


| Előadó: | José |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Ropog József |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |

Egy két lábon járó, magába fordult őrület,
Lép színre a filmen és a fehér lovon ő üget.
Sőt ugat is ha kell gyere velem együtt vonyítsunk,
Hogy ha már a zenéhez egy cseppet sem konyítunk.
Mi a nevem, mondtam már? nem is fontos barátom,
Fordulj meg inkább, a szemedet hadd látom.
Arra vágyom, szeressék a zenémet,
Mert szeretnék végre remélni, egy kicsikét merészet.
Magyar nemzetiségű, szlovák állampolgár,
Ennyi vagyok én, kevesebb az államadónál.
KN City, a városom, én imádom,
Szivárog a gyűlölet, én pediglen kivágom
Az ablakon az egészet, mielőtt még szétrágná a testemet az enyészet.
A papír elégett, tollam pedig hideg kövön, háborogva landolt,
A zene elkapott és a hátamba markolt.
Refr.:
Az én nevem, hogyha érdekel,
Hát tedd fel a kezedet és énekeld,
A Joszé az nem ül, a helyes az a Hozé,
Beüt a zeném, mint a vodka meg a rozé.
Az én nevem, hogyha érdekel,
Hát tedd fel a kezedet és énekeld,
A Joszé az nem ül, a helyes az a Hozé,
Beüt a zeném, mint a vodka meg a rozé.
Elfogadtak, elismernek, tisztel, mégis elítél,
De nincs köztünk fal, max egy kis kerítés.
Nyerítést hallasz, hogyha engem hallgatsz,
Meg nem vagyok én szép, mint az Athéné, a Pallasz.
A nevem is selejt, se nem nő, se nem lejt,
Eurót kértem mellé kaptam pár lejt.
Kert vagy igazság, meg félénk vagy merész,
Nem kertelek barátom, nem vagyok én kertész.
Sertés az étlapon, elkapják a grabancom,
Mert kint ittam a parkban, a fák közt a padon...
Én meg csak hagyom, hogy a zene elringasson,
Jah, a fórumon irogasson.
Had örüljön szegény, világból kirohanhasson,
Úgyis hason csúszik, hogy engem hallhasson.
Egóm az megvan, de elveszett a telóm,
Haló heló, a tiszteletem Kecsón...
Refr.:
Az én nevem, hogyha érdekel,
Hát tedd fel a kezedet és énekeld,
A Joszé az nem ül, a helyes az a Hozé,
Beüt a zeném, mint a vodka meg a rozé.
Az én nevem, hogyha érdekel,
Hát tedd fel a kezedet és énekeld,
A Joszé az nem ül, a helyes az a Hozé,
Beüt a zeném, mint a vodka meg a rozé.
Semmitmondó rímek, semmitmondó mondatok,
Emlékzetes tegnapok, reménytelen holnapok.
Hegyesebb az élet vámpírölő ezüst karónál,
Hajóznál elfele, ha anyósnál kellene,
Élned, laknod, éhen halnod,
Hogy kötelet kelljen majd csomóval ragadnod.
Na mi a céé? A celeb csak röviden,
A Péé meg a foszfornak a vegyjele a töriben.
Látod még csak azt se, vágom, hogy ez kémia,
Hát miért kéne tisztelned, meg felnézni a srácra,
Nem önmagáért, csak mert olyan magas,
Vékony felhőkarcoló, a lába meg hanyas,
Hányas, hányás, hányásfolt.
Minden kedves hallgató, engem így olt.
José a nevem, ezt így ahogy van vállalom,
És hogy mit gondolsz rólam barátom ezt rád hagyom.
Refr.:
Az én nevem, hogyha érdekel,
Hát tedd fel a kezedet és énekeld,
A Joszé az nem ül, a helyes az a Hozé,
Beüt a zeném, mint a vodka meg a rozé.
Az én nevem, hogyha érdekel,
Hát tedd fel a kezedet és énekeld,
A Joszé az nem ül, a helyes az a Hozé,
Beüt a zeném, mint a vodka meg a rozé.



Szó sincs retróról, de mindenképpen hangos időutazás a kétezres évek hazai könnyű-rock alapvetéseit egy színpadon látni.
A populárisabb Zanzibar nemrég múlt 25 éves, a vérbeli rock ’n roll brigád, vagyis a felvidéki Rómeó Vérzik pedig kereken három évtizedet ünnepelt novemberben. És bár a starttól mindkét csapat esetében évtizedek teltek el, tagok távoztak és érkeztek, gitárok törtek, meg aranylemezekkel telt meg a fal, egy valami nem változott: a zenéjük őszintesége.
- Nem vagyok az a típus, aki a múltba réved és azon töri a fejét, mit rontott el.. Soha nem függtünk senkitől, és ez adott nekünk igazi szabadságot
- mondta a Rockstar Magazinnak a Rómeó Vérzik frontembere, Koppány, amikor arról kérdezték, lenne-e olyan 30 év távlatából, amit mai fejjel másképpen csinálna.
Persze ha szabadságról meg hitelességről van szó, ahhoz Terecskei Ritáéknak is lesz pár szava, hiszen hiába változtak az idők az alakulásuk óta, ők az elmúlt – már több mint - negyed században kitartottak amellett az őszinte rockvonal mellett, amivel 1999 januárjában legendásan útnak indultak, hogy
olyan slágerek adjanak a hazai könnyűzenének, mint az Igazi nevem, vagy az Ádám keresi Évát és a Szerelemről szó sem volt.
Nem csak nosztalgia várható, hanem ugrálós-éneklős rockbuli is készül
Már csak azért is, mert a Rómeó Vérzik Koppánya kis kényszerpihenője után az Akvárium színpadán tér vissza a fővárosba, hogy még az eddiginél is nagyobb energiával csapjon a húrok közé, legalább annyira pörgős nótákkal, mint
Az Ördög, az Isten, az Élet és a Halál, a Keleti rock és roll, a Kiskakas pedig pláne, hogy nem maradhat le a setlist-ről.
A két zenekar amúgy még sosem turnézott együtt, úgyhogy ez a mostani, március 7-i koncert igazi hazai rocktörténeti különlegességnek számít majd.