|
|
|
| Előadó: | Balázs Fecó |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Horváth Attila Balázs Ferenc |
|
Balázs Fecó |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Pop-Rock |
| Címkék: | Keressük! |
1. Mindig hű akartam lenni ─ sosem voltam,
Bárhogy féltem is a búcsúzásoktól.
Egyszer fölösleges voltam,
Máskor nyugtalan bolond,
S örök kérdôjel volt, hogy csináljam jól.
Forrón türelmetlen éveinket éljük,
Sehová, senkihez nem köt megszokás.
A tegnap ronggyá tépett újság
A holnap szöveg nélküli dal,
Ugyan minek kéne magyarázkodás?
Menj el! Szökj el! Ha itt már nincs hely!
Menj el! Szökj el! Śj bort nyiss fel!
2. Ugyan mit számít, hogy mit mondanak rólad
Két fal között, keskeny hídon áll a vár
De neked mi dolgod ezzel, magad vagy vágtató folyón,
S valahol téged is vár az óceán.
Forrón türelmetlen éveinket éljük,
Sehova, senkihez nem köt megszokás,
És ha megsebeznek, becsapnak,
Vagy nem figyelnek rád,
Ugyan minek kéne magyarázkodás?
3. Bárkit kísért ezen a csillagon,
Minden harang érted is szól,
Minden történetnek része vagy,
Legyen bármi, legyen bárhol,
Soha semmi nincs túl távol,
És körbezár, még ha nem is középen állsz.
Sose félj, hogy gyenge vagy egymagad,
Minden összeér az ég alatt,
És a körforgásnak része vagy,
Amit mérgezel, az mérgez,
Amit érzel, az téged érez,
Amit megérintesz, az kapcsol valahová!
4. Ugye nem hiszed el, hogy keveset érsz?
Nélküled másképpen volna ez az egész,
És ha jön az idô, amikor már nem leszel,
Veled is egy egész világ múlik el.
Soha ne kérdezd, hova tartozol,
Minden harang érted szól,
Minden dalban ott vagy már,
Mi él, az össze van kötve,
Minden élettel mindörökre,
Lehetsz sziget, de akkor is ölel az óceán!
Schoblocher Barbaráék feltöltötték jó energiákkal a Park közönségét
A 2011 őszén alakult Blahalouisiana Székesfehérvárról indult. Akkor beat-rock/pop-soul zenekarként aposztrofálta magát. A csapat azonban a tavaly megjelent Sötét Villám című lemez után napjainkban már egy, az eddiginél jóval színesebb zenei világba kalauzol. Az Amore (de nem veled) című szerzeménnyel a Blahalouisiana a közelmúltban le is leplezte az új érát.
A Parkban július 17-én tartott fellépésen a már ismert számokon kívül újdonságok is várták a rajongókat: a Blahalouisiana júliusig ugyanis több új dal megjelenését tervezi, melyeknek előszele már a budapesti koncerten is érzékelhető volt. Az estét Molnár Tamás nyitotta a Blahalouisiana előtt.
Blahalouisiana-dalszövegek itt.
Az este főszereplője a Blahalouisiana, és énekesnője, Schoblocher Barbara nem arról ismert, hogy megbújik a sarokban. A frontember öltözködése, karakteres hangszíne, hangjának intenzitása és dalszövegeinek tartalma mind megköveteli a maximális figyelmet. Mindemellett Barbara igazán kellemes jelenség a személyisége szempontjából is: a közönséggel együtt lélegezve vezette végig a koncertet, jóleső együtt-rezgéseket generálva.
A már a friss sajtófotókon is egészen üde stílust magára öltött formáció a közelmúltban megjelent Amore (de nem veled) című, az új érát előrevetítő dala mellett a koncert dallistájában a legnagyobb favoritok is helyet kaptak: a Túl távol, elég közel, a Szeressetek, a Faliórák vagy a Testemnek ha engedem.
Mi is az a friss éra, amellyel beharangozták a fővárosi koncertet?
Innen szép a győzelem, Ahol összeér összeér, Éllek túl, Ott van a nap, Nem ereszt – ilyen nótákkal is pakolta tele az estét a Blahalouisiana. Barbi párja, Apey (azaz Áron András, akivel több formációban is együtt zenélnek — így az Áron András & The Black Circle Orchestra-ban is) mély hatással van az énekesnő stílusára. Áron András igazi multi-instrumentalista multitálentum, aki a metalos gyökerei ellenére otthonosan mozog többek között a country világában is. Ebben pedig Barbi is remekül működik, s egyúttal finoman, jó érzékkel be is építi a stílus elemeit saját formációjába.
Mára a konga, a szaxofon, a földszínek alkalmazása, a béke és a szeretet hangsúlyozása, hippi-életérzés mind komfortosan vibrál a Blahalouisiana dalaival.
Beat, rock, kultúrház, háttérfüggöny és táncdalfesztivál
A látvány – Beatles-koncertek és a hetvenes éveket idéző, művelődési házas diszkók archív képkockáival, valamint a színpadon háttérként alkalmazott, szintén a kultúrház-érzetet keltő, finoman megvilágított drapériákkal egészült ki. Mindez a táncdalfesztiválok korszakába repített vissza. A beat és a rock volt a főszereplő. Több volt a félháznál a Parkban, a zenekar pedig láthatóan lazán, könnyedén létezett a színpadon. Élvezték azt a felhőtlen vibe-ot, amit ez az új irány hozzád a koncerthez.
Ez az összhatás a korábbi, Kovács Kati-Schoblocher Barbi duettet is megidézte.
Ha érdekel, milyen volt a látvány és az érzések a Parkban, nézd meg ezt a videót a korábbi duettről. Remekül leírja a fővárosi Blahalouisiana-koncert hangulatát.
A Faliórák annyira csúcsra járatta az érzelmeket, hogy Barbi sírva fakadt
– Bármennyire szeretek szerelmes lenni, a mai koncert érzése annál sokkal jobb
– fogalmazott az énekesnő.
A Vaksötét ezt követően akusztikus verzióban hangzott el és adott némi nyugvópontot az estének, hogy aztán a Kedvenc naplementém ismét felrázza a közönséget. A Szeressetek pedig tovább kontrázta a hangulatot.
Az estét az új sláger, az Amore zárta: temperamentumos, olaszos életérzést hagyva maga után.
– Vigyétek el ezt a sok pozitív energiát oda, ahol a legnagyobb szükség van rá. Meg tudjuk menteni a világot, elegen vagyunk itt és most ehhez
– tette hozzá Barbi.
Fotók: Blahalouisiana
