|
|
|
| Előadó: | Halott Pénz |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Marsalkó 'Halott Pénz' Dávid |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
FankaDeli:
Halott Pénz Dávid
Pécs város, Fejjel lefelé
meg a FankaDeli Feri héjj
negyedik emelet
ahonnan ez jött héjj
Halott Pénz:
106 évet élni is túl kevés
mert túl sok az ismeretlen még
túl sok ami vár rám
nem voltam még londonban se rómában se kómában faszom megint itt vagyok.
Második emelet jobbra az első ajtó
a névtábla kint lóg Marsalkó.
Dávid vagyok én Napóleon másodszor
a szívemben soha nem lesz aki rátok szól
igyatok a borból és köpjetek vizet
a linzert savanyún
fizetésből elvonón
a jogsidat bevonom
lemegyek a felvonón
a fejadagod levonom
az agyadat kiveszem és megadom
magam
magamtól adom meg
magamnak megadom
magamtól halok meg.
Itt vagy és látsz
bár fakó a kép
gyújts meg a gyertyám
és fújd amíg ég.
Nem a szeretet tart össze minket
bár látom hogy intett
helo!örülök hogy látlak hogy vinne el a nátha
az órám nem drága de lenyúlnád,
lehúznál mint anyám a RELUXÁT.
Mindegy hogy belém rúgsz vagy velem rúgsz
be
megyek hogy a bátyám belét húzd ki
gyere legyél Bruce Lee
és rúgd ki a fogamat
hogy úgy igyam a boromat.
Hogy Bobby Brown majd borogat.
Csak a vállam mit megvonok .
Fonogramtalan monogram
mert hiába lettem én monogám
hogy ha fogtam már álmatlanul a bokám.
Százszor már elmondtam még egyszer nem tudom
az aki most vagyok azt holnap már megunom
a szabadság peremén a lovakat megülöm
ha meglátom magamat meglátod lelövöm.
FankaDeli(refrén):
Már megint elmúlt egy nap már
Már megint nincs bodzaszörp már
Már megint egy jéghideg talp már
Már megint berúgva költ már
Már megint elmúlt egy éj már
Már megint nincs hova bújjak már
Már megint elfutott a tél már
Már megint csikiznek az ujjak
FankaDeli:
A Föld kerekén még vegetál az élet
Nincs belépő, de ti mégis téptek
A füstölőm köszön, ásít a papucsom
A horoszkóp szerint ma leszek a csúcson
Nevetgélve nézem a sok apró hangyát
Manapság szabadság – zaciba adják
Iszom a rosém, de nem vagyok bohém
Nem galéri a wiwen, csak pár szaros szókép
Ha kérdenéd honnét, mondanám innen
Ahol senkiként tudtam valamire vinnem
Te hatvanat keresel, én meg nem leszek hatvan
Mondjuk ki bazmeg: kurva nagy baj van
Az öregek nem értik, a fiatalok suták
Csak a pénz, drogok, fegyverek, meg a bulák
A lemez a régi, de biza szarkalábak
Intenek devizaalapú agyhalálnak
Ha még mindig nem érted, ne rágódj rajta
A kisebbség én vagyok, a levágós fajta
Lyukas a zokni, kopott a nadrág
De világot látott, míg te fúrod a kasszát
FankaDeli Feri, meg a negyedik emelet
Ha tetszik, ha nem felnyitotta a szemeket
Reppháború, utána két darab írásjel
És még mindig nem érted, ez a szívás héjj
Istenem adj fényt a sötétség tengerén
Végtelen tárhelyet a szerelem szerverén
Fejjel lefelé, Pécs város, Halott Pénz
Ahonnan ez jött, meglátod van ott még
Már megint elmúlt egy nap már
Már megint nincs bodzaszörp már
Már megint egy jéghideg talp már
Már megint berúgva költ már
Már megint elmúlt egy éj már
Már megint nincs hova bújjak már
Már megint elfutott a tél már
Már megint csikiznek az ujjak 2X
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
