|
|
|
refrén:
Boldog új évet kivántak
Reméltük, hogy nem hiába
De ezzel rá hibáztak
B U É K!
Mc Die:
Én reménykedtem abban, hogy ez az év jobb lesz,
De már alapból az időjárás nem kedvez
Ma -10 holnap -20
A sötét évszak sötét álmába húz,
Mert lehúz a mélybe a mindennapos szürkület
Ami egy országot teljesen körülvesz
Körülfogja meg emészti
Érzi minden minta polgár hogy van miért félni
Akik élni sem hagynak pedig az országot vezetik
Véglegesen elzárják a csapokat
És lesz nekünk annyi
Meg mennyi ember veszti életét
Más csatáiban amikhez közünk sincsen héy,
De mi ez a magatartás emberek?
Mitől féltek hát mitől reszkettek?
Kértetek hát adtunk olcsó kínaiból
Nagyon sokat befaltunk legalább a korházaknak
Segítséget adtunk, mert a válság fenyeget
Mindent és mindenkit
Lassan a boltokba kenyeret nem kapsz csak cigit
De mit tehetünk mi?
Ha nekik így növekszik a profit
refrén2X:
Boldog új évet kivántak
Reméltük, hogy nem hiába,
De ezzel rá hibáztak
B U É K!
Big Zojc:
Érdekesen megy a hülyítés házról házra
Szájhagyomány útján terjed, mint egy betegség,
De vankit elkap
Valakin túllép
A sertésinfluenza előbb betámad, mint az újév,
Mert ma nálunk a való világba
A hazugnak van villája
És a tolvajnak van tele a kasszája
Mi ránk meg vár
Narnia krónikája
A fárasztó munka utáni pihenési vágy
Az, hogy a családdal nem lehetsz egy percet sem,
Mert a gyárban rohadsz
Féktelenül rohansz
Az kikészít az a porba lerángat
Annak ártanak
Aki nem ártott volna senkinek
És azt szivatják akinek este nincs is mit ennie
Így a megélhetésért
Lopni kellett mennie
És így bizony börtönbe kell leélnie
Sorstalan életét mindenki elhagyta
Nem kap se jó hírt nem kap egy levélt sem
Hogy élhessen
Az életével fizetett.
Az életével fizetett!
refrén2X:
Boldog új évet kivántak
Reméltük, hogy nem hiába,
De ezzel rá hibáztak!
B U É K!
Wenom:
Megkaptam a magamét megadta az új év
Beköszöntött már régen
A kibaszott hóhér
Az ajtónál állt hozta
A papírost, hogy
Kérem a tartozást
Befizetni most, ja
Vagy visszük a házát az utca meg - a
Családját nincs hova menni, de
Ez ellen nincs is
Mit tenni - jaa
Tudom őket ez, mind hidegen hagyja
Seggel a dzsakuzziban a blikket csekkolja az
Ingyenélő senkiházi sztárvilág foglalkoztatja (lelkiismeret)
Hagyad már akinek tegnap háza volt ma
Hajléktalan akinek tegnap élete ma
Csak egy üres jövője nulláról fel újra a
Legmagasabb szintre vagy csak annyira,
Hogy tudjon végre élni
Nekelljen minden nap a
Haláltól félni ja ahh
refrén4x:
Boldog új évet kivántak
Reméltük, hogy nem hiába,
De ezzel rá hibáztak
B U É K!
TUDÓSÍTÁS
Ahogyan arról korábban beszámoltunk, a Honeybeast egészen különleges utazásra hívta a közönséget tavaly novemberben. Most pedig a Budapest Park színpadán is életre kelt a minden érzékszervünket kényeztető univerzum.
A zenekartól nem áll távol a kísérletezés: ősszel egy nagylemezzel jelentkeztek, melynek dalai egyszerre felismerhetők, mégis kicsit mások.
A szimfonikusokkal, kortárs balett-tel és Ráskó Eszter stand-uppal színesített színháztermes turnék után, a Honeybeast megint egyedülálló produkcióval lépett színpadra. A korábbi állomásokon már bizonyított – és a Művészetek Palotájában teltházzal zajlott – különleges koncert a Parkban sem okozott különösebb csalódást.
– Egyfajta megújulásban vagyunk. Az album tele van érdekességekkel, olyan dalokkal, melyekben kiléptünk a komfortzónánkból, de szerepel rajta régi munkánk teljesen újragondolva is. Izgalmas, sokszínű anyag, amin nagyon nagy örömmel dolgoztunk – fogalmazott Bencsik-Kovács Zoli, a zenekar dalszerző-szövegírója és gitárosa.
– A kitalált látvány-koncepciónk szerint, a színpad teljes hátsó részét, félkörívben (közel 180 fokban) kitöltő, nagy pixelszámú ledfalat építünk, olyan 3D-s hatást teremtve, amelynek mi, a színpadon zenélő zenekar is részei vagyunk, olyan valós és képzeletbeli helyszíneket megjelenítve, amelyek a Honeybeast dalokban tűnnek föl – mesélte a koncertről Tarján Zsófi – aki nemcsak hangja, de grafikusként, művészeti vezetője is a zenekarnak.
A Legnagyobb hős az Így játszom és a többi jól ismert Honeybeast dal szereplői, akiknek magányaikban, szerelmeikben, félelmeikben és örömeikben oly gyakran magunkra ismerünk, most életre keltek. A közel kétórás koncerten csodás helyszínekre vittek, ahol közös élményeink univerzumait járhattuk körbe, a római Colosseumtól az erdélyi viskóig, Portugáliától egészen az Androméda-köd spirálgalaxisáig.
S hogy milyen volt a Parkos koncert?
Egészen megdöbbentett, hogy Tarján Zsófival is előfordul, hogy félrecsúsznak a hangok. És megesik, hogy nincs szinkronban az ének a zenével. Úgy tűnt, mintha Zsófi túlságosan is akarta volna, hogy jó legyen. Hogyne akarta volna: a tizedik Budapest Parkos koncert volt a Honeybeast életében, ráadásul a Cinematrip valóban különleges látványvilággal spékelte meg az estét. Erre szükség is volt, mert a vizuál igazán felturbózta hangulatot, de a dalok így is csak a koncert második felétől kezdtek igazán működni. Van az úgy, hogy valaki nagyon tökéleteset akar és ettől erőltetetté válik. Picit most is ez volt érzékelhető.
Talán több lazasággal és könnyedséggel nem csúszott vagy épp csuklott volna el az énekesnő hangja. Hasznos volt, hogy a dalok jelentős részénél a zenekar feliratozta a szöveget, mert ha valaki nem tartozik a hardcore Honeybeast-fanok közé, gyakorta nem érthette azt tisztán.
Az atmoszféra, amelyet a zenekar teremt és az az üzenet-halmaz, amelyet a szövegekben hordoz, ellentmond minden hurráoptimista magyar formációnak.
A Honeybeast szeret kísérletezni. És még így is abszolút hitelesen közvetíti a maga egységes és szilárd világképét, ezzel együtt pedig azt a gyakorta keserédes attitűdöt, amely szintén a zenekar sajátja.
Nézz bele a koncertbe itt.
Az előzenekar a The Roving Chess Club volt.
Fotók: Budapest Park
