|
|
|
Ref.2*:
Késő lenne ártani, félő lenne bántani.
Nézd meg a szemeket, a benne rejlő meleget.
Mér ő menne váltani? A hideg telet szántani.
Nézd meg a szemeket, a benne rejlő meleget.
Csaszy:
A tegnapot azt tollal a következőt csak szóval,
Írták meg vagy festették ecsettel meg sóval.
Durva felszín változhat a simaság meg eltűnhet.
Nem 21g-t veszítesz majd, hanem a lelkünket.
Kézzel nem volt fogható, miért lenne mérhető?
A szerelem már öl a Rap viszont csak mérgező.
Kicsiknek is érthető, de mindenkinek mást
Jelent a szöveg mögé elrejtett igaz valóság.
Neked kék a szépség valakinek rózsaszín.
Mások feketébe járnak depresszió lesz a kín.
Ízletesen fogyasztom a magyar nem csak maradék.
Populáris szépség én meg Underground-ba maradék.
Bár Mo. Rap nem létezik az emosok ezt élvezik,
Hotelt nyitnak aztán a naívakat mérgezik.
Így történhet ez évekig én mégis azt mondom:
A világ gondja más dolga és nem az én foltom.
Ref.2*:
Késő lenne ártani, félő lenne bántani.
Nézd meg a szemeket, a benne rejlő meleget.
Mér ő menne váltani? A hideg telet szántani.
Nézd meg a szemeket, a benne rejlő meleget.
Csaszy:
Megnézheted te is szemük szinte üvegből.
Áteresztik mit mondanék jövő szerint süvegből
Látod te is életed jósolhatsz de minek?
Én meg körbe nézek és fuck-olok de kinek?
Szép szavakkal szedem szét szinte szuper széllel.
Szerény szárny szakadva szállna szótlan szegez szénnel.
Szeretni szerelemből szeppen szeme szórakozz.
Szelíd szaladhatna szebben szövött szót szabott.
Én meg elfogadom szakítva a jelennel.
Kiteszem a karom és pacsizok a kezekkel,
De a lehajtott fejekkel nem tudok mit kezdeni.
Mert én emelt fővel járok ha kell megtanulok veszteni.
De az első helyezett nem biztos, hogy a győztes.
Én a hozzávalót megveszem és átadom hogy főzhess.
Majd az ízek szárnyán szárnyalj te is barátom.
Én meg saját ihlet árán fületekbe ajánlom.
Ref.4*:
Késő lenne ártani, félő lenne bántani.
Nézd meg a szemeket, a benne rejlő meleget.
Mér ő menne váltani? A hideg telet szántani.
Nézd meg a szemeket, a benne rejlő meleget.
Életének 84. évében elhunyt Tamás László, az Echo együttes egyik alapítója, dobosa és dalszövegírója.
Tamás Lászlót augusztus 9-én, szombaton érte a halál. Temetéséről később intézkednek.
Tamás László 1941-ben Nagykanizsán született, ahol már gimnazista korában elkezdte zenei karrierjét. Az Echo együttest 1962 elején a gépészmérnöki egyetemi karon tanuló hallgatótársaival, Markó Józseffel és Szilvássy Zsolttal együtt alapította. Kezdetben kizárólag zenekari számokat játszottak, majd Pósa Ernő, később Varannai István is csatlakozott a zenekarhoz énekesként.
Az Echo együttes igazán sikeres felállása 1966-ban jött létre, ekkor született meg a legtöbb Echo-dal, amelyekben Varannai István zeneszerzőként, Tamás László szövegíróként működött közre.
Az Echo az egyetemi Gépészklub mellett rendszeresen fellépett a Kapás utcai Táncklubban, valamint az Országház étteremben.
Legismertebb számuk a Gondolsz-e majd rám?, amelynek szövegét Tamás László, zenéjét Varannai István írta. A Hanglemezgyár 1967 őszén adta ki a dalt, amely szinte azonnal a slágerlisták élére került és idővel igazi örökzölddé vált Magyarországon és a környező országokban egyaránt.
Az együttes romániai vendégszereplésén a román hanglemezgyár is felvett és kiadott egy négyszámos kislemezt, amelyen szintén szerepelt a Gondolsz-e majd rám? című szám.
Tamás László életének nagy szenvedélye a zene volt, amely mellett sikeres gépészmérnöki karriert is befutott.
