|
|
|
| Előadó: | José |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Ropog József |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Kiskoromban néztem a hulló leveleket,
Sárgult az ősz, és én láttam az elemeket.
Csodáltam 20 telet és kaptam 20 tavaszt,
20 ősz tett próbára, és élveztem 20 nyarat.
De mi maradt mára, semmi nem a régi,
Mert elment már minden, mi az említést megéri.
Csak egy ami maradt ez a végtelen hatalom,
Mindenki látja igen látom én is magamon.
Tapasztalat szerzés mellé eszmélet vesztés,
Bölcsebb lettem, úgy hiszem, egy magányos cserkész.
Egy eltökélt kertész, ki rózsát növeszt a kertben,
Olyan vagyok én is, egy buzgó mócsing a reppben.
Szerelem, bátorság, félelem, bánat,
Halogattam olyan dolgot is, ami nem várhat.
Kívántam százat, kívántam ezret,
Azt nem tudom, hogy hol a vég, de hogy hol volt a kezdet,
Azt vágom, jah, ismerem a múltam,
Futószalag az élet, és már 20 éves múltam.
Hagytam hátra mosolyt és hagytam persze mérget is,
Páran megkérdezik, az összes zeném mér depis.
Időt kérek, hogy befejezhessem, mit elkezdtem,
Erőt, hogy révbe érjen, az amit elterveztem.
Elvesztem a csatát, mert az idő kifog rajtam,
De nem megyek el úgy, hogy tudom hogy ezt hagytam.
Refr.:
Fut az idő, egyre rövidebb a futamidő,
Ami idén elhervadt, jövő évre újra kinő.
Valóságot kerestem, álmaimban,
Hogy megtaláljam, időt kérek, nem állok le holtomiglan.
Fut az idő, egyre rövidebb a futamidő,
Ami idén elhervadt, jövő évre újra kinő.
Valóságot kerestem, álmaimban,
Hogy megtaláljam, időt kérek, nem állok le holtomiglan.
Veletek voltam, veletek vagyok és leszek,
Ha ti kéritek, akkor, talán a muszájra is teszek.
Mert kell a szerelem, nekem kell a gondolat,
Ami biztonságot nyújt ha majd lépést vált a hangulat.
Hangokat fúj felém a sápadt őszi szél,
Csillog a szemem, mint mikor egy kissrác remél.
Hegyek és völgyek, akár a szerencsém diagramja,
A homlokom ott tátong a sátán monogramja.
Eljár az idő, 20 évem kukába dobhatom,
Mert nem értem el semmit amire azt mondhatom:
Igen! Itt vagyok, az utam megtaláltam,
Semmit nem értek pedig, a szívem makulátlan.
Tanulhattam mindenből ami bölcsebbé tett volna,
De önfejűnek születtem, nem érdekelt a holnap.
Múlik az idő látod, hervad a liliom,
Elviszi a végtelen, vinne magával, de kibírom.
Írom a szöveget végre tudom, meg fog valósulni,
Mit álmaimban láttam, mikor stúdióban álltam.
A zene lett az életem, barátokat találtam,
Pedig ugyanúgy ülök a széken, egy szál gatyában.
Anyáztam olyanokat, akik meg sem érdemlik,
És támogattam olyat is, ki magával kérkedik.
Azt hittem, az évek alatt okossá váltam,
De olyan buta vagyok, hogy egy gondolattal háltam.
Refr.:
Fut az idő, egyre rövidebb a futamidő,
Ami idén elhervadt, jövő évre újra kinő.
Valóságot kerestem, álmaimban,
Hogy megtaláljam, időt kérek, nem állok le holtomiglan.
Fut az idő, egyre rövidebb a futamidő,
Ami idén elhervadt, jövő évre újra kinő.
Valóságot kerestem, álmaimban,
Hogy megtaláljam, időt kérek, nem állok le holtomiglan.
Elkezdtem reppelni, tizenkilenc évesen,
De hol vagyok én azoktól, akik már a szpészemen
A barátaim közt vannak,és a tizenhat évükkel,
Leköröznek tízszer, egyszerű érvekkel.
A társadalomban 20 évesen öreg már az ember,
Ki tud oltani a fórumon, ki a VIP member.
Szemben a valóság görbe tükre kacsint rám,
Egy beteg világot élünk, hol szomorú a gitár.
Az idő arra agitál, hogy tegyek, hogy lépjek,
Mert elszaladt, lehet reggelre a szobámban égek.
Most is csak mesélek, pedig süket fülekre talál,
Csak vesztegetem az időm, most még te is elhagynál.
