|
|
|
Nem vagyok különleges. Egy hétköznapi ember, hétköznapi gondolatokkal. Egyszerű életet élek, nem állítanak nekem szobrot, a nevem hamarosan a feledés homályába vész. De egy tekintetben sokkal szerencsésebbnek mondhatom magam, mint bárki más. Egész szívemmel, és lelkemmel szeretek Valakit, és ez nekem bőven elég...
Hey, csak egy szó
amit csak én érzek, amit csak mi érzünk..
Csak egy szó semmi több,hittem a csodában.
Ketten egy szobában,de a valóság éreztem túl korán van.
Mert a válasz nem kérdő,
Az öröm korai volt, de a bánat már késő.
Ennyi most.Kiszálltam végül szárnyak nélkül,
Szarul de büszkén,csak hogy legyen mit mesélnünk.
Mit mondhatnék még? Feltettem mindenem egy lapra,
És te szemrebbenés nélkül úgy hagytad elbaszva.
Máig sem értem az egészet de ki tudja?
Rajtad kívül senki,talán majd az idő megoldja,
Mint minden mást,a magyarázkodást most halaszd el,
Megbántad,kár,már nem hiszem el egy szavad sem,
Az elején tisztáztuk, és előre megmondtam:
„Őszinteség nélkül nem lehetünk együtt a legjobbak.”
Ahány ember annyi szív, de a bástya ott borul,
Hogy elengedem a kezed, remélem nélkülem is boldogulsz.
Refrén:
Pillangóként érkeztél,de már nem számolom
A napokat,mert tudom úgyis idő előtt távozol.
Lásd be,hogy vétkeztél,és ígérem,hogy nincs harag,
Hiába volt hazug,minden együtt töltött pillanat.
Kérdésre kérdés, sosem tudom meg a miértet,
Csak egy szó,ami éltet,ami döntésre késztet,
Én mentem te maradtál,már tudom ki tart velem.
Mert túl szép volt minden, ahhoz, hogy igaz legyen.
Végre tisztán látok,nincs ködfelhő a fej felett,
De nem gondoltam volna,hogy velem is megteszed.
Szüntelenül azon görcsöltem,hogy jobb legyen,
De máig sem értem,hogy tehetted ezt pont velem.
Nem tudom, hogy éled meg,vagy hogy éled túl, de elég szar lehet,
Ga nincs veled a lelkiismeret, beint neked.
De néha megérné nem?
Hazudj csak magadnak ez elégtétel!
Még ezek után is,de bár teszek rá egy lapáttal,
A múltban kutattam,de hamis amit találtam.
Hiába futnál utánam,hiába tennél értem,
Másfél év a kukában,pedig én csak érted éltem.
Mennyi átvirrasztott éjszakán,amíg nyugodtan aludtál,
És mint a vízfolyás,végig az arcomba hazudtál.
Ne hívj, ne keress, ne írj csak ennyit akarok.
Tegyél el emlékbe, talán annak szép maradok.
Refrén:
Pillangóként érkeztél,de már nem számolom
A napokat,mert tudom úgyis idő előtt távozol.
Lásd be,hogy vétkeztél,és ígérem,hogy nincs harag,
Hiába volt hazug,minden együtt töltött pillanat.
Kérdésre kérdés, sosem tudom meg a miértet,
Csak egy szó,ami éltet,ami döntésre késztet,
Én mentem te maradtál,már tudom ki tart velem.
Mert túl szép volt minden, ahhoz, hogy igaz legyen.
Nekem mindig azt mondták: „Igen ezt már hallottad.”
Nem egyszer kértem,bármi történik ne felejts el.
Betartottam minden szavam,és hogy ez miért fontos?
Mert az kívánom neked,hogy mással légy boldog,
Ha velem nem ment,de te voltál az egyetlen,
Aki tudta mi a gyengém, mert ismertél engem.
És ez lett a vesztem. mertem, de nem nyertem.
Tapasztalaton kívül mást, csak magam hitegettem,
Hogy egyszer majd mi ketten, bár ez nem vigasz,
Mert ez az egész hihetetlen, ahogy felriaszt,
Az álomból egy hang,és hallom sírva ébredsz,
Mikor rágondolsz,de már csak magadtól félhetsz,
Mert szürkévé váltak a türkizkék szárnyak,
Amik egykor még beléd is bizalmat tápláltak
És szeretet,miért voltál mással, ha csak velem
Képzelted el a jövőt,de lépj tovább, mert én is ezt teszem?!
Refrén:
Pillangóként érkeztél,de már nem számolom
A napokat,mert tudom úgyis idő előtt távozol.
Lásd be,hogy vétkeztél,és ígérem,hogy nincs harag,
Hiába volt hazug,minden együtt töltött pillanat.
Kérdésre kérdés, sosem tudom meg a miértet,
Csak egy szó,ami éltet,ami döntésre késztet,
Én mentem te maradtál,már tudom ki tart velem.
Mert túl szép volt minden, ahhoz, hogy igaz legyen.
