|
|
|
Melletted minden olyan más volt, tőled lett boldog a nappalom,
Mert tudtam, hogy ha felkelek, mellettem lesz az angyalom.
Ne menj el kérlek, inkább én megyek, azt ég veled,
Mert nem tudom, ha nem leszel nekem, akkor én miért legyek.
Hónapok teltek el, de napokba sem tellett,
Hogy rájöjjek, te vagy az, aki nekem régóta kellett.
És ez így marad.
Mert nekem nem kell most a változás,
Egyedül többet érsz nekem, mint a másikkal 100 dugás.
De nem értem.
Emlékszem, én mondtam, hogy ne keress,
És mégis már most hiányzik az, hogy esténként nekem ess,
Hogy velem légy,
Mert én remélem, hogy szeretnéd.
Csak zuhanok a világba, és látom, hogy a verem mély.
Hibáztam sokat, mégis megoldottuk ezerszer,
És hiányzik az is nekem, hogy karjaimban melegszel.
Hiányzik minden, mi hozzád kötött egyszer,
Hogy kettesben az ágyam szélén csöndesen fekszel.
Refr.:Melletted szerettem,
Melletted láttam,
Melletted nevettem,
Melletted álltam,
Melletted éreztem,
Melletted tudtam, hogy végre megérkeztem.
Melletted szerettem,
Melletted láttam,
Melletted nevettem,
Melletted álltam,
Melletted tudtam, hogy más nem kell,
Mert én melletted lettem csak más ember.
(Melletted lettem csak más ember, érted? Ne menj el, kérlek. Szeretlek)
Melletted nem éreztem bánatot, mert te voltál a hangulat,
Esténként az vidított fel, ha hallottam a hangodat.
Az arcodat megsimítva, csak egy dolog, mit kérek,
Ha el is hagysz te engem, akkor is mondd, hogy nem végleg.
Mert azt nem bírom.
És én már megbántam a napot, mikor tettem amit tettem,
És a szerelmed elhagyott.
Akkor tudd meg, hogy a szívem mélyen belül tudta,
Hogy nem kéne eldobjalak, de mégis azt hazudta.
És hogy miért?
Ezt én azóta is kérdezem,
Ha szeretek valakit, akkor vajon vele miért teszem.
De nem tudom.
Csak azt vágom, hogy szeretlek,
És veled akarok lenni, mert a boldogság csak veled megy.
Refr.
Melletted nem létezett fájdalom, mert csak mi voltunk, senki más,
Két mesehős: a Törpi, meg a Flemm az, aki lelkitárs.
Ez nem vitás.
A mesének itt nem lehet még vége,
Milyen lenne, ha az ember is víz nélkül élne?
Addig kűzdök én még érted, amíg van még remény,
Hiszen a remény hal meg utoljára, akárhogy is, nem én.
Úgyhogy ennyi.
Mert én rontottam el vállalom,
És hogy ha az kell hozzá, akkor rólad szól majd 100 dalom.
100 rózsát viszek majd, és százszor mondom neked,
Hogy akármi is történjen, én ott leszek veled.
Refr.
(Vágod? Szeretem a Törpit nádzsóóón. Háháhá)
Díjjal ismerte el a szerzők munkáját a Magyar Könnyűzeneszerzők és Szövegírók Egyesülete.
Példakép kategóriában Hrutka Róbert, életmű kategóriában Németh Gábor, míg újító kategóriában az Akkezdet Phiai kapta a különleges beton plakettet.
A Magyar Könnyűzeneszerzők és Szövegírók Egyesülete 250 tagot számlál, és sok ismert zenészt tud a soraiban.
Az egyesület alapvető feladata
Alakulása, azaz 2007 óta a könnyűzenei szerzők általános érdekképviselete, tagjainak érdekvédelme és érdekérvényesítése. A szervezet díjat alapított 2023-ban azzal a céllal, hogy a magas színvonalú alkotó és előadó-művészeti tevékenységeket elismerje és ösztönözze.
- A díj nem közvetlenül egy adott év teljesítményét, hanem az alkotó szakmára kifejtett hatását értékeli - fogalmazott Bíró Zsolt, a SZERZŐK Egyesületének elnöke, aki a díjazottakat személyesen felkeresve adta át a különleges, vízcseppet és hullámokat ábrázoló beton plaketteket.
Példakép kategóriában az elismerést Hrutka Róbert Artisjus- és Fonogram-díjas zenész és zeneszerző kapta.
Eddigi pályafutása során több mint 200 nagylemezen dolgozott, és közel ezer reklám - és filmzene megírására kérték fel. A díj átvételekor arról beszélt, kizártnak tartotta pályája elején, hogy valamikor példakép lehessen.
- Egyáltalán azt sem gondoltam, hogy zenész leszek. Gyerekkoromban elvesztettem a hallásomat, nem tudtam beszélni, hét éves koromig jártam a kórházakat. A doktor bácsi azt mondta, hogy majd megtanulok beszélni, a hallásom viszont már nem lesz jobb, legfeljebb nem leszek zenész. Ezek után a hangszer jelentette nekem azt a kaput, amit meg tudtam nyitni önmagam és mások felé is. Kiskamasz koromban eldöntöttem, hogy nekem ez lesz az életem – mondta el Hrutka Róbert.
- „hiszek abban, hogy pár jó hang is képes megváltoztatni a világot. A zene pont olyan, mint az élet: megírjuk, eljátsszuk, és nem marad utánunk semmi, csak a dal. Most ezt a dalt írjuk egész életünkben”.
- fogalmazott Hrutka.
Hrutka Róbert és Bíró Zsolt, a SZERZŐK Egyesületének elnöke
Fotó: Bellon-Nagy Kata
Újító kategóriában a díjat az egyesület elnöksége az Akkezdet Phiainak ítélte oda, mint a budapesti underground hip-hop legfontosabb csapata.
A beton plakettet együtt vette át a három tag, azaz Saiid (Süveg Márk), Újonc (Závada Péter) és DJ. Frequent (Havas Patrik).
- Mindig is újdonságra törekedtünk, volt bennünk egy konvekciókkal szembeni lázadás – fogalmazott Závada Péter. - Underground akartunk maradni, de aztán nem jött, vagy nem teljesen jött össze.
Süveg Márk szerint manapság nehéz újat kitalálni, mert már minden meg lett írva. Az a fontos, hogy befelé, és csapat esetén egymásra kell figyelni, és nem visszaigazolást várni a social mediában. Havas Patrik úgy véli, mindenkinek önmagának kell maradnia ahhoz, hogy maradandót tudjon alkotni.
A SZERZŐK Egyesülete az életműdíjat Németh Gábor dobosnak, dalszerzőnek adományozta.
Németh Gábor
Fotó: Bellon-Nagy Kata
Játékát számtalan együttesből ismerheti a közönség, legyen az a Bikini, a Skorpió, a Beatrice, a P. Mobil vagy épp a róla elnevezett Németh Gábor Project.
- Aki valamikor elkezdte a zenélést és komolyan gondolta, annak nincs vége soha, maximum a föld alatt
– mondta el Németh Gábor a példakép díj átvételekor.
- Eredetileg csellózni tanultam, és 8 év után váltottam át a dobra. A célom az lett, hogy a legjobb dobos legyek, rengeteget gyakoroltam. Millió zenekarban játszottam, és a pályafutásom csodálatos ilyen szempontból is.
Videók a három díjátadásról
Kiemelt kép: Akkedet Phiai/Bellon-Nagy Kata
