|
|
|
| Előadó: | Halott Pénz |
|---|---|
| Album: | Fejjel lefelé |
| Megjelenés: | 2009 |
| Hossz: | 3:16 |
| Szövegírók: |
Marsalkó 'Halott Pénz' Dávid Szlikk |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Halott Pénz:
Töltök egy kis jaffát és eljátszom a jópofát
köpköd a nép de nem adom a doktorát.
Egy alternatív gyógymód vágd ki a gyomrod.
Az agyam nagyobb mint a farkam de a
farkam nagyobb mint az agyad. Mer a
hasam nem kockás és nem is barna
ezért ízibe lelépek Mexikóba
2 géppel megyek oda retúr nem kell
2 géppel megyek oda retúr nem kell
2 géppel megyek oda mert közvetlen nincs ezért két jegy, de retúr nem kell.
Un dos tres
míg te Strepsilst szedsz
én step by step jutok sztriptízhez
itt van még tíz teszt
mondom még lisztezd
hogy vastag legyen a húsa a fistinghez.
kerekmellű látínák/3X
szeretik a váníliát
kerekmellű látínák/3X
szeretik a meggyet.
Halott Pénz:
A zoknimba dollárokat rakok el
Mer a szívem vagy a vesém adod el
Bár a szívem neked adom
íme itt a sziget jegyem
a testem leszigetelem
szikszalaggal szűk szavakkal sokszögekkel.
Miért mondjam én hogy hívj?/3X
Megint mikor a téma, mi rendre felrepít.
30 fok éjjel barmicvót bérel
30szor éjjel a frodómon brékel
Salma Hayek eltűnt pedig hát láttam
mikor ott ült mellettem a didibárban
kerekmellű látínák/3X
szeretik a váníliát
kerekmellű látínát/3X
szeretik a meggyet.
Szlikk:
mexikói gyógymód iterálva
fenn a repiben a beled bele ki-behányva
alternatíva díva fenve csicseg rád ha
az úton a tequila száma nem ütközik határba
makrancos Mityka fesztivál a terminálban
itt lenn temérdek latina Anita minket vár ma
lehullik a sombrero az hombreró' pillantásra
olyan a táncfolyam Heidi Klum sem rezignálna
Figyelj-fi-figyelj már na, Ingridke tipegj hátra
Itt nem sí a paradicsom, hanem egy tucat pálma
És lenn az utcán rázza a chicana Yucatanban
Az idegent melegen nem hidegen fogadják, na!
kerekmellű látínák/3X
szeretik a váníliát
kerekmellű látínák/3X
szeretik a meggyet.
Babe a fogadásra a hajad fonjad hátra
Nincsen hózentróger, valami klott gatyában
Lejtem, tequila sunrise olvadásba
Szlikk meg a bandita night kifulladásba
Fújja a trombitás, ah, nem kell fordítás ma
Itt a test beszél: vonaglunk orbitálba
Nincsen Horthy itt már, sem Hortobágy
Csak fehérhomok-ágy, ahol ordibálva
Holmi orgiába olvad szerelmünk
Kegyetlen kegyeltem, együtt remegjünk
Ma érkeztünk, csomagok még csatolva
Azonban mi már szlalomban szambázunk a szalonban!
kerekmellű látínák/3X
szeretik a váníliát
kerekmellű látínák/3X
szeretik a meggyet.
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
