|
|
|
Melletted minden olyan más volt, tőled lett boldog a nappalom,
Mert tudtam, hogy ha felkelek, mellettem lesz az angyalom.
Ne menj el kérlek, inkább én megyek, azt ég veled,
Mert nem tudom, ha nem leszel nekem, akkor én miért legyek.
Hónapok teltek el, de napokba sem tellett,
Hogy rájöjjek, te vagy az, aki nekem régóta kellett.
És ez így marad.
Mert nekem nem kell most a változás,
Egyedül többet érsz nekem, mint a másikkal 100 dugás.
De nem értem.
Emlékszem, én mondtam, hogy ne keress,
És mégis már most hiányzik az, hogy esténként nekem ess,
Hogy velem légy,
Mert én remélem, hogy szeretnéd.
Csak zuhanok a világba, és látom, hogy a verem mély.
Hibáztam sokat, mégis megoldottuk ezerszer,
És hiányzik az is nekem, hogy karjaimban melegszel.
Hiányzik minden, mi hozzád kötött egyszer,
Hogy kettesben az ágyam szélén csöndesen fekszel.
Refr.:Melletted szerettem,
Melletted láttam,
Melletted nevettem,
Melletted álltam,
Melletted éreztem,
Melletted tudtam, hogy végre megérkeztem.
Melletted szerettem,
Melletted láttam,
Melletted nevettem,
Melletted álltam,
Melletted tudtam, hogy más nem kell,
Mert én melletted lettem csak más ember.
(Melletted lettem csak más ember, érted? Ne menj el, kérlek. Szeretlek)
Melletted nem éreztem bánatot, mert te voltál a hangulat,
Esténként az vidított fel, ha hallottam a hangodat.
Az arcodat megsimítva, csak egy dolog, mit kérek,
Ha el is hagysz te engem, akkor is mondd, hogy nem végleg.
Mert azt nem bírom.
És én már megbántam a napot, mikor tettem amit tettem,
És a szerelmed elhagyott.
Akkor tudd meg, hogy a szívem mélyen belül tudta,
Hogy nem kéne eldobjalak, de mégis azt hazudta.
És hogy miért?
Ezt én azóta is kérdezem,
Ha szeretek valakit, akkor vajon vele miért teszem.
De nem tudom.
Csak azt vágom, hogy szeretlek,
És veled akarok lenni, mert a boldogság csak veled megy.
Refr.
Melletted nem létezett fájdalom, mert csak mi voltunk, senki más,
Két mesehős: a Törpi, meg a Flemm az, aki lelkitárs.
Ez nem vitás.
A mesének itt nem lehet még vége,
Milyen lenne, ha az ember is víz nélkül élne?
Addig kűzdök én még érted, amíg van még remény,
Hiszen a remény hal meg utoljára, akárhogy is, nem én.
Úgyhogy ennyi.
Mert én rontottam el vállalom,
És hogy ha az kell hozzá, akkor rólad szól majd 100 dalom.
100 rózsát viszek majd, és százszor mondom neked,
Hogy akármi is történjen, én ott leszek veled.
Refr.
(Vágod? Szeretem a Törpit nádzsóóón. Háháhá)
Több mint 500, a létminimum alatt élő magyar előadóművész megélhetéséhez nyújtott segítséget az Előadóművészi Jogvédő Iroda 2025 első felében.
Havi nyugdíj-kiegészítő támogatást 267 olyan elismert előadóművész kapott, akik alacsony nyugdíjuk mellé semmilyen más juttatásban nem részesülnek, 166 rászorult pedig egyszeri segélyhez jutott. Az átlagos támogatási összeg 130 ezer forint volt.
Idős korukban a rangos előadóművészek különböző művészeti ágakban eltérő mértékben kerülhetnek nehéz anyagi helyzetbe. Ebből a szempontból talán a könnyűzene világa a legmostohább, ahol egyik pillanatról a másikra el lehet veszíteni a népszerűséget és azzal együtt a jövedelem nagy részét.
A könnyűzenészek körében a mai napig nehéz elültetni az időskori öngondoskodásra való felkészülés gondolatát.
Akik aktív életük során nem kaptak magas állami, szakmai kitüntetést, előfordul, hogy nehéz öregkornak néznek elébe. Rajtuk segít az EJI azzal, hogy a szolidaritás jegyében egyszeri támogatást, vagy rendszeresen nyugdíj-kiegészítést nyújtanak számukra.
A juttatás fedezetét a jogdíjak révén maguk a művészek termelik meg. A támogatásért bármely előadóművész folyamodhat, aki megfelel a feltételeknek.
Az összegről a kérelem alapján a Jogdíjbizottságok javaslatára az EJI elnöksége dönt
A nyugdíj-kiegészítés havi összegét az EJI a mindenkori legkisebb öregségi nyugdíj 35-200 százalékában, különös méltánylást igénylő esetben legfeljebb annak 300 százalékában határozta meg.
A létminimum alatt élő művészek állami nyugdíját akár meg is duplázhatja ez a kiegészítő járadék.
Fotó: illusztráció/Freepik
