|
|
|
|
|
| Előadó: | Rovo |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Rovó Balázs |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Most kinyílott az avatar, nézd ott egy boldog kisfiú
Egy kedves képen, hogy nevet, a kis hiú.
Na meg egy másik, itt kaptam meg a hintalovamat,
Mire megtanultam ráülni, az nem volt könnyű folyamat.
Emlékszem, legelőször átestem, persze nem sírtam,
Felkeltem és székről másztam fel rá, azt bírtam órákig.
Bazsi csak hintázott meg majszolt,
Egész addig a pillanatig, míg este anya rám szólt,
Hogy most már aztán lefekvés, nem mondom ám többször,
Jajj ugyan, hát már így is közölted, vagy ötször.
Tény, hogy emlékek raktárából táplálom a jelent,
Tény, hogy nem tudom elmondani, ki fontos mit is jelent.
Az is igaz, hogy sokat hibáztam, elcsúszott az életem,
Gyötör, hogy úrrá lett rajtam a holnaptól félelem.
De ezt csak magamnak köszönhetem, mert a tudat néha lefagy,
Ember nézz már tükörbe, ijesztő, minden te vagy!
Ez a gusztustalan féreg, hát mi az miért élek,
Hogy érzek, te sem tudod, amolyan szív kontra lélek.
Hogy megfutamodom, magam köré építettem falakat,
Melyek miatt könnyes szemmel írom most e szavakat.
Igen, volt kit szerettem, és volt ki viszont szeretett,
Volt ki rajtam, de akadt olyan is, aki velem nevetett.
Most megfáradtam picit, pedig évek óta oly nehéz,
Esz a penész, meglehet hogy oly sok ember lenéz.
De bízom, e sorokkal, tán e korszaknak vége jön,
Hogy bennem béke és szeretet, ha nincs még, létrejön.
Magyarnak születtem, azzá tett a sorsom,
És sokáig csak az számított, hogy tele legyen a korsóm.
És most itt állok a tükör előtt, magammal szemben,
Ki vagy te ember? Szedd össze magad!
Szó sincs retróról, de mindenképpen hangos időutazás a kétezres évek hazai könnyű-rock alapvetéseit egy színpadon látni.
A populárisabb Zanzibar nemrég múlt 25 éves, a vérbeli rock ’n roll brigád, vagyis a felvidéki Rómeó Vérzik pedig kereken három évtizedet ünnepelt novemberben. És bár a starttól mindkét csapat esetében évtizedek teltek el, tagok távoztak és érkeztek, gitárok törtek, meg aranylemezekkel telt meg a fal, egy valami nem változott: a zenéjük őszintesége.
- Nem vagyok az a típus, aki a múltba réved és azon töri a fejét, mit rontott el.. Soha nem függtünk senkitől, és ez adott nekünk igazi szabadságot
- mondta a Rockstar Magazinnak a Rómeó Vérzik frontembere, Koppány, amikor arról kérdezték, lenne-e olyan 30 év távlatából, amit mai fejjel másképpen csinálna.
.jpg)
Persze ha szabadságról meg hitelességről van szó, ahhoz Terecskei Ritáéknak is lesz pár szava, hiszen hiába változtak az idők az alakulásuk óta, ők az elmúlt – már több mint - negyed században kitartottak amellett az őszinte rockvonal mellett, amivel 1999 januárjában legendásan útnak indultak, hogy
olyan slágerek adjanak a hazai könnyűzenének, mint az Igazi nevem, vagy az Ádám keresi Évát és a Szerelemről szó sem volt.
Nem csak nosztalgia várható, hanem ugrálós-éneklős rockbuli is készül
Már csak azért is, mert a Rómeó Vérzik Koppánya kis kényszerpihenője után az Akvárium színpadán tér vissza a fővárosba, hogy még az eddiginél is nagyobb energiával csapjon a húrok közé, legalább annyira pörgős nótákkal, mint
Az Ördög, az Isten, az Élet és a Halál, a Keleti rock és roll, a Kiskakas pedig pláne, hogy nem maradhat le a setlist-ről.
A két zenekar amúgy még sosem turnézott együtt, úgyhogy ez a mostani, március 7-i koncert igazi hazai rocktörténeti különlegességnek számít majd.
