|
|
|
refrén:
Pokoli út neked új
Nekem már meg szokott út
Elcsábít a vesztedbe húz
Itt nincs ajtó nincs kiút
Big Zojc:
Pokolra kerülsz, ha a pokolba vágysz.
Pokoli utat nagyon jól járd!
vagy járod, ez most a jelen?
Hiába könyörögsz nem lesz kegyelem!
Nem is volt nem is lesz!
Az utcákon mély szöges verem,
Mindig bele esek, ha akarom, ha nem
Én soha nem kevertem
Se főzeléket, se szart
Mégis finom ez a kevés vaj
Amit a száraz kenyérre kenek
Talán megis eszek de nem!
A fogam benne maradt
Norbihoz nem fogok járni nem leszek dagadt
Persze meg maradt egy kis fölösleg az arcomon
Érdekesen estek ezek a pofonok
Mindent felfogok, ha értelmes ha kell,
Mondták is ez a éles eszű gyerek
Értelmetlen, ha kell
Bár nem tagadom vág az eszem, mint a kés
Ha nem életlen véletlen eltévedtem
Itt nem nehéz a sötét sikátorokban nyúl felém a kéz
A pokoli útban az értelem elvész
Nem segít a puszta ész
és gondold meg hogy hova lépsz.
jah hogy hova lépsz!
refrén2X
Pokoli út neked új
Nekem már meg szokott út
Elcsábít a vesztedbe húz
Itt nincs ajtó nincs kiút
Mc Die
Veled?
Velem?
Elment az eszem?
Tudom hogy a falnak itt nincsen szeme,
De ami közötte van
Az eléggé zavar, mert bűzlik
Valaki a cementbe szart
Isten álld meg az embert
Szép fejjel és egy kis ésszel az értelem nem vész el
Ma veszel kocsit holnap a tolókocsit választod anyuddal
Nem hinném hogy erről álmodtál.
Káromkodtál?
Az kárt okoz nem tudtad sebaj,
Majd a hibábol okolsz valakit meg rabolsz elveszed a kincsét
Fényezzed a jövőd ami neked nincs még
Fejleszd a generációdnak első fejezetét
Ha még nem fogtad föl akkor maradj és edd a tejfölt
Mert ügye sokan abba születnek akinek nem volt fenékig az max joghurtot kap
Abból is csak a tescosat
Félelmetes, hogy
Sehol sem jobb a helyzet terror zónában
Emberek szenvednek rettegnek hogy a
Holnap sem változik
Marad szokott út
Életbe lép a pokoli út
Ami életet vesz és nincs kiút
refrén4x
Pokoli út neked új
Nekem már meg szokott út
Elcsábít a vesztedbe húz
Itt nincs ajtó nincs kiút
TUDÓSÍTÁS
Ahogyan arról korábban beszámoltunk, a Honeybeast egészen különleges utazásra hívta a közönséget tavaly novemberben. Most pedig a Budapest Park színpadán is életre kelt a minden érzékszervünket kényeztető univerzum.
A zenekartól nem áll távol a kísérletezés: ősszel egy nagylemezzel jelentkeztek, melynek dalai egyszerre felismerhetők, mégis kicsit mások.
A szimfonikusokkal, kortárs balett-tel és Ráskó Eszter stand-uppal színesített színháztermes turnék után, a Honeybeast megint egyedülálló produkcióval lépett színpadra. A korábbi állomásokon már bizonyított – és a Művészetek Palotájában teltházzal zajlott – különleges koncert a Parkban sem okozott különösebb csalódást.
– Egyfajta megújulásban vagyunk. Az album tele van érdekességekkel, olyan dalokkal, melyekben kiléptünk a komfortzónánkból, de szerepel rajta régi munkánk teljesen újragondolva is. Izgalmas, sokszínű anyag, amin nagyon nagy örömmel dolgoztunk – fogalmazott Bencsik-Kovács Zoli, a zenekar dalszerző-szövegírója és gitárosa.
– A kitalált látvány-koncepciónk szerint, a színpad teljes hátsó részét, félkörívben (közel 180 fokban) kitöltő, nagy pixelszámú ledfalat építünk, olyan 3D-s hatást teremtve, amelynek mi, a színpadon zenélő zenekar is részei vagyunk, olyan valós és képzeletbeli helyszíneket megjelenítve, amelyek a Honeybeast dalokban tűnnek föl – mesélte a koncertről Tarján Zsófi – aki nemcsak hangja, de grafikusként, művészeti vezetője is a zenekarnak.
A Legnagyobb hős az Így játszom és a többi jól ismert Honeybeast dal szereplői, akiknek magányaikban, szerelmeikben, félelmeikben és örömeikben oly gyakran magunkra ismerünk, most életre keltek. A közel kétórás koncerten csodás helyszínekre vittek, ahol közös élményeink univerzumait járhattuk körbe, a római Colosseumtól az erdélyi viskóig, Portugáliától egészen az Androméda-köd spirálgalaxisáig.
S hogy milyen volt a Parkos koncert?
Egészen megdöbbentett, hogy Tarján Zsófival is előfordul, hogy félrecsúsznak a hangok. És megesik, hogy nincs szinkronban az ének a zenével. Úgy tűnt, mintha Zsófi túlságosan is akarta volna, hogy jó legyen. Hogyne akarta volna: a tizedik Budapest Parkos koncert volt a Honeybeast életében, ráadásul a Cinematrip valóban különleges látványvilággal spékelte meg az estét. Erre szükség is volt, mert a vizuál igazán felturbózta hangulatot, de a dalok így is csak a koncert második felétől kezdtek igazán működni. Van az úgy, hogy valaki nagyon tökéleteset akar és ettől erőltetetté válik. Picit most is ez volt érzékelhető.
Talán több lazasággal és könnyedséggel nem csúszott vagy épp csuklott volna el az énekesnő hangja. Hasznos volt, hogy a dalok jelentős részénél a zenekar feliratozta a szöveget, mert ha valaki nem tartozik a hardcore Honeybeast-fanok közé, gyakorta nem érthette azt tisztán.
Az atmoszféra, amelyet a zenekar teremt és az az üzenet-halmaz, amelyet a szövegekben hordoz, ellentmond minden hurráoptimista magyar formációnak.
A Honeybeast szeret kísérletezni. És még így is abszolút hitelesen közvetíti a maga egységes és szilárd világképét, ezzel együtt pedig azt a gyakorta keserédes attitűdöt, amely szintén a zenekar sajátja.
Nézz bele a koncertbe itt.
Az előzenekar a The Roving Chess Club volt.
Fotók: Budapest Park
