|
|
|
Senki nem lát, senki nem hall,
nincsen már, ki átölel.
Olyan távol, messze jársz,
hogy a gondolat sem talál, szívem mégis vár.
Senki nem szól, hogyha kérdem:
Mért hagytál itt hirtelen?
Mi lesz velem, ha jő az éj, mi lesz velem ha fúj a szél, ha a tűz már nem ég?
Refr.: [Soha olyan jó nem volt még, mint amikor hozzám eljöttél.
Bárcsak látnám még, hogy lángol a szemed!
Soha olyan jó nem lesz már, mint amikor nálam itt voltál.
Szívem mégis vár, hogy hadd legyen veled!(Újra csak veled!)]
...
Egyszer visszatérsz majd hozzám. Várok rád minden napon!
Addig itt leszek egymagam, senki nem hallja már szavam, csak a szél, s a néma táj!
Refr.: [2x]
...
