|
|
|
Márai Sándor - A gyertyák csonkig égnek:
Az ember lassan öregszik meg:
Először az élethez
és az emberekhez való kedve öregszik.
Tudod, lassan minden olyan valóságos lesz,
Mindennek megismered értelmét,
Minden olyan félelmesen és unalmasan ismétlődik.
Ez is öregség mikor már tudod:
Hogy a pohár semmi más,
Csak pohár.
Mc Die:
Félelemben éltem le fél életem
Változni már nemtudok lehetetlen
Kitíphetem a szivem, de erősebb az érzelem
Kérdezem miért születik az értelem,
Ha nem érthetem meg, hogy miért van ez így,
Hogy ezrek gyászolnak és díszítenek sírt
Gyűlöletet szítanak kik szeretni nem tudnak
Jóból is csak rossz emlékek törnek elő
Benned, bennünk változnak az idők
Múlnak el remények emberi érzések, életek,
Vallásban való hitek
várakozásban megőrült emberek ... igaz
Szárnyal a madár míg van ki látja
És a túlvilágon nem ér sokat akinek van diplomája ... bár
Sok ember ezt így látja jobb ember is lehetnék, ha igazán mernék,
De cselekedni a jelenbe?
Inkább nem kockáztatnék,
De akikben bízok értük mindent feladnék
Sorsomnak felét kezem tűzbe tenném
Csak a remény ad erőt nélküle mit sem érnék
Utolsó perceimben is egy percet kérnék
Istentől adjon erőt abból a kevésből ami maradt,
Mert ha új világ köszönt ránk
Ne mondjuk, hogy a harag ami maradt
Ne mondjuk, hogy a gyűlölet vette át a hatalmat
Remény él, de halványodik
És ha nem cselekszünk egy sem marad.
Ha nem cselekszünk egy sem marad!
refrén:
Van remény ami visszatart,
Ha a sötétség újra elragad
Életbentart erőt ad,
Hogy eltöröljed gondjaidat
Szürke képek ködös múlt
Csillagok útján megindul
Big Zojc:
Még szólnak és üzennek ők
Mély szellemhangokon
A tested is emlékszik mint távoli rokon,
De változik az élet
Múlik az idő
Emlékeid vesznek
Jövőd álmaid
Mélyberekedtek
Éheznek emberek
Naponta többen életet vesztenek
Emberek pusztitanak mérgeznek közben
Nem értik
Mi dolguk az életben,
Hogy miért születtek?
Pedig igazából
Nagyon szerencsések hiszen ártatlan
Anyátlan gyerekek az intenzíven fekszenek
Akiknek álmuk, hogy élhessenek
Nem válhat valóra, mert pénzéhes a világ
És az összetartás hiányzik
A kölcsönös bizalom
Ami még csak nem is szikrázik
Éhezik a föld, de nem nőhet több virág
A világ romlott mi rajta élünk
Nincs sok idő hátra
Tudatában magunkat
Megemésszük hamis hiteket terjesztenek, de engem ezzel
Nem tévesztenek meg
Hamis imát kígyó szájából veri vissza a hangot
A templom faláról öregségre átkot
Fiatalságra pedofil papoknak szabad kijáratot,
Mert menekülnek igen ők félnek
Tudják a pokolban megfertőzik a lélek
Rájön lassan az egész világ
Mi is az az itélet
Akkor aztán reményért ne dobjál el
Még egy életet
refrén:
Van remény ami visszatart,
Ha a sötétség újra elragad
Életbentart erőt ad,
Hogy eltöröljed gondjaidat
Szürke képek ködös múlt
Csillagok útján megindul
Wenom:
Ember - ember ellen testet golyó szakít
Háborút kezdeni szakad már a negatív
Várni a holnapot, de a tegnap sem tisztít még
Világgá mennék, de nincs sok remény - ja
Vigyáznom kell, mert vadászok lesnek
Minden zugból engem célpontba tesznek
Keresztet vetek, majd elindulok persze akárhova
Lépek sárba taposok, mert sárban születtek
Sarat is esznek és már hirdeti a tv, hogy
Töltsem a kalibert reménynek már nincsen helye
Inkább fogj egy dárdát és célozz a szivemre
Jah csak a szívemre... - a
refrén:
Van remény ami visszatart,
Ha a sötétség újra elragad
Életbentart erőt ad,
Hogy eltöröljed gondjaidat
Szürke képek ködös múlt
Csillagok útján megindul
TUDÓSÍTÁS
Ahogyan arról korábban beszámoltunk, a Honeybeast egészen különleges utazásra hívta a közönséget tavaly novemberben. Most pedig a Budapest Park színpadán is életre kelt a minden érzékszervünket kényeztető univerzum.
