz,
Elérni ezt, a sikerhez nem elég,
Egy kigyúrt felső test, és egy vastag pénztárca,
A szomorú az, hogy, van ki ezt nem vágja.
Nem is bánja, a sáros utat járja,
És nem érdekli más, csak, hogy leérjen a lába.
Mert gyáva, engem meg kirekeszt,
Na mondjam? De minek ezt? Írjam?
Betűkkel, szavakkal és a tüdőmmel bírjam,
De volt, hogy néha sírtam, mert hazudni nem bírtam.
Páran lehúznak, ellöknek, de felkelek,
Hisz tudom egyszer begyógyulnak a sebhelyek,
Seggfejek, míg ott van a jel,
Örökké küzdenem kell, és én nem adom fel...
Refr.:
Ha nem tetszik, oké, de örülök, ha mégis,
A zeném úgy hat rám, mint egy primitív fétis.
Az égbe emel, jó útra terel,
A legféltettebb álmom, én kitörni vágyom...
Ha nem tetszik, oké, de örülök, ha mégis,
A zeném úgy hat rám, mint egy primitív fétis.
Az égbe emel, jó útra terel,
A legféltettebb álmom, én kitörni vágyom...
Árkon-bokron túl szaladnék, de maradok,
Hanyagol az élet, de még mindig akarok.
Szabadon a réten, a pázsiton kinyúlva,
Ha cigiznék, rágyújtva, a füstöt kifújva.
Élek, legalább is így érzem,
Sémák a fejemben, a tüske a szememben...
Kezemben a sorsom, mint a matekot úgy oldom,
Egy hosszú híd kéne, mely átvezet sok gondon.
Stop a kordon, inkább leszek sánta kutya,
Mint hazug ember, nálam nem a kender,
Meg a fegyver az érték, nekem nem ez a mérték.
Volt, hogy elkérték, a számom dicsérték.
Páran, a zene, mint az áram,
Úgy vágott belém, és a bőrömbe égett.
Aki le akart húzni, csak bután nézett,
Mert nem vágta le, hogy nekem ez a végzet... :)
Refr.:
Ha nem tetszik, oké, de örülök, ha mégis,
A zeném úgy hat rám, mint egy primitív fétis.
Az égbe emel, jó útra terel,
A legféltettebb álmom, én kitörni vágyom...
Ha nem tetszik, oké, de örülök, ha mégis,
A zeném úgy hat rám, mint egy primitív fétis.
Az égbe emel, jó útra terel,
A legféltettebb álmom, én kitörni vágyom...
Az a szép manapság, ha tisztelsz valakit,
De nem mert kigyúrt, hanem elért valamit.
Nem számít hogy néz ki, mennyi pénze van,
Értékrendtől független a baj.
Változik az érték, mert emberben mérték,
Lassan már a köszönés is egyfajta sértés.
Egyet nem értés, okozója,
A modern világ meg a pofátlanság szorzója.
Végzetes ollója emberi kapcsolatoknak,
Te számon kéred őket, azok meg csak dadognak.
Velem lehet viccelni, engem oltani,
Én leszek az, ki a kancsót fogja hordani.
A kútra míg el nem törik, míg van erőm,
Addig fog cseperedni, éledni erdőm.
És nem hagyom abba, nem tudom
Hisz a zenének élek, míg a szemem lehunyom.
Refr.:
Ha nem tetszik, oké, de örülök, ha mégis,
A zeném úgy hat rám, mint egy primitív fétis.
Az égbe emel, jó útra terel,
A legféltettebb álmom, én kitörni vágyom...
Ha nem tetszik, oké, de örülök, ha mégis,
A zeném úgy hat rám, mint egy primitív fétis.
Az égbe emel, jó útra terel,
A legféltettebb álmom, én kitörni vágyom...
Ha nem tetszik, oké, de örülök, ha mégis,
A zeném úgy hat rám, mint egy primitív fétis.
Az égbe emel, jó útra terel,
A legféltettebb álmom, én kitörni vágyom...
Ha nem tetszik, oké, de örülök, ha mégis,
A zeném úgy hat rám, mint egy primitív fétis.
Az égbe emel, jó útra terel,
A legféltettebb álmom, én kitörni vágyom...
De én kitörni vágyom...
Én kitörni vágyom...
Én kitörni vágyom...
Szó sincs retróról, de mindenképpen hangos időutazás a kétezres évek hazai könnyű-rock alapvetéseit egy színpadon látni.
A populárisabb Zanzibar nemrég múlt 25 éves, a vérbeli rock ’n roll brigád, vagyis a felvidéki Rómeó Vérzik pedig kereken három évtizedet ünnepelt novemberben. És bár a starttól mindkét csapat esetében évtizedek teltek el, tagok távoztak és érkeztek, gitárok törtek, meg aranylemezekkel telt meg a fal, egy valami nem változott: a zenéjük őszintesége.
- Nem vagyok az a típus, aki a múltba réved és azon töri a fejét, mit rontott el.. Soha nem függtünk senkitől, és ez adott nekünk igazi szabadságot
- mondta a Rockstar Magazinnak a Rómeó Vérzik frontembere, Koppány, amikor arról kérdezték, lenne-e olyan 30 év távlatából, amit mai fejjel másképpen csinálna.
.jpg)
Persze ha szabadságról meg hitelességről van szó, ahhoz Terecskei Ritáéknak is lesz pár szava, hiszen hiába változtak az idők az alakulásuk óta, ők az elmúlt – már több mint - negyed században kitartottak amellett az őszinte rockvonal mellett, amivel 1999 januárjában legendásan útnak indultak, hogy
olyan slágerek adjanak a hazai könnyűzenének, mint az Igazi nevem, vagy az Ádám keresi Évát és a Szerelemről szó sem volt.
Nem csak nosztalgia várható, hanem ugrálós-éneklős rockbuli is készül
Már csak azért is, mert a Rómeó Vérzik Koppánya kis kényszerpihenője után az Akvárium színpadán tér vissza a fővárosba, hogy még az eddiginél is nagyobb energiával csapjon a húrok közé, legalább annyira pörgős nótákkal, mint
Az Ördög, az Isten, az Élet és a Halál, a Keleti rock és roll, a Kiskakas pedig pláne, hogy nem maradhat le a setlist-ről.
A két zenekar amúgy még sosem turnézott együtt, úgyhogy ez a mostani, március 7-i koncert igazi hazai rocktörténeti különlegességnek számít majd.
