|
|
|
| Előadó: | Záray Márta |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
|
Tamássy Zdenko |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Találkozunk mi még,
Most hiába hisszük, hogy vége.
A gyertya csonkig ég,
Az álmok se maradnak félbe.
Az élet hosszú még,
És van idő árnyékra, fényre.
Még megfogjuk egyszer majd
Egymás kezét,
Találkozunk mi még.
Holnap, vagy később,
Nem tudom mikor,
De jönni fogsz s én várni foglak,
Még valamikor.
Te mással jársz Budán,
S én magamban kószálok Pesten,
A híd két oldalán
Így élünk mi sok furcsa esten.
És hét megy hét után,
De egyszer az emlékek hídján,
Majd egymáshoz indulunk,
Épp úgy, mint rég.
Találkozunk mi még.
Holnap, vagy később,
Nem tudom mikor,
De jönni fogsz s én várni foglak,
Még valamikor.
Sok álnok jó barát,
Most károg, mint varjú az éjben.
„Nem hitted el nekünk,
Mi megmondtuk, ez lesz a vége!”
A káröröm korán, még mosoly
Jön könnyek helyébe.
Még nem szabad temetni kettőnk tüzét.
Találkozunk mi még.
Holnap, vagy később,
Nem tudom mikor,
De jönni fogsz s én várni foglak,
Még valamikor.
Majd lágyan zsong a szél,
A fának új virága támad,
Hol két út összeér,
Majd bennünket együtt találnak.
A dal, mely elkísér, majd elűzi
A régi vádat, és csak annyit szólunk,
Hogy együtt de szép,
Találkozunk mi még.
Holnap, vagy később,
Hiába kérdenéd,
De jönni fogsz
s én várni foglak még valamikor.
Csak azt tudom, hogy egy napon
Találkozunk mi még.
A mai Magyarország tánchagyományát és gazdag népzenei örökségét állítja középpontba a Magyar Állami Népi Együttes legújabb, Gyökerek és szárnyak című előadása, amelyet november 7-én mutatnak be Budapesten.
A hat fiatal koreográfus - Ágfalvi György, Darabos Péter, Farkas Máté, Fundák Kristóf, Kele Kristóf és ifj. Zsuráfszky Zoltán - alkotói látásmódját tükröző előadás
zenei koncepciója Pál István "Szalonna" munkája, aki a Kárpát-medence különböző tájegységeinek táncait és hangzásvilágát ötvözi egy új, kortárs színpadi formában.
A bemutató a Magyar Állami Népi Együttes küldetését folytatja
Hidat épít múlt és jelen között, miközben látványos, érzelmekben gazdag táncszínházi élményt kínál. A Gyökerek és szárnyak különlegessége, hogy - a Kincses Felvidék, a Megidézett Kárpátalja és az Ezerarcú Délvidék sikeres tematikus előadásai után -
most először született olyan önálló produkció, amely kizárólag a mai Magyarország tánc- és zenei hagyományaira fókuszál.
A mű gerincét a magyar néptánc legnépszerűbb formái - a botoló, az ugrós, a csárdás és a friss csárdás - adják, amelyek Szatmártól Rábaközig, a Dél-Alföldtől Nógrádig reprezentálják a Kis-Magyarország tájegységeit.
Pál István "Szalonna" zenei vezetésével a régies és új stílusú népzenékből egyaránt merítő dallamok szólalnak meg a citerától és tekerőtől a pásztorfurulyán, cimbalmon, kis klarinéton és vonós bandán át, kiegészülve szólóénekekkel és tánccal kísért dalokkal.
A produkció szellemiségét Goethe azon gondolata ihlette, miszerint "a legtöbb, amit gyerekeinknek adhatunk: gyökerek és szárnyak".
A gyökerek a múlt értékeit, a szárnyak pedig a megújulás bátorságát jelképezik.
A produkció a Magyar Állami Népi Együttes ars poeticáját testesíti meg
A hagyományt nem lezárt múltnak, hanem élő örökségnek tekinti, amely képes megszólítani a jelen emberét is.
A hat fiatal koreográfus közösen formálja meg azt a gondolatot, amely a paraszti lét univerzális tapasztalatait, a segítő és ártó erők örök küzdelmét idézi meg.
A műsor nem hagyományos történetmesélés, inkább érzések, asszociációk, emberi sorsok szövedéke: a mag elvetésétől a termés learatásáig tartó életkörforgás szimbolikus megfogalmazása.
Fotók: A Magyar Állami Népi Együttes Facebook oldala
