|
|
|
Kettő dupla nulla kilenc, José, Én kitörni vágyom
Én kitörni vágyom...
2008-ban kezdődött az egész,
Sokak szerint tré, de mások szerint zenész.
Merész pár kijelentés, miszerint nem nehéz,
Elérni ezt, a sikerhez nem elég,
Egy kigyúrt felső test, és egy vastag pénztárca,
A szomorú az, hogy, van ki ezt nem vágja.
Nem is bánja, a sáros utat járja,
És nem érdekli más, csak, hogy leérjen a lába.
Mert gyáva, engem meg kirekeszt,
Na mondjam? De minek ezt? Írjam?
Betűkkel, szavakkal és a tüdőmmel bírjam,
De volt, hogy néha sírtam, mert hazudni nem bírtam.
Páran lehúznak, ellöknek, de felkelek,
Hisz tudom egyszer begyógyulnak a sebhelyek,
Seggfejek, míg ott van a jel,
Örökké küzdenem kell, és én nem adom fel...
Refr.:
Ha nem tetszik, oké, de örülök, ha mégis,
A zeném úgy hat rám, mint egy primitív fétis.
Az égbe emel, jó útra terel,
A legféltettebb álmom, én kitörni vágyom...
Ha nem tetszik, oké, de örülök, ha mégis,
A zeném úgy hat rám, mint egy primitív fétis.
Az égbe emel, jó útra terel,
A legféltettebb álmom, én kitörni vágyom...
Árkon-bokron túl szaladnék, de maradok,
Hanyagol az élet, de még mindig akarok.
Szabadon a réten, a pázsiton kinyúlva,
Ha cigiznék, rágyújtva, a füstöt kifújva.
Élek, legalább is így érzem,
Sémák a fejemben, a tüske a szememben...
Kezemben a sorsom, mint a matekot úgy oldom,
Egy hosszú híd kéne, mely átvezet sok gondon.
Stop a kordon, inkább leszek sánta kutya,
Mint hazug ember, nálam nem a kender,
Meg a fegyver az érték, nekem nem ez a mérték.
Volt, hogy elkérték, a számom dicsérték.
Páran, a zene, mint az áram,
Úgy vágott belém, és a bőrömbe égett.
Aki le akart húzni, csak bután nézett,
Mert nem vágta le, hogy nekem ez a végzet... :)
Refr.:
Ha nem tetszik, oké, de örülök, ha mégis,
A zeném úgy hat rám, mint egy primitív fétis.
Az égbe emel, jó útra terel,
A legféltettebb álmom, én kitörni vágyom...
Ha nem tetszik, oké, de örülök, ha mégis,
A zeném úgy hat rám, mint egy primitív fétis.
Az égbe emel, jó útra terel,
A legféltettebb álmom, én kitörni vágyom...
Az a szép manapság, ha tisztelsz valakit,
De nem mert kigyúrt, hanem elért valamit.
Nem számít hogy néz ki, mennyi pénze van,
Értékrendtől független a baj.
Változik az érték, mert emberben mérték,
Lassan már a köszönés is egyfajta sértés.
Egyet nem értés, okozója,
A modern világ meg a pofátlanság szorzója.
Végzetes ollója emberi kapcsolatoknak,
Te számon kéred őket, azok meg csak dadognak.
Velem lehet viccelni, engem oltani,
Én leszek az, ki a kancsót fogja hordani.
A kútra míg el nem törik, míg van erőm,
Addig fog cseperedni, éledni erdőm.
És nem hagyom abba, nem tudom
Hisz a zenének élek, míg a szemem lehunyom.
Refr.:
Ha nem tetszik, oké, de örülök, ha mégis,
A zeném úgy hat rám, mint egy primitív fétis.
Az égbe emel, jó útra terel,
A legféltettebb álmom, én kitörni vágyom...
Ha nem tetszik, oké, de örülök, ha mégis,
A zeném úgy hat rám, mint egy primitív fétis.
Az égbe emel, jó útra terel,
A legféltettebb álmom, én kitörni vágyom...
Ha nem tetszik, oké, de örülök, ha mégis,
A zeném úgy hat rám, mint egy primitív fétis.
Az égbe emel, jó útra terel,
A legféltettebb álmom, én kitörni vágyom...
Ha nem tetszik, oké, de örülök, ha mégis,
A zeném úgy hat rám, mint egy primitív fétis.
Az égbe emel, jó útra terel,
A legféltettebb álmom, én kitörni vágyom...
De én kitörni vágyom...
Én kitörni vágyom...
Én kitörni vágyom...