Pillangóként érkeztél,de már nem számolom
A napokat,mert tudom úgyis idő előtt távozol.
Lásd be,hogy vétkeztél,és ígérem,hogy nincs harag,
Hiába volt hazug,minden együtt töltött pillanat.
Kérdésre kérdés, sosem tudom meg a miértet,
Csak egy szó,ami éltet,ami döntésre késztet,
Én mentem te maradtál,már tudom ki tart velem.
Mert túl szép volt minden, ahhoz, hogy igaz legyen.
Mit gyűjtöttek a magyar írók a 19. században, a múlt századfordulón, az 1970-es években, és mit gyűjtenek ma? Mi került be mindezekből a Petőfi Irodalmi Múzeumba?
A PIM legújabb kiállítása, A tárgyak társasága – Írók gyűjteményei az írók gyűjtőszenvedélyét járja körül Jókaitól Lázár Ervinig, ezenkívül megszólaltat nyolc kortárs írót, és magát a múzeumot is a gyűjtő szerepében mutatja be, méghozzá egy kiemelt gyűjteményén, az írógépeken keresztül.
A tárlat a PIM alapításának 70. évfordulóját ünneplő gyűjteményalapú kiállítássorozat második állomása. Az első része, A halandóság törékeny arcai című íróportré-kiállítás már látogatható.
A tárgyak társasága három nézőpontból közelíti meg a gyűjtés fogalmát. A PIM által őrzött írói gyűjteményeket hat tematikus műtárgycsoportba rendezve mutatja be a kiállítás, a csoportok között olyan hívószavak segítik az eligazodást, amelyek utalnak a gyűjtésben megmutatkozó általános emberi motívumokra, ugyanakkor rámutatnak a gyűjtemények egyedi sajátosságaira, a gyűjtő életében játszott meghatározó szerepére is. Az írók tárgyai mellett az érdeklődők abba is bepillantást nyerhetnek, hogy a szépirodalmi szövegekben hogyan jelenik meg a gyűjtőszenvedély.
.jpg)
A kiállításon megtekinthető többek között Lázár Ervin nyakkendőgyűjteménye, néhány festmény Ady Endre és Csinszka egykori Veres Pálné utcai lakásából, továbbá helyet kaptak Tamási Áron szivarosdobozai, Gyurkovics Tibor különböző országokban vásárolt kalapjai, Karinthy Ferenc leányfalusi házának egyik ajtaja neves személyiségek aláírásaival, valamint Tandori Dezső játék medvéi is. A tárlat legkorábbi tárgyai Jókai Mór kagyló- és csigagyűjteményéből, illetve botgyűjteményéből származnak.
.jpg)
A kiállítás második rétegeként a látogatók nyolc kortárs író gyűjteményébe is betekinthetnek: Bartis Attila, Kukorelly Endre, Márton László, Rakovszky Zsuzsa, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Ugron Zsolna és Várady Szabolcs mesélnek tárgyi környezetükről, a tárgyakhoz való viszonyukról, gyűjteményeik és írásaik találkozási pontjairól.
A kiállítás legbelső terében a múzeum maga is mint gyűjtő kerül bemutatásra, méghozzá egy kiemelt gyűjteményével, az írógépekkel. Az írógép szimbolikus tárgyként az író és az elkészült mű között áll, közvetítő szerepben részese a mű keletkezésének. Látható Babits Mihály 1945-ben bombatalálatot ért írógépe is, amelyen életművének legjelentősebb részét írta.
Az írók gyűjteményei jól tükrözik birtokosuk személyiségét, szokásait, kapcsolatait, sőt emlékeit, vágyait, de szólhatnak akár műveinek világáról is. A szépirodalmi szövegekben a gyűjtés témája hangsúlyosan jelen van: kirajzolódnak bennük a gyűjtők különböző típusai, illetve olyan gyűjtemények, amelyeknek csak a képzelet szab határt. Az írók tárgyai eleve különleges aurával bírnak, s ezek között gyűjteményeik darabjai még inkább kitüntetett helyet foglalnak el. A kiállítás az író belső világának rejtettebb, kíváncsiságról, játékosságról, szenvedélyről árulkodó zugába ad betekintést.
A PIM gyűjteményében közel 4500 relikvia található, amelynek többsége hétköznapi tárgy, jelentőségük abban áll, hogy szorosan kötődnek az irodalom szereplőihez, egykor személyes környezetük részét képezték. Az író tulajdonában a tömegtermékek egyedi tárgyakká, a múzeumban hétköznapi tárgyakból relikviákká, kultikus értékű műtárgyakká válnak. Ez a metamorfózis a kiállítótérben folytatódik tovább, ahol eredeti kontextusuktól és rendeltetésüktől megfosztva, addig nem létező összefüggések rendszerébe kerülnek, új jelentéstartalmakkal gazdagodnak.
A kiállítás 2024. december 15-ig tekinthető meg.
A kiállítás kurátora: Zeke Zsuzsanna muzeológus, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: H. Kocsis Annamária, PIM
Fotók: PIM