A zenekartól nem áll távol a kísérletezés: ősszel egy nagylemezzel jelentkeztek, melynek dalai egyszerre felismerhetők, mégis kicsit mások.
A szimfonikusokkal, kortárs balett-tel és Ráskó Eszter stand-uppal színesített színháztermes turnék után, a Honeybeast megint egyedülálló produkcióval lépett színpadra. A korábbi állomásokon már bizonyított – és a Művészetek Palotájában teltházzal zajlott – különleges koncert a Parkban sem okozott különösebb csalódást.
– Egyfajta megújulásban vagyunk. Az album tele van érdekességekkel, olyan dalokkal, melyekben kiléptünk a komfortzónánkból, de szerepel rajta régi munkánk teljesen újragondolva is. Izgalmas, sokszínű anyag, amin nagyon nagy örömmel dolgoztunk – fogalmazott Bencsik-Kovács Zoli, a zenekar dalszerző-szövegírója és gitárosa.
– A kitalált látvány-koncepciónk szerint, a színpad teljes hátsó részét, félkörívben (közel 180 fokban) kitöltő, nagy pixelszámú ledfalat építünk, olyan 3D-s hatást teremtve, amelynek mi, a színpadon zenélő zenekar is részei vagyunk, olyan valós és képzeletbeli helyszíneket megjelenítve, amelyek a Honeybeast dalokban tűnnek föl – mesélte a koncertről Tarján Zsófi – aki nemcsak hangja, de grafikusként, művészeti vezetője is a zenekarnak.
A Legnagyobb hős az Így játszom és a többi jól ismert Honeybeast dal szereplői, akiknek magányaikban, szerelmeikben, félelmeikben és örömeikben oly gyakran magunkra ismerünk, most életre keltek. A közel kétórás koncerten csodás helyszínekre vittek, ahol közös élményeink univerzumait járhattuk körbe, a római Colosseumtól az erdélyi viskóig, Portugáliától egészen az Androméda-köd spirálgalaxisáig.
S hogy milyen volt a Parkos koncert?
Egészen megdöbbentett, hogy Tarján Zsófival is előfordul, hogy félrecsúsznak a hangok. És megesik, hogy nincs szinkronban az ének a zenével. Úgy tűnt, mintha Zsófi túlságosan is akarta volna, hogy jó legyen. Hogyne akarta volna: a tizedik Budapest Parkos koncert volt a Honeybeast életében, ráadásul a Cinematrip valóban különleges látványvilággal spékelte meg az estét. Erre szükség is volt, mert a vizuál igazán felturbózta hangulatot, de a dalok így is csak a koncert második felétől kezdtek igazán működni. Van az úgy, hogy valaki nagyon tökéleteset akar és ettől erőltetetté válik. Picit most is ez volt érzékelhető.
Talán több lazasággal és könnyedséggel nem csúszott vagy épp csuklott volna el az énekesnő hangja. Hasznos volt, hogy a dalok jelentős részénél a zenekar feliratozta a szöveget, mert ha valaki nem tartozik a hardcore Honeybeast-fanok közé, gyakorta nem érthette azt tisztán.
Az atmoszféra, amelyet a zenekar teremt és az az üzenet-halmaz, amelyet a szövegekben hordoz, ellentmond minden hurráoptimista magyar formációnak.
A Honeybeast szeret kísérletezni. És még így is abszolút hitelesen közvetíti a maga egységes és szilárd világképét, ezzel együtt pedig azt a gyakorta keserédes attitűdöt, amely szintén a zenekar sajátja.
Nézz bele a koncertbe itt.
Az előzenekar a The Roving Chess Club volt.
Fotók: Budapest Park