Egy év a reppben, egy évem elrebben, páran
Szeretik a zenémet, azt mondják, megérdemlem. Tán
Tanultam a múltból, mégis a mámat élem,
Imádlak jelenem, mégis a jövőm a reményem.
Refr.:
Fut az idő, egyre rövidebb a futamidő,
Ami idén elhervadt, jövő évre újra kinő.
Valóságot kerestem, álmaimban,
Hogy megtaláljam, időt kérek, nem állok le holtomiglan.
Fut az idő, egyre rövidebb a futamidő,
Ami idén elhervadt, jövő évre újra kinő.
Valóságot kerestem, álmaimban,
Hogy megtaláljam, időt kérek, nem állok le holtomiglan.
Fut az idő, egyre rövidebb a futamidő,
Ami idén elhervadt, jövő évre újra kinő.
Valóságot kerestem, álmaimban,
Hogy megtaláljam, időt kérek, nem állok le holtomiglan.
Fut az idő, egyre rövidebb a futamidő,
Ami idén elhervadt, jövő évre újra kinő.
Valóságot kerestem, álmaimban,
Hogy megtaláljam, időt kérek, nem állok le holtomiglan.
Két műfaj találkozását mutatja be a Duett: zene és fényképezés című tablókiállítás, amely kedden nyílt meg Budapesten az MNMKK Magyar Nemzeti Múzeum kertjében.
A Magyar Nemzeti Múzeum és a Magyar Zene Háza közösen rendezi meg a kiállítást, amelynek másik része a városligeti intézményben látható. A két helyszínen megrendezett tárlatok fényképeit a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárának gyűjteményeiből válogatták.
A Duett című kiállításban a zene és a fényképezés találkozik egymással
A két kifejezési forma egymással párbeszédet folytatva, formabontó módon mutatja be, ahogy a zenei élmények a fényképezés eszközei révén láthatóvá válnak.
A megszólaló zene betölti teret
Családi nappalit, hangversenytermet, rádióstúdiót, tánctermet, vendéglőt vagy akár egy városi teret, a képeken a zene, a zenélés és a hallgatás is képi formában jelenik meg.
Mindkét kiállítás azonos koncepció alapján jött létre
- A kiállítás archív felvételein zenei pillanatok, csend, harctér, polgári otthon és koncertek elevenednek meg. A pillanatfelvételek felidézik azt, hogy mi szólhatott ott és akkor. A néma képek a fantázia segítségével zenei élménnyé válnak - fogalmazott Bősze Ádám zenetörténész.
A kiállításon szereplő képek nem zenei hatást kívánnak kelteni a nézőben, nem a zenéből merítenek inspirációt, hanem a zenével töltött tereket nyitják meg előttünk, mindkét tárlatot különféle tértípusok mentén rendezték el.
Kilenc tértípus mentén mutat be archív felvételeket két hónapon keresztül
A szervezők olyan tereket kerestek, amelyek hangulatait és jelentéseit nagyban befolyásolta, hogy milyen zene szólt bennük és az, hogyan hatott az az ott lévőkre. Ezek a képek lehetőséget adnak arra, hogy kérdéseket tegyünk fel.
Az egyik képen a tizenhat éves Dohnányi Ernő látható édesapjával és más zenészek társaságában, egy másikon Cselényi József operaénekes otthonában a családjával, de Szabados György zongoraművész keze is felfedezhető az egyik archív felvételen zongorázás közben.
- Csellót készítő első világháborús katonák is megjelennek az egyik képen, de a kiállítás felvételei között feltűnik a Zeneakadémia tere is, amelyben "Clemens Krauss vezénylését képzelhetjük el, amint a Bécsi Operaház százfős énekkarát dirigálja a pesti közönség előtt" - mondta a kurátor.
Horn Márton, a Magyar Zene Háza intézményigazgatója beszédet mond a Duett: zene és fényképezés című tablókiállítás megnyitóján a Múzeumkertben 2025. október 7-én. A Magyar Nemzeti Múzeum és a Magyar Zene Háza közös kiállítása december 7-ig látogatható
Fotó: MTI/Hegedüs Róbert
Horn Márton, a Magyar Zene Háza intézményigazgatója szerint a képeket nézve megszólalhat bennünk a zene: olyan emlékek jönnek elő a gyerekkorból, a mindennapokból, amitől azt érezheti a néző, hogy a zene jelen van - hangsúlyozta.
A Duett: zene és fényképezés című tablókiállítás részlete a Múzeumkertben a megnyitó napján, 2025. október 7-én. A Magyar Nemzeti Múzeum és a Magyar Zene Háza közös kiállítása december 7-ig látogatható
Fotó: MTI/Hegedüs Róbert
