|
|
|
| Előadó: | Derültégből |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Pető Krisztián Sulyok ádám Miklós |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
néha csak rongálod a szívem, és rongálod az összképet,
de remélem hogy állod majd a javítási költséget!
már rájöttem, a helyedben félnék Ádet bűvölni
hisz aki ennyire tud szeretni, az ugyanígy tud gyűlölni
a világunkat zsebre vágom, (biztos én is elcsesztem)
de nem azért mert nem kell, hanem mert félek, hogy elvesztem
a világunkat zsebre vágom, (biztos én is elcsesztem)
de nem azért mert nem kell, hanem mert félek, hogy elvesztem
ref.:
most jössz, meg nem érkezel
mocskosan nem kérhetsz fel
a táncra - ma a gitár se bánja
ha csak nézem - nem vagyok életre szóló élmény ma mégsem
inkább visszafeküdnék az ágyba
semmi késztetés, hogy a szádba
vessem magam és a füledbe suttogjak
az esti fények is az árnyékba ugrottak 2x
jön a lány, átölel, felhevít, nevettet
nincs pánik, csak hallgasd, és érezd hogy szeretnek
itt a lány, bánatban, örömben, osztozva
felszakadt pár seb, de mindig befoltozza
itt a lány, boldogság...én...a nagy mázlista
egy felindult döntés, az életünk átírja
torkunkban gombóc, nem emészt csak veszni hagy
megy a lány, átölel, de lehűlt, és megsirat
zsebbe gyűröm, néha lopok belőle
ha nem látom, nem futok előre
nézz, ha vissza is fut a dia
balról jobbra, s lefelé kell írnia
ne kövesd el, ne kövezd meg
a papírt, amit ígéretek övezte
ékírásos jelekkel naplót vezettél
egy naplopóban Napóleont kerestél
refr.
a kézfejem simítod, de az igazság tenyérnyi
na merre is laksz!? álmomban a cipőm beton emészti
földön testem és az asztali bor,
a csillagommal csak egy araszra a nappalitól,
de mikor pitvarodba kúsznék, bokámon szögesdrót
érintetlen célszalag, pedig olyan közel volt-
ál! állok sarkamra, szarul, de büszkén
a szerelemben ne bízzál, csak tanulj, de tüstént
mesélek magunkról mert, nekem így lesz szép
a történetünk részeg 8-as...bennem mindenképp.
már feladtam, nem kívánom, hogy úgy fogják derekam,
mintha az utolsó lenne, lelkem sárral televan.
idén hideg tele van, mert túlfűtött nyara volt
a testem földön és nézem a nappaliba araszolsz,
egyszer majd hazaszólsz, hogy: megérkeztem boldog vagyok
én meg egy arasznyiról súgom azt, hogy: légy boldog!
egyszer majd hazaszólsz, hogy: eltévedtem bolond vagyok
én meg egy mérföldnyiről kiáltom, hogy: miért pont most?
miért pont most!?
refr.
most jössz (most jössz), meg nem érkezel (nem, nem)
mocskosan nem kérhetsz fel
a táncra - ma a gitár se bánja (ma a világ se, ma a világ se bánja)
ha csak nézem - nem vagyok életre szóló élmény ma mégsem (nem, nem...nem, nem)
inkább visszafeküdnék az ágyba
semmi késztetés, hogy a szádba
vessem magam és a füledbe suttogjak (sss...)
az esti fények is az árnyékba ugrottak 2x
Kedves Margaret Island család,
‘Annyi minden történt már, hogy a szívben épp elfér’: 11 év, 5 lemez, megszámlálhatatlan koncert és emlékezetes pillanat a fonyódi Sellő büfétől a Sziget nagyszínpadáig.
Margaret Island-dalszövegek itt.
Most pedig elérkezett az idő, hogy búcsút mondjunk.
11 évvel ezelőtt azért kezdtünk el együtt zenélni, hogy minél többet adhassunk nektek és magunknak. A zene szeretete, a koncertezés, a bakancslistás élmények és a dalok fontak össze minket veletek egy óriási családdá.
Az elmúlt hónapokban sokat dolgoztunk magunkon közösen és egyénileg is. Együtt nőttünk fel, a vágyaink pedig ennyi idő távlatából természetszerűleg megváltoztak. Beszélgetéseink során realizálódott, hogy mások lettek a motivációink, szétfutottak az álmaink és a jövőképünk, ezért együttesen arra a döntésre jutottunk, hogy befejezzük a közös zenélést.
Nem megyek én sehova-klip itt.
Ez számunkra is egy nehéz és kihívásokkal teli időszak, de hiszünk abban, hogy a változás jó dolog, és egy történet lezárása mindig új kezdeteket rejt magában.
Egymás tisztelete, szeretete és támogatása mellett köszönünk el tőletek, hálásak vagyunk a számtalan szép közös pillanatért, amit a csodás háttércsapatunkkal, zenésztársainkkal és veletek együtt élhettünk meg.
Az utolsó koncertünket október 2-án tartjuk, a Budapest Parkban szeretnénk elköszönni tőletek.
A hátralévő nyarat pedig használjuk ki arra, hogy minél több örömet szerezzünk egymásnak a koncerteken és kerekítsük le méltó módon a Margaret sztorit. Hiszen ‘Végtelen csak veletek együtt a történet…’
Szeretettel,
Viki, Bálint és Kristóf
Fotó: Margaret Island
