|
|
|
(verze I.)
Apám és anyám várnak. Indulok haza
Otthon lenni jó, és van sok jó kaja
Aztán indulok a szerelmemhez. A vonat rohan velem
Itthon végre jó. Ez a csend most jár nekem
Mert hajnalban már indul a busz, megint úton vagyok
Mikor odaérek is reggel van még – a sápadt nap ragyog
Majd át a téren, a templom mellett. Lassan megérkezem
Hol vagyok most? Itt lakom, tényleg. De már nem emlékezem
(refrén)
Hol vagyok otthon - mi az, hogy itthon
Meddig űznek még?
Haza kell mennem, de mit jelent ez
Nem tudom már rég
És otthon úgy is lökne a kényszer
Rohannék tovább
Keresem a helyem. Segíts kérlek
Zárd be a kisszobát
(verze II.)
Idegen lett a város. És mégis miért szeretem?
Talán mert máshol én vagyok idegen. Nem tudom mi van velem
Pedig itt is szép az utca, a tér, de menni kell tovább
Egy fénykép rólad a könyvek mellett szótlan is mindent lát
(refrén)
(verze III.)
Igazából már be kéne látnom, hogy magam elől futok
De ketyeg az óra, minden megy tovább - én meg itt maradok
És semmi sem marad majd utánam, csak, ha te nagyon szeretsz
Nem kell, hogy megérts mindig, mindent. Elég, ha rám nevetsz
(refrén)
