|
|
|
(refrén)
Épp csak erre jártunk
És épp most itt vagyunk
És épp csak arra várunk,
hogy legyen egy jó napunk
(verze I.)
Valakit mindig kell utálni
Ettől könnyebb lesz a lelkem
Jobbról – balról zúgnak az érvek
És visszhangoznak bennem csendben
A jog is furcsán kanyargós lett
- az igazságnak nincs morálja –
Fogd a pénzt, és maradj csendben
Vagy húzz el szépen Amerikába.
(refrén)
(verze II.)
Én úgy éltem eddig, hogy magyar vagyok
De be kell lássam a tévedésem
„Aki magyar, az velünk tart!”
Akkor velem most mi van – kérdem
És komolytalanná lett a „Té” ház
A hatalomvágy is mértéktelen
Ha jó idő van, irány az erdő
A bal – jobb ott még utat jelent.
(refrén)
(átkötő)
Bal – jobb, bal – jobb
Jönnek a… mennek!
Bal – jobb, bal – jobb
Na ki lesz a bajnok?
(banjo szóló)
(verze III.)
Csak emberek vannak, nem pedig népek
A barátaim és a haverok között
De miért kell mindig átmázolni
A jelszavakat a kapuk fölött?
Én kommunista – zsidó – ősmagyar – árja
Keresztény – liberális – hívő vagyok
A kulcsot tegyük most vissza a zárba
A fontos dolgok nem ilyen nagyok.
(záró ref.)
Mi épp csak erre jártunk
Mi épp most itt vagyunk
Mi épp csak arra várunk
Hogy legyen egy jó napunk
