|
|
|
Melletted minden olyan más volt, tőled lett boldog a nappalom,
Mert tudtam, hogy ha felkelek, mellettem lesz az angyalom.
Ne menj el kérlek, inkább én megyek, azt ég veled,
Mert nem tudom, ha nem leszel nekem, akkor én miért legyek.
Hónapok teltek el, de napokba sem tellett,
Hogy rájöjjek, te vagy az, aki nekem régóta kellett.
És ez így marad.
Mert nekem nem kell most a változás,
Egyedül többet érsz nekem, mint a másikkal 100 dugás.
De nem értem.
Emlékszem, én mondtam, hogy ne keress,
És mégis már most hiányzik az, hogy esténként nekem ess,
Hogy velem légy,
Mert én remélem, hogy szeretnéd.
Csak zuhanok a világba, és látom, hogy a verem mély.
Hibáztam sokat, mégis megoldottuk ezerszer,
És hiányzik az is nekem, hogy karjaimban melegszel.
Hiányzik minden, mi hozzád kötött egyszer,
Hogy kettesben az ágyam szélén csöndesen fekszel.
Refr.:Melletted szerettem,
Melletted láttam,
Melletted nevettem,
Melletted álltam,
Melletted éreztem,
Melletted tudtam, hogy végre megérkeztem.
Melletted szerettem,
Melletted láttam,
Melletted nevettem,
Melletted álltam,
Melletted tudtam, hogy más nem kell,
Mert én melletted lettem csak más ember.
(Melletted lettem csak más ember, érted? Ne menj el, kérlek. Szeretlek)
Melletted nem éreztem bánatot, mert te voltál a hangulat,
Esténként az vidított fel, ha hallottam a hangodat.
Az arcodat megsimítva, csak egy dolog, mit kérek,
Ha el is hagysz te engem, akkor is mondd, hogy nem végleg.
Mert azt nem bírom.
És én már megbántam a napot, mikor tettem amit tettem,
És a szerelmed elhagyott.
Akkor tudd meg, hogy a szívem mélyen belül tudta,
Hogy nem kéne eldobjalak, de mégis azt hazudta.
És hogy miért?
Ezt én azóta is kérdezem,
Ha szeretek valakit, akkor vajon vele miért teszem.
De nem tudom.
Csak azt vágom, hogy szeretlek,
És veled akarok lenni, mert a boldogság csak veled megy.
Refr.
Melletted nem létezett fájdalom, mert csak mi voltunk, senki más,
Két mesehős: a Törpi, meg a Flemm az, aki lelkitárs.
Ez nem vitás.
A mesének itt nem lehet még vége,
Milyen lenne, ha az ember is víz nélkül élne?
Addig kűzdök én még érted, amíg van még remény,
Hiszen a remény hal meg utoljára, akárhogy is, nem én.
Úgyhogy ennyi.
Mert én rontottam el vállalom,
És hogy ha az kell hozzá, akkor rólad szól majd 100 dalom.
100 rózsát viszek majd, és százszor mondom neked,
Hogy akármi is történjen, én ott leszek veled.
Refr.
(Vágod? Szeretem a Törpit nádzsóóón. Háháhá)
"Úgy érzem, egy életem van, nem leszek félember
mer’ bent izzik a szabadság a véremben"
Nyolcszámos lemezzel jelentkezik májusi tripla Aréna-koncertje előtt Magyarország legnépszerűbb előadója. A skatulya I. című lemezről a mariana.árok már túlszárnyalta a 2,5 milliós megtekintést YouTube-on, a cipoe pedig szintén hasít: 1,6 millió megtekintésnél jár. Ezekhez érkezik most hat további dal.
A dalszerző-előadó így mesél a lemezről: „Korábban mindig próbáltam előre összeírni, megtervezni minden dalt, aszerint haladni az alkotómunkával, ahogyan a fejemben egy album összeállt. Viszont a zenekészítési folyamat ennek a szöges ellentéte. Megannyi ilyen tapasztalat után biztosra mondom, hogy a legjobb hangulatok, illetve a legértékesebb gondolatok és dallamok mindig akkor érkeznek, amikor nincs előre felvázolva, hogy vajon milyen lesz a teljes egész.
A skatulya I. című lemezen Azahriah új területekre lép. Ő maga így fogalmaz: „A skatulya albumsorozattal igyekszem a legkísérletezőbb, legszélsőségesebb hangzásokat próbálgatni, aztán a legjobbakat leválogatom, s végül egy összefüggő sztorivá igyekszem formálni a lemezen.” S hogy a kísérletezést mennyire komolyan veszi, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a tartarosz című dal – ami egy metálszám. Hasonlóra – hogy egy, a karrierje csúcsán járó popsztár metáldallal rukkoljon elő – még a nemzetközi színtéren se nagyon akad példa. De hát ő maga énekli: izzik a szabadság a vérében.
A visualizerekben a mariana.árok klipjének különös, enigmatikus látványvilága köszön vissza (Emil Goodman munkái), a szövegek pedig a carpe diemtől a világvége-flessig igen széles skálán mozognak. Egy biztos: úgy lángol, hogy még a tenger mélyén se lehet kioltani.
Fotó: Azahriah
