|
|
|
| Előadó: | József és színes, szélesvásznú álomkabát (musical) |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
József anyja volt a kedvenc hitvesem,
Nem szerettem rajta kívül egyet sem,
S te olyan vagy, épp, mint ő,
Oly megkapó és megnyerő!
Kényeztette Jákob ezt az egy fiát,
Benne látta ifjú kori önmagát,
De dühöngtek a többiek,
Hogy ez nem igazság!
Ha mi csak futottunk még
Fütyülünk rád testvérkénk!
Kérdezgették Jákobot gyakorta:
Miért tartsz minket másodrendű sorba?
József bájos mosolya: idétlen és ostoba.
Ámde Jákob nem látta a veszélyt,
Rajongása elvette az eszét.
Minden álmom Józsefben valóra vált!
Azt gondolta tudja meg a nagyvilág,
Többre tartja másoknál az egy fiát,
És Józsefé az ajándék: e drága szép kabát.
Első rendű gyapjú szőrből készített,
Könnyű anyag, de rossz időben jó meleg.
Egy sült parasztnak túl finom!,
Mi úgy találjuk ezt!
Aki íj kabátban jár
Nem turkál a földben már.
Hordta éjjel- nappal szép kabátját,
Ezzel bosszantotta összes bátyát.
Drága apám milyen szép
E páratlan nagy ajándék!
Sok-sok színe tündöklik a fényben,
Szinte úszik zöldben, drappban, kékben.
Tengerzöld és sárga és rőt és drapp és kék.
Szólt a többi testvár erre mérgesen:
Nem kedveltük jó öcsénket eddig sem,
De most aztán elég úgy ám,
A mérték most betelt!
ÉS az agyuk elborult, mikor József felvonult.
Megsétáltatta új kabátját.
Rosszul jársz, ha gyűlöl minden bátyád.
Szép vagyok mint senki más,
Egy sétáló műalkotás.
Minden színe tündöklik a napban,
Illik hozzám épp ezért is kaptam.
Tengerzöld és sárga és rőt és drapp
És vörös és bronz és mályva és birs
És türkiz és barna és piros és halványlila
És bíbor, okker és méz és gyöngyházszínű
És ezüst és fényes és arany és keki és rubin
És felhő szürke.
Málna és eleven zöld és sárga és rőt és drapp
És vörös és bronz és mályva és birs és türkiz
És barna és piros és halvány lila és bíbor.
Okker és méz és gyöngyház színű és ezüst és fényes.
Arany és keki és rubin és felhő szürke
És okker és málna és pink és nefelejcs kék!
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
