|
|
|
Big Zojc:
Utcai bandák
mindig voltak, még mindig vannak
és mindig is lesznek
nem maradnak a területükön
mindig terjeszkednek.
El akarják pusztítani őket
csak ez lehetetlen,
mert mindig lesznek olyanok akik
újra fegyverkezni kezdenek.
Ők uralják
az utcákat a városrészt,
de talán még az egész várost is?
Drog hálózataik
már az intézményeket is fenyegetik
hiába zárják be őket
a vezérek még ott is megtesznek mindent,
hogy még a rácsok mögött se
álljon le az üzlet.
Füvet és drogokat vesznek,
majd ezek terjedelmes mértékben folynak be a zsebekbe
a rendőrség ez ellen nem tehet semmit, mert
mire oda érnek már régen máshol terjesztik
az üzlet meg volt mehet az utcára - jo az utcára.
És aki nem adja a pénzt,
pedig megvette
bemegy a házába rátör a családjára
ezek nem tiszetelnek semmit és senkit
csak azt, hogy jó legyen nekik
Ezért képesek ölni
csak azért hogy jó legyen nekik
Ezért képesek ölni.
Képesek ölni!
refrén2x:
Utcai bandák kezekben fegyverek
Veszélyes területeken élő emberek
Vigyázz, mert az életedbe kerülhet
A repülő töltény a fejedbe kerülhet
Mc Die:
A kormány ez ellen nem tehet semmit, de vajon miért?
Azért, mert bűnrészesek, de valamilyen szinten
ők is félnek
ördögi kör amiből kiszállni nem mernek,
mert eltaposnak, mint egy bogarat
beleértve a családodat a házadat
romba döntik amit felépítettél
egy csapásra tönkre teszik.
A rivális bandák egymással hadakoznak,
ha szól a vezér egyből fegyvert rántanak.
De miért?
A hatalomért?
Nem csak egy kicsi
talpalatnyi utcáért.
Erre megy ki a játék, hogy minél több hejen terjesszék az igét
fegyvert és értelmetlen múlt miatti meg nem szűnő gyűlöletet
gyerekeket vadálattá nevelik
és ha felnő rablásban, gyilkosságban letesztelik
civileket ölnek halomra kik véletlen arra tévedtek
nem kegyelmeznek senkinek sem gyereknek, sem öregnek
csak a saját bandáik és törvényeik szerint élhetnek.
Csak így élhetnek!
refrén2x:
Utcai bandák kezekben fegyverek
Veszélyes területeken élő emberek
Vigyázz, mert az életedbe kerülhet
A repülő töltény a fejedbe kerülhet
TUDÓSÍTÁS
Ahogyan arról korábban beszámoltunk, a Honeybeast egészen különleges utazásra hívta a közönséget tavaly novemberben. Most pedig a Budapest Park színpadán is életre kelt a minden érzékszervünket kényeztető univerzum.
A zenekartól nem áll távol a kísérletezés: ősszel egy nagylemezzel jelentkeztek, melynek dalai egyszerre felismerhetők, mégis kicsit mások.
A szimfonikusokkal, kortárs balett-tel és Ráskó Eszter stand-uppal színesített színháztermes turnék után, a Honeybeast megint egyedülálló produkcióval lépett színpadra. A korábbi állomásokon már bizonyított – és a Művészetek Palotájában teltházzal zajlott – különleges koncert a Parkban sem okozott különösebb csalódást.
– Egyfajta megújulásban vagyunk. Az album tele van érdekességekkel, olyan dalokkal, melyekben kiléptünk a komfortzónánkból, de szerepel rajta régi munkánk teljesen újragondolva is. Izgalmas, sokszínű anyag, amin nagyon nagy örömmel dolgoztunk – fogalmazott Bencsik-Kovács Zoli, a zenekar dalszerző-szövegírója és gitárosa.
– A kitalált látvány-koncepciónk szerint, a színpad teljes hátsó részét, félkörívben (közel 180 fokban) kitöltő, nagy pixelszámú ledfalat építünk, olyan 3D-s hatást teremtve, amelynek mi, a színpadon zenélő zenekar is részei vagyunk, olyan valós és képzeletbeli helyszíneket megjelenítve, amelyek a Honeybeast dalokban tűnnek föl – mesélte a koncertről Tarján Zsófi – aki nemcsak hangja, de grafikusként, művészeti vezetője is a zenekarnak.
A Legnagyobb hős az Így játszom és a többi jól ismert Honeybeast dal szereplői, akiknek magányaikban, szerelmeikben, félelmeikben és örömeikben oly gyakran magunkra ismerünk, most életre keltek. A közel kétórás koncerten csodás helyszínekre vittek, ahol közös élményeink univerzumait járhattuk körbe, a római Colosseumtól az erdélyi viskóig, Portugáliától egészen az Androméda-köd spirálgalaxisáig.
S hogy milyen volt a Parkos koncert?
Egészen megdöbbentett, hogy Tarján Zsófival is előfordul, hogy félrecsúsznak a hangok. És megesik, hogy nincs szinkronban az ének a zenével. Úgy tűnt, mintha Zsófi túlságosan is akarta volna, hogy jó legyen. Hogyne akarta volna: a tizedik Budapest Parkos koncert volt a Honeybeast életében, ráadásul a Cinematrip valóban különleges látványvilággal spékelte meg az estét. Erre szükség is volt, mert a vizuál igazán felturbózta hangulatot, de a dalok így is csak a koncert második felétől kezdtek igazán működni. Van az úgy, hogy valaki nagyon tökéleteset akar és ettől erőltetetté válik. Picit most is ez volt érzékelhető.
Talán több lazasággal és könnyedséggel nem csúszott vagy épp csuklott volna el az énekesnő hangja. Hasznos volt, hogy a dalok jelentős részénél a zenekar feliratozta a szöveget, mert ha valaki nem tartozik a hardcore Honeybeast-fanok közé, gyakorta nem érthette azt tisztán.
Az atmoszféra, amelyet a zenekar teremt és az az üzenet-halmaz, amelyet a szövegekben hordoz, ellentmond minden hurráoptimista magyar formációnak.
A Honeybeast szeret kísérletezni. És még így is abszolút hitelesen közvetíti a maga egységes és szilárd világképét, ezzel együtt pedig azt a gyakorta keserédes attitűdöt, amely szintén a zenekar sajátja.
Nézz bele a koncertbe itt.
Az előzenekar a The Roving Chess Club volt.
Fotók: Budapest Park
