|
|
|
Mc Die:
Álom zóna csillan meg a meggyötört arcodon,
Félelem rettegés a sötét napokon,
Általános áramszünet a városban,
Felkéne már állni és tovább mászni, mert már
Mindent elmosott az árvíz ez fáriszt
Mert nehéz az égbe mászni
Oda ahol senki se ér el csak én meg te!
Ez a tervem hidd el, csak érd el a kezem
És felhúzlak, elkúsznak a rossz emlékek
És egy jó jön helyébe, mert egy félbe vágott élet ugye
Soha nem lessz jó, de ha bízol bennem
Nem lesz elveszett a lelked
Nem bolyong a homályba és nem esel a mocsárba
Árva lélek várna téged, mert már az utca is vérez
Megváltozott az éned, de élsz ez a lényeg
Érzed a tapintásokat amit a gondolatommal adtam
Ha jó voltam veled is csak haragot kaptam
De így is mindent oda adtam, hogy egy pillantást vess rám
Nagyon sokáig vártalak ma már
Elaludt a bolygó és kitárult a galaxis
Sokszor arra gondolok szabad leszek úgyis
Tudom hiába mert,
Ennek nagy az ára kárba veszne minden
Élet jelen és jövő győzne felettünk
A sötét erő az álom zónában
Élednek ujjá a kipusztított erdők
refrén2X
Nem maradhat minden ugyanaz
Száll az idő, de az álom zóna marad
Kárba nem vész, de
Van néhány darab ami távol marad
A rossz álmok hada.
Big Zojc:
Kitárult a zóna egy pillanatra megvakultam, de tudtam hogy itt vagy nemveszíthetlek el újra
Elfújta a szél és nem láttam újra
A sötét felhőket eltakarta a világos egy újabb város
Ahol mindneki álmos
Károsodott lelkük nem menekül örökre
Rabok úgyhogy elrepül az utolsó lehetőség, hogy szabadok legyenek
Nem menthetek meg mindenkit talán téged igen
Van egy jobb hely
Elmehetünk innen sajnos elmerült a kincsem a hajómmal együtt
Ezért
Óceánokat úsztunk át a viharos szelekben megfagyott testem egy szigetre vetem
Lelkemben
Tisztázom a dolgokat rendet akarok,
Hogy tiszta legyek, amikor isten előtt állok
Ha kell követem a jeleket ködös barlangokon át
A fájdalmat nem ismerve azokat elviselem, hogy te mész el előbb
Számomra hihetetlen
Nagyon hirtelen távoztál és nem kaptalak el
sok hibát követtem el az életem során
De mindent megbántam nem félem a halált!
Nem félem a halál!
refrén4X
Nem maradhat minden ugyanaz
Száll az idő, de az álom zóna marad
Kárba nem vész, de
Van néhány darab ami távol marad
A rossz álmok hada.
TUDÓSÍTÁS
Ahogyan arról korábban beszámoltunk, a Honeybeast egészen különleges utazásra hívta a közönséget tavaly novemberben. Most pedig a Budapest Park színpadán is életre kelt a minden érzékszervünket kényeztető univerzum.
A zenekartól nem áll távol a kísérletezés: ősszel egy nagylemezzel jelentkeztek, melynek dalai egyszerre felismerhetők, mégis kicsit mások.
A szimfonikusokkal, kortárs balett-tel és Ráskó Eszter stand-uppal színesített színháztermes turnék után, a Honeybeast megint egyedülálló produkcióval lépett színpadra. A korábbi állomásokon már bizonyított – és a Művészetek Palotájában teltházzal zajlott – különleges koncert a Parkban sem okozott különösebb csalódást.
– Egyfajta megújulásban vagyunk. Az album tele van érdekességekkel, olyan dalokkal, melyekben kiléptünk a komfortzónánkból, de szerepel rajta régi munkánk teljesen újragondolva is. Izgalmas, sokszínű anyag, amin nagyon nagy örömmel dolgoztunk – fogalmazott Bencsik-Kovács Zoli, a zenekar dalszerző-szövegírója és gitárosa.
– A kitalált látvány-koncepciónk szerint, a színpad teljes hátsó részét, félkörívben (közel 180 fokban) kitöltő, nagy pixelszámú ledfalat építünk, olyan 3D-s hatást teremtve, amelynek mi, a színpadon zenélő zenekar is részei vagyunk, olyan valós és képzeletbeli helyszíneket megjelenítve, amelyek a Honeybeast dalokban tűnnek föl – mesélte a koncertről Tarján Zsófi – aki nemcsak hangja, de grafikusként, művészeti vezetője is a zenekarnak.
A Legnagyobb hős az Így játszom és a többi jól ismert Honeybeast dal szereplői, akiknek magányaikban, szerelmeikben, félelmeikben és örömeikben oly gyakran magunkra ismerünk, most életre keltek. A közel kétórás koncerten csodás helyszínekre vittek, ahol közös élményeink univerzumait járhattuk körbe, a római Colosseumtól az erdélyi viskóig, Portugáliától egészen az Androméda-köd spirálgalaxisáig.
S hogy milyen volt a Parkos koncert?
Egészen megdöbbentett, hogy Tarján Zsófival is előfordul, hogy félrecsúsznak a hangok. És megesik, hogy nincs szinkronban az ének a zenével. Úgy tűnt, mintha Zsófi túlságosan is akarta volna, hogy jó legyen. Hogyne akarta volna: a tizedik Budapest Parkos koncert volt a Honeybeast életében, ráadásul a Cinematrip valóban különleges látványvilággal spékelte meg az estét. Erre szükség is volt, mert a vizuál igazán felturbózta hangulatot, de a dalok így is csak a koncert második felétől kezdtek igazán működni. Van az úgy, hogy valaki nagyon tökéleteset akar és ettől erőltetetté válik. Picit most is ez volt érzékelhető.
Talán több lazasággal és könnyedséggel nem csúszott vagy épp csuklott volna el az énekesnő hangja. Hasznos volt, hogy a dalok jelentős részénél a zenekar feliratozta a szöveget, mert ha valaki nem tartozik a hardcore Honeybeast-fanok közé, gyakorta nem érthette azt tisztán.
Az atmoszféra, amelyet a zenekar teremt és az az üzenet-halmaz, amelyet a szövegekben hordoz, ellentmond minden hurráoptimista magyar formációnak.
A Honeybeast szeret kísérletezni. És még így is abszolút hitelesen közvetíti a maga egységes és szilárd világképét, ezzel együtt pedig azt a gyakorta keserédes attitűdöt, amely szintén a zenekar sajátja.
Nézz bele a koncertbe itt.
Az előzenekar a The Roving Chess Club volt.
Fotók: Budapest Park
